Eldon királysága évezredek óta titokban létezik.Eldon készen áll arra,hogy a csillagok birodalmában térjen nyugovóra. Egyetlen egy probléma áll útjában,egy törvény. A trónját lánya Moe nem örökölheti. Egyetlen egy kívánsága van még pedig,hogy szeret...
Függöny húzás.Ezt érzékeltem először.Rögtön felpattantam az ágyamról. Apró sikítást hallottam. Ijedten néztem körbe.Hol vagyok? Hunyorogva néztem körbe.A nap sugarai teljesen betöltötték a szobát. Kellett egy kis időt,hogy az agyam kellőképp használható információkkal lásson el. Asgard. Kántálta tudatom. Mélyet lélegezve ernyedtek el izmaim. Az ablakhoz vezettem a tekintetem.Egy szolgáló lány állt előttem. Fiatal volt.Talán velem egyidős lehetett. Hosszú szőke haja volt,befonva hordta. Rémült tekintete volt,ruhát szorongatott. Megijeszthettem a heves ébredésemmel. -Ne haragudj.-kértem kinyújtva a tenyeremet.Megrázta a fejét. -Ön ne haragudjon Hercegnő.-pukedlizett. -Milyen napszakban vagyunk?-hunyorogtam továbbra is a napfény bántotta a szemem. Este nem jött álom a szememre,hiszen olyan tájt nem szoktam aludni.Reméltem,hogy mikor felébredek este lesz újra,de nem így lett. Kialvatlannak éreztem magam,s csak vissza akartam bújni. -Reggel van Hercegnő. A felség küldött,hogy ébresszem fel,s készítsem el a reggelihez. Fájdalmasan túrtam a hajamba. -Nem szoktam reggelizni.-álltam továbbra is értetlenül. -Hoztam ruhát Hercegnő. -Moe.-néztem a még mindig az ablakban álló lányra.Értetlenkedve nézett rám. -Tessék? -A nevem. Moe. -mosolyogtam rá szelíden.-Hívhatsz így. -Igazán kedves,de nekem azt nem szabad Hercegnő.-sütötte le szemét. -Rendben. Kérem a ruhát. -Segítek felvenni.-lépett hozzám. -Addig biztos nem,míg Hercegnőnek szólítasz. -Na de Hercegnő!-sopánkodott a lány s elképedve nézett rám. -Megoldom a készülődést,menj holnap újra próbáljuk.-mosolyogtam kedvesen nehogy azt higyje,hogy valami esztelen butaságot követet el személyem ellen. A lány vonakodva terítette le a fehérszínű ruhát. S lassan kimenekült. Utána szóltam. -Mi a neved? -Aurora. Mikor a lány távozott meredten bámultam a ruhát. Az anyaga egyszerű volt sifon ruha lehetett.Nem igazán értettem a ruhákhoz. Fanyalogva nézegettem továbbra is.Micsoda sértés lenne,ha a saját ruhámat hordanám, merengtem el miközben a hajamat birizgáltam.Rájöttem arra,hogy tulajdonképpen az előző nap ők már kellően megsértettek szóval csak nem nehezményezik,ha vászon nadrágban és ingben megyek reggelizni a családdal. Kibányásztam csomagjaim közül a ruha darabokat, s magamra kaptam. A fésülködéssel s egyéb pipere dolgokkal nem foglalkozva indultam reggelizni. Tojtam aznap reggel az illemre.
Az étkezőt nagyon nehezen találtam meg,minden sarkon legalább egy őrt le kellett szólítanom,de végül meg lett. Ugyanolyan két szárnyú ajtaja volt,mint a ceremónia teremnek. Nagy nehezen kinyitottam az ajtót s beléptem. A terem közepén egy hosszú asztal volt roskadásig étellel. Micsoda pazarlás. Gondoltam magamban.Az asztalnál Odin,Frigga és Loki foglalt helyet.Vőlegényemet nem láttam sehol,s talán így is volt jó. Feléjük lépdeltem.Mindhárman végig mértek. Először nem értettem miért,aztán rájöttem,hogy valószínűleg a külsőmet nehezményezték. Nem igazán érdekelt a dolog,hiszen ők rángattak ide hajnalok hajnalán. -Jó reggelt!-köszöntem illedelmesen aztán leültem Lokival szembe. A férfi furcsán méregetett,de még mielőtt megszólalt volna Frigga megelőzte. -Lányom a szolgáló lány nem volt nálad,hogy segítsen az előkészületekben? Az asszonyra néztem.-Aurora? De jelentkezett... az a lány nagyon jó felébresztésben. Lokin ekkor mintha valamiféle mosolygás futott végig. Bizonyára neki is volt már szerencséje Aurorához. -Hát akkor mi volt a probléma? Nem tetszett a ruha kedvesem?-kérdezte Frigga halkan,s mintha kicsit rosszra fordult volna a kedve. Bűntudatom támadt. A kezéért nyúltam. -A ruha csodálatos,de oda haza én nem hordok ilyen viseletet. Nadrágra cseréltem a szoknyát.-mosolyogtam rá olyan kedvesen,ahogy ő tette korábban. -Na de lányom!-csattant fel,mintha valamiféle illetlen dolgot mondtam volna.Már épp készültem rá kérdezni,hogy mi rosszat mondtam,amikor vőlegényem csörtetett be. Hangosan énekelve,ami igazán idegesítő volt,így kora reggel a csendben.Pörölye még mindig kezében volt,azon gondolkodtam,hogy el ereszti e valaha fegyverét,vagy folyton azzal jár kél. Mellém ért. -Jó reggelt.-köszönt öblös hangján,s a tegnapi dühének már nyoma se volt,furcsálva néztem rá,mire ő a Mjölnirt nemes egyszerűséggel rá vágta az asztalra,ekkor a bútordarab megadva magát ketté tört. Megugrottam a hangra.Loki kacarászott,Frigga és Odin nem tetszően nézte a jelenetet,de nem tettek említést. Az ételek fele a földön kötött ki. Thor nem foglalkozva ezzel kapott fel a padlóról valamiféle vadhúst s rögtön a szájába is tömte,úgy telepedett mellém. -Hogy telt az estéd mátkám?-csámcsogott irdatlan hangosan és undorítóan miközben vigyorogva felém hajolt. El húzva a számat húzódtam hátrébb,mire ő a székemet magához közelebb rántotta.Nyekkentem egyet,de uralkodtam magamon. Egy szolgáló lány hajolt a férfi felé,hogy vizet töltsön korsójába,de amaz leintette,s bort kért. A lány elsietett az italért,Thor pedig egész látványosan utána bámult. Az egész jelenet szürreális volt. -Ilyen korai órákban borral oltod szomjodat Herceg?-kérdeztem udvariasan mégis úgy,hogy némileg dorrgálóan hasson. -Na de fiam!-hördült Odin fel. Thor nem foglalkozott vele.A lány visszatért az itallal,s a vőlegényem kupáját teletöltötte. Thor szemei egészen máshol jártak már,mire megköszörültem a torkom,hisz itt ültem mellette.A férfi egy hörpintésre kiitta a kupa tartalmát,s elcsente a szolgáló lány kezei közül a teli kancsót. -Reggel,délben,este...főleg este oltom ezzel a szomjúságom Hercegnő. Hisz nem ettől szép az élet az alkohol mámortól?-hadonászott össze vissza a kancsóval,persze a fehér ingemre is jutott egy kevéske belőle. Morogtam. Loki kuncogott. Frigga rápirított fiára. -Viselkedj! -Oh ne haragudjon Hercegné ha megsértettem.-fordult felém Thor. -Nem történt semmi.-feleltem kimértem.-Reggelizzünk,ha már így össze gyűltünk.Ekkor elcsendesedett mindenki s halkan fogyasztani kezdtük az ételt,már ami maradt belőle.Persze a nesztelenség talán két percig tartott.Thor mesélni kezdett a vadászatról nekem.A témával nem lett volna bajom,de ezt oly mocskos szavakkal tette,s oly undorítóan étkezett,hogy hányingerem támadt,de tűrtem. Lassan el fogyasztott egy egész vadat. Csak tömte és tömte magába,közben pedig mesélt. Szájából darabok repkedtek ide oda. Én pedig csak néztem őt.Ehhez az emberhez kéne hozzá mennem. -..és akkor felnyúltam a vaddisznóba..-kezdte el illusztrálni vadászata végét,de én akkor már nem bírtam tovább felpattantam helyemről.Mindenki rám tekintett. Thor sunyin mosolygott,s Lokira kacsintott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ekkor tudatosult bennem Odin szavai.Thor mindent megfog tenni,hogy ne legyen menyegző.Az a mocskos féreg. -Öhm..-tettem a szám elé a kezem,mert ettől a mende mondástól kiakart jönni a reggelim.-Talán jobb lesz,ha elvonulok egy kis időre,a műsorozás úgyis nekem szólt ugye Thor? És így talán a király és a királyné is meg tud úgy reggelizni,hogy ne hányja el magát és neked sem kell halálra enned és innod magad. További szép napot,engedelmükkel.
