Filmy Greyness -Fátyolos Szürkeség- (Drarry ff.)

Apa

Harrynek elég vidáman indult a reggele. Úgy nézett a mai napra, hogy minden jól fog alakulni.

Amúgy is szerette a szombatokat. Nyugisak voltak, nem volt tanítás, ráadásul most mindenki a holnapi Halloween-i ünnepségre készül. Szerette ezt az ünnepet. Nem kellett hazamenni Dursleyékhez, hanem maradhatott a barátaival, és most már az újdonsült barátjával is. Minden tökéletes.

Rajta kívül még egy valakinek volt ennyire csodás reggele.

Theodore Nottnak. De erről majd később.

Velük ellentétben Draconak szörnyű estéje volt. Ez pedig a reggelén is meglátszott.

Este megvárta míg mindenki elalszik, csak utána ment el lefeküdni. Éjfél tájékában takarózott be végre valahára, de az álmok még egy jó ideig kerülték. Órákon át csak forgolódott, vagy bámult ki az ablakon. Mivel a pincében voltak, csak egy nagyon kicsi ablak volt a szoba legtetején. Ha úgy helyezkedett, akkor pont elkapta egy kis részét a holdnak, ami rettentően kicsinek látszott onnan.

Ha sikerült is végre elaludnia, rémálmok gyötörték. Újra és újra előtörtek az emlékei Theoval. Mikor már sokadjára kelt fel az idézőjeles fájdalomra ami az álmában történtek miatt hasítottak belé, lehúzta magáról a rémálmoktól átizzadt felsőjét, letörölte a fájdalomtól kicsordult könnyeit, és megelégelte az alvás gondolatát. Azonban hajnali öt óra tájékában megdőlt ez a terve. Ez volt az oka annak, hogy a reggelit majdnem sikerült átaludnia. Szerencséjének hála, ami sajnos mostanában nem jeleskedik ezt az alkalmat kivéve, felriadt nyolc órakor.

Szinte kiugrott az ágyból, felkapta az első nadrágot és pulcsit ami a keze ügyébe akadt. Az öleléstől még mindig Harry illatú pulcsija alá inget már nem volt ideje felvenni, a Mardekáros nyakkendőjét pedig egyenesen el is felejtette.

A Nagyteremben mindenki csendben fogyasztotta a reggeliét.

A Kis Túlélő a barátaival beszélgetett evés közben, majd szétnézett a teremben. A Mardekáros asztalnál azonban nem találta azt a szőke fejet, akit keresett.

Merlin szakállára! Teljesen kiment a fejéből, hogy együtt szoktak jönni!

-Basszus. -állt volna fel, de abban a pillanatban, hogy letette a villáját, Malfoy berontott a Nagyterembe.

,,Akkor csak elaludt." -sóhajtott fel magában Harry, és visszaült a helyére.

Nézte, ahogy Draco az asztala végéhez sétál és leül. Minden mozdulatát végigkövette a szemével egy félmosoly kíséretében.

Malfoy tipikusan az az ember volt, akin jó volt pihentetni a szemed. Vagyis Harry biztosan ezt gondolta. Nem tudott betelni a Mardekárossal.

Azonban ahogy az örökös a Griffendélesre emelte tekintetét, annak lehervadt a mosoly az arcáról.

Fáradt, piros és kisírt szemek néztek vissza rá egy sápadt, rosszkedvű arccal társulva. Potter félszemöldökét felhúzta, de Draco csak lesütötte a szemét, és hozzá látott a reggelijéhez, hogy minél előbb elfogyaszthassa.

Harry aggódni kezdett a barátjáért, de ezt a gondolatmenetet Dumbledore szakította meg.

-Kedves diákok! -állt fel a székéből az igazgató, mire mindenki pár percre abbahagyta az evést, és a szakállas öregemberre figyelt. -Nem áll szándékomban sokáig zavarni a reggelit, de mint mindannyian tudjátok, holnap este kerül megrendezésre az idei évi Halloween-i ünnepségünk. A felsőbb éveseknek ez már biztos unalmas lesz, de a sok újonc miatt ismertetném a szabályokat, és az ünnepség menetét.