Éj Királynő

6.Fejezet

Fújtatva néztem körbe. Az emberek össze suttogtak. Egyesek felháborodtak,hogy beszélek az ifjú Odinsonnal. A nép nem láthatott mást,hogy a pár akiknek egységét és szerelmét most jelentették be mást sem csinálnak  csak acsarkodnak,mint a kis gyermekek. A helyzet felettébb kínos volt.  Úgy nézhettem ki,mint egy hisztérika és úgy is éreztem magam. Mindig hideg közönnyel viselkedtem az ilyen eseményeken,nehogy elrontsak valamit,hisz otthon bizonyítanom kellett,hogy nő létemre tudok olyan tisztán és objektívan megélni helyzeteket,ahogy azt a királyok teszik,de itt és most elbuktam,nagyon csúnyán. Bármennyire is ki tud borítani a herceg ezt érzékeltetnem nem szabad.Játék ez,amit tudni kell játszani és akkor ott döbbentem rá,hogy még a játék szabályokkal sem vagyok tisztában.Valamennyire igaza volt Thornak abban,hogy semmiféle tapasztalatból sem tudok táplálkozni.Ennek eredménye,hogy egy egész bálteremnyi ember rám néz szúrós szemekkel és nem Thorra. Ökölbe szorult  a kezem,hanyagul lógott a testem mellett,s nem tudtam,hogyan kéne ebből kivergődnöm. Segítség kérőn néztem Thorra,de nem úgy nézett ki,mintha ötletelne. Csak állt ott,s ő is engem figyelt. Hogy lehetnénk páros,amikor egyedül hagyott ezzel a helyzettel. Nem úgy öccse. Vigyorogva somfordált hozzánk,mosolya és tekintete akárcsak egy ádáz kígyóé . A helyez tető foka volt a  fiatalabb Odinson jelenléte. A gyomrom görcsbe rándult.
-Jöjjön velem Hercegnő.-kérte nyájasan.Színjáték.Újfent.Nekem viszont ebből elegem volt,nagyon is.
-Menjen veled a halál.-susmogtam felé. Loki felnevetett.
-Ne szítsd jobban a tüzet Moe.-szájából nevem furán hangzott,mintha ez lenne a leg szentségtörőbb tette,amit valaha tett,kiejteni magasztos száján azt a három betűt. Csak álltam ott,vicces a sértések,amiket Thorhoz vágtam vissza ütöttek,hiszen most én szökdécseltem egyik lábamról a másikra nem tudván mihez kezdjek. Fandral arca kitűnt a tömegből. A szemeim égni kezdtek,sírni akartam,ahogy megláttam. Tudtam,ő kihúz ebből,azonban nem lépett felénk,a tömeghez csapódott s onnan nézett engem.Szemei lágyságot tükröztek s nyugalmat, újra éreztem a nap melegét,ebben a hideg szituációban,aztán csak Lokira tekintett a férfi s bólintott. Tudtam mire szeretné terelni a figyelmem. Loki a jó opció jelenleg,bármennyire is furcsa választás az öccs. Felé léptem nagy nehezen. A csínyek istene olyan gyorsan állt velem szembe,s ragadott meg,hogy reagálni sem tudtam,s már ott sem voltunk. Egy szó keringett tudatomban varázslat.Tudtam,hogy a herceg képes erre,de látni,érezni,megélni egész más tészta. Tetszett az apró húzás,amit éreztem,mikor teleportált. Tetszett a nyomás mikor Frigga kertjébe érkeztünk,s hogy mi nem tetszett? A férfi vigyora és ahogy a derekamnál fogva szorít magához. Rögtön kitéptem magam a szorításából,s az egyik padhoz lépkedtem,erőtlenül rogytam a kőtömbre. 
-Szívesen.-beszélt Loki a hűlt helyemhez.Aztán elém lépkedett.Nem néztem fel rá.Próbáltam megnyugtatni magam. -Szép kis műsort rendeztél,a helyedben én behúztam volna a bátyámnak.
-Nagyon vicces.
-Épp azt próbálom elmondani,hogy tetszett a reagálásod,végre nem voltál olyan kimért. Én melletted állok.
-Persze,hogy mellettem állsz a középső neved káosz.-néztem fel rá,s újfent elröhögte magát.
- Mint mondtam tetszik ez a változatod.
-Nem rabolnád máshol a levegőt?
-Légy kedves Moe.
-Reggel még fojtogattál, most meg arra kérsz, hogy legyek kedves? Mond  csak neked mégis mi bajod?
-Beismerem vannak némi problémáim az önkontrollal. A reggeli incidensért elnézésedet kérem. Kezdjük előröl. Segítek beilleszkedni. Kicsit döcögősen indultunk, de ez még változhat, legyünk barátok.
-Hagyj engem békén. -álltam fel a padról,s kikerültem az istenséget. Készültem otthagyni őt,amikor is utánam kiabált.
-Segítek Thorral!
Hátra fordultam felé,ő háttal állt nekem s a válla felett jegyezte meg ezt az apró dolgot.Kétkedve kérdeztem meg tőle.-Ugyan te hogy tudnál? 
-Meg vannak a módszereim. -fordult felém vigyorogva.Őszintén rohadtul nem volt bizalom gerjesztő eme tette.
-Afelől semmi kétségem.
-A bátyám egyszerű és én ismerem őt. Én vagyok a legjobb lövésed. -kezdett el közeledni felém.Latolgattam az esélyeimet. Thor