| Az Első Találkozás |

Hatodik

SOFIA

| SZERDA |

Az óra viszonylag csendben telt. A tekintetemet a füzetem lapjaira szegeztem. Valamiért nem tudtam az órára koncentrálni. Egyszer nekem kelett válaszolnom egy kérdésre, abban is Kinga segített nekem. A többiek meglepődtek, kérdezték azt, hogy mi történt velem. Nem akartam válaszolni, csak némán legyintettem azt, hogy semmiség. Talán az volt. Egy nem fontos dolog. De akkor miért érzem azt, hogy megbántottam Ashert? Ez egyáltalán nem vonatkozik rám.

A szünetben a szekrényem elött álltam, próbáltam láthatatlanná válni, miközben elbújtam az ajtó mögött.

Anyának írtam egy üzenetet Viberen, amire szokás szerint csak vicces matricákkal válaszolt. Ha anyával üzenetbe beszélek, akkor perceken keresztül is képes pötyögni, pedig csak azt írja nekem, hogy : Mizu?

- Figyelj Sofia! - Kinga állt meg mellettem, a tekintetével Asher osztálya felé pillantott. Az ajtó nyitva volt, a hangos folyosóra alig hallhatóan szűrödtek ki a nevetések. - Elöző szünet végén, Asher miért nézet úgy rád, mit akit megakarna ölni? - egyszerre volt kíváncsi, de talán szomorú is. Kinga a legnormálisabb ember az évfolyamban. Azonnal megtaláltam vele a közös hangot. Ez alatt a három nap alatt, Kinga lett legjobb barátnőm. Mert tudom azt, hogy ő mindig segít nekem ha kell. Ő mindig ott van ahol szokott, de mégis rohan ha szükség van rá. A fejemet halványan megráztam, becsuktam a szekrényem ajtaját, a hátamat a felületéhez nyomtam. Szinte lassított felvételben láttam, ahogy Asher zsebre tett kezekkel megáll a szekrénye elött, és kinyitja. Láttam azt, hogy a szekrénye belsejében egy darab képet sem ragasztott fel. Egy darabig nézte a felületet, mintha a tekintetét lesütötte volna. Kivett onnan egy Sparban vásárolt jegeskávét, és vissza csukta a szekrény ajtaját. Nem tudtam levenni Asherről a szemem, miközben Kingának suttogtam el a történteket. Szegény próbálta követni azt amit mondtam neki, de látszólag elvesztette a fonalat. - Maradjunk annyiban, hogy megbántottad őt - tette fel a kezét.

- I...igen - bújtam a könyvem mögé feszülten.

- Akkor hajrá! Kérj tőle bocsánatot! - Kinga a vállamnál fogva lökött a fekete hajú fiú felé. De miután megláttam Brigit, hogy egyenesen Asher felé szaporán sétál, szinte kéztetést éreztem arra, hogy én érjek oda előbb. De Brigi gyorsabb volt. Úgy letámadta Ashert, aki hírtelen nemis tudott mit reagálni. A nyakába kapaszkodott, és nem túl diszkréten megcsókolta. Szomorúan néztem, ahogy a fiú viszonozta. Sőt! Még a lány fenekébe is markolt. A mozdulata közben pedig elkezdett szorúlni a mellkasom.

Mi ez az érzés? Mi kerített hatalmába?

- Oh Sofia! Ismered a barátomat, Ashert? - Brigi megtámaszkodott a fiú izmos mellkasán, és a haja közeli részt cirógatta az arcán. Asher nem nézett rám, csak oldalra pillantott. Hiába kerestem a tekintetét. Valamit nagyon elrontottam. De amikor azt hittem, hogy Ashernek vannak érzései, rájöttem arra, hogy nincsenek.

Vagy csak ügyesen játszik.

- Persze! Mert Sofia annyira jól ismer mindenkit. Igaz? - átkarolta a lány, és mnagy szemekkel nézett a szemembe. Feszültem kaptam el a tekintetem, és hátra tettem a kezem.

- Találkozunk tesin! - amint megfordúltam, az arcomról lefagyott a mosoly, a célzása pedig egyszerre volt igaz, és bántó is.

- Nagyon béna voltál! Esküszöm, hogy rossz volt téged nézni! - Kinga a fejét csóválva ült le mellém a székre, és bele ivott a kulacsába. A tollamat a kezembe vettem, és próbáltam kitörölni az elöbb történteket.