| Az Első Találkozás |

Kilencedik

SOFIA

| PÉNTEK |

Csütörtök délutánom nagyon jól telt. Kinga átjött hozzánk, és sokat beszélgetett anyáékkal. Kinga véletlenűl elszolta magát, ezért apa tikkelve kérte őt, hogy meséljen neki erről a Benet Asherről. Annyira kényelmetlenűl éreztem magam, hogy inkább kiültem a teraszra, és leckét írtam.

Ma reggel valamilyen furcsa érzés keletkezett a torkomban. Mintha egy izgalmas nap várna rám. Mintha a tudatalattim szeretne üzenni nekem valamit. Minden lépéssel a szívem egyre gyorsabban dobogott. Amikor megláttam az iskola hatalmas, boltíves ajtaját, a szívem hevesen zakatolt.

Volt bennem ez az érzés.

Egy érzés amit szavakkal nem tudtam kifejteni.

Ahogy a szekrényem elött álltam, csak őrá gondoltam. Mi van ha Asher a kulcs? A kulcs egy olyan énemhez, ami kiegészít engem? Asher lenne az út egy boldogabb személyiségemhez? Ő talán feltudná nyitni a szemem arra, hogy az életem jobb is lehetne?

A fejemet ráztam, önkéntelenűl is káosz keletkezett az elmémben.

A szívem hozzá húzott, míg az agyam a lehető legtávolabbra akar engem húzni tőle. Mintha egy tornádó csapott volna össze a szívemben. Nem tudtam tisztán gondolkozni.

Minta diák akartam lenni. De vágytam valami pluszra. Egy olyan dologra, amit csak ő taníthat meg nekem. Kitűnő tanuló akartam lenni, de vágytam arra, hogy ezt a tökéletes magatartásomat elragadja tőlem.

A könyveimet a mellkasomhoz szorítottam, az álmodozást nem tudtam abbahagyni. A hét elején, amikor elkezdtem ezt az iskolát, mindenre számítottam, csak ép Benet Asherre nem. Most pedig itt vagyok Péntek reggel, és elég volt öt nap az ő közelében ahoz, hogy rájöjjek arra, hogy nagyon jól érzem magam a közelében. Ez pedig jelentőséggel bír. Egy olyan dologgal ami egyszerre fontos is, és elhagyható dolog.

- Messze jársz Sofia? - intett nekem Flóra az osztálytársam. Megráztam a fejem, a számat mosolyra húztam.

- Csak eseménydúsak a napok - mondtam hallkan. Flóra megigazította a barna hajában csillogó fehér hajpántot, majd a szemöldökét ráncolta.

- Igaz az, hogy Brigitta teljesen rád van szálva? - lépett közelebb. - Csak szólj és leütöm! Szívesen végig húzom a folyosón őt! - kaccsintott, mire sziszegve elhúztam a számat.

- Mi történt? - kérdeztem előre félve.

- Tizedikben elcsábította az első barátomat! Nagyon rosszúl esett. Nagyon sokat sírtam. Azóta utáljuk egymást - bólogatott, mire együttérzően bólintottam.

- Sajnálom! - súgtam. - De próbálok nem rá figyelni! Van jobb dolgom is - szorítottam az ujjaimat a füzetem borítójához.

- Jól teszed Sofia! - sétáltunk együtt a terembe. Flóra leült Vivien mellé, én pedig Kinga mellé, aki mosolyogva írt egy üzenetet. Szerencsére Kingával lett olyan szoros a kapcsolatunk, hogy "piszkálhatjuk" egymást.

- Kivel beszélsz? - hajoltam közelebb. Ekkor egy hírtelen mozdulattal lezárta a telefonját, és vörös arccal megigazította a szőke haját.