| Az Első Találkozás |

Tizenkilencedik

SOFIA

| PÉNTEK |

Szeptember után majdnem három héttel járunk. Ma reggel kértem anyukámékat, hogy valamelyik hétvégén utoljára utazzunk le a Balatonra addig, amíg nem érkezik meg az igazi őssz. Bár ma reggel is kapucnis pulcsit húztam, a nap még szikrázóan sütött. Zsebembe tettem a telefonomat, és felhangosítottam a zenét. Egy spanyol zene üvöltött a fülhallgatóba, miközben a járdán igyekeztem a gimnázium felé. Néha elviharzott mellettem egy - két biciklis, esetleg gördeszkás, ezért én szigorúan a sétáló sávban haladtam előre. Akkor ijedtem meg, amikor valaki átfogta a mellkasomat, és szorosan a testéhez húzott. Kirántottam a fülemből a fülhallgatómat és ijedten zihálva pillantottam fel Asherre, aki vigyorgott az ijedségemen.

- Nem tudtad, hogy hátulról senkit sem szabad megijeszteni? - fontam a nyaka köré a kezemet.

- Sajnálom, de nagyon szórakoztató az ijedséged - tette a fenekemre a kezét.

- Miért nem motorral jöttél? - biccentettem oldalra a fejem. A nap sugara megvilágította a fél arcát. Elképesztően jóképű volt. A tekintetében láttam az apró, szinte borostyán színű pöttyöt, a haja nem fekete, hanem világosabb barnának látszott.

- Veled akartam sétálni, de egy kicsit késtem - megfogta a kezemet, és ketten megindúltunk az iskola felé. Mint egy boldog ovis, úgy pillantottam le az összekulcsolt kezünkre. Nem volt benne semmi rossz. Annyira normálisnak és természetesnek tünt ez a látvány.

- Ma reggel mondtam anyuéknak, hogy még az idén utazzunk le Zamárdira. Ha beköszönt az össz, akkor várhatok jövőév nyárig - bigyesztettem le a számat szomorúan. Asher nyomott egy lassú puszit a halántékomra.

- Hiányzik az otthonod? - kérdezte. Megrántottam a vállamat, és megcirógattam az ereket a kézfején.

- Néha hiányzik. De kezdem megkedvelni Budapestet - fürkésztem a barátom arcát. Asher megállt, és kettőnk közé húzta a kezünket. Hozzám hajolt, és lehunyt szemmel megcsókolt. Csók közben szorított a kézfogásán, innen tudtam azt, hogy mit is vált ki belőle a csókom. - Sokkal jobb a szád íze ha nem cigizel - suttogtam az ajkai közt. Kuncogva hajolt el, majd megrázta a fejét.

- Nem fogom letenni - nyomott egy puszit a kézfejemre. - Sofia - nézett a szemembe.

- Igen? - mosolyodtam el.

- Még nem mondtam el neked, de nagyon jól érzem magam veled - nézett a szemembe. - Nekem eddig csak futó kalandjaim voltak. Te vagy az első komoly kapcsolatom. Ez néha megijeszt, néha pedig felkelti bennem a védelmező ösztönt, hogy mindentől és mindenkitől óvjalak. Múltkor Gerivel... - lesütötte a szemét, és nyelt egyet. - Nem engedhetem meg valakinek, hogy így beszéljen a barátnőmmel. Azért, mert szeretlek. Nagyon szeretlek  - fejezte be hallkan. Könnyes szemmel biccentettem oldalra a fejem.

- Benet Asher az érzéseiről beszél? - helyeztem az arcára a kezem. - El sem hiszed azt, hogy mennyire fontos vagy nekem. Már a kezdetektől fontos vagy. Szerelmes vagyok beléd - simítottam meg a sötétkék színű pólóját. Asher megpuszilta a tenyeremet.

Az iskola elött megtorpantunk, és Marci felé fordúlt, aki a szokásos helyén, a nagy fa alatt cigarettázott.

- Még elszívok egy szálat. Bent találkozunk - puszit nyomott a homlokomra, és elengedte a kezem. Belöktem magam elött az ajtót, és elpirúlva sétáltam  a szekrényemhez. Szerelmes vagyok. Azt hiszem, hogy apa készítheti a puskáját.

Első óra elött a székemen ültem, miközben az időjárást böngésztem. Kinga leült mellém, és gyorsan magához ölelt.

- Mióta érdekel téged az időjárás? - pakolta ki a Bilológia tankönyvét. Felé fordúltam és lezártam a telefonomat.

- Én leszeretnék menni még a Balatonra. Mielött beköszöntene az őssz. Bár anyáék elvannak havazva a munkával. Apa hétvégente pedig személyre akarja szabni az új garázst - bólintottam.

- Majdnem három hete költöztetek ide, és még mindig nem pakolt ki? - mosolyodott el. A fejemet ráztam. Arra kaptam fel a fejem, hogy Alex szitkozódva sétált be a terembe. Tisztán hallottam azt, hogy Asherről beszélt.

- Kezd tényleg elegem lenni Benetből! Nem kell sok és úgy megverem, hogy a lábán nem áll meg - amint kimondta, önkéntelen gúnyos nevetés tört fel a torkomból. A számra tettem a kezem, Alex összeráncolt szemöldökkel fordúlt felém. - Mi a baj Sofia?

- Pontosabban neked mi a bajod Asherrel? - csúszott ki a számon. Törekedtem arra, hogy minnél kevesebb ember tudja azt, hogy mi ketten egy pár vagyunk. De kötelességemnek éreztem megvédeni a becsületét.

- Az a bajom, hogy túl sokat képzel magáról. Nagyon elhiszi azt, hogy ő itt valaki. Pedig nagy nulla az ember. Semmihez sem ért csak a dohányzáshoz és pofázáshoz - vázolta fel a véleményét. Elmosolyodtam, és a szavain gondolkozva válaszoltam.

- Asher szerencsére nem olyan mint te - lesütöttem a szemem, de nem folytattam mert a tanár becsapta maga után az ajtót. Alex egy pillanatra még végig nézett rajtam, majd rágózva fordúlt a tábla felé. Névsor olvasás után jegyzeteket írtunk ki a tankönyvből. Egy kicsit feszült voltam, ezért a tollammal mindig ázhúztam ha valamit elírtam.

A jegyzetelés után öt perc röpdolgozatot írtunk. Néma csend telepedett a teremre, miközben mindenki szigorú fegyelmezettséggel dolgozott a feladaton.

- A tanárnő, hogy értette a kérdésben azt, hogy jellemezzük a baktériumokat a lakhelyük szerint? - emelte magasba a kezét Alex.

- Pont úgy ahogy a lapra van írva - válaszolta, miközben szorgalmasan pörgette a Facebookot. Én tudtam a kérdésre a választ, de több lehetőséget is írtam.

- Tíz kérdést mégis, hogy válaszolunk meg öt perc alatt? - folytatta tovább.

- Megfogunk bukni tesó! - nevetett fel Alex.

- Csitt legyen, különben elveszem mindenkitől! - morgott a tanárnő. - Jól készülnek az érettségire mondhatom...

A szünetben mindenki kiment az udvarra. Kingával szokásunkoz hívően helyet foglaltunk a pálya mellett terpeszkedő kopott padon. A tekintetemmel ép elvesztem Asher szemében, aki a szemembe nézve fújta ki a füstöt. Viszonylag sok cigarettát szív el egy nap.

Némán felsóhajtottam, a szemöldökömet ráncoltam, amikor Alex megálás nélkül Ashert nézte.

- Valami nem tetszik? - szólította meg Asher. Marci némán pillantott Alex felé, és csendben pöccintette le a csikket a homokba.

- Nem bírom a képedet - válaszolta Alex hangosan. A diákok elcsendesültek és kérdő pillantásokkal fordúltak a fiúk felé. Asher és Marci egymás szemébe néztek. Ők ketten így kommunikáltak. Marci a fának támasztotta a hátát és a lábát. Lesütötte a szemét.

- Nagyon vigyázz magadra - figyelmeztette Alexet. A fenyegetésre rengeteg diák fütyülni kezdett, páran pedig Alexet bíztatták aki a szája szélét rágcsálta.

- Iskolán kívül megbeszélhetjük - tette csípőre a kezét. Asher elnyomta a cigarettát és megindúlt Alex felé. Még Marci is felvonta a szemöldökét, de bízott a barátjában.

- Ha olyan nagyszájúnak hiszed magad akkor rendben. Gyere most ki! Csak te és én! Elintézzük! - invitálta Alexet a kijárat felé aki nem mert megmozdúlni. - Viszont ha csak a szád jár, akkor jobban jársz ha befogod - lépett el Alextől és besétált az iskolába.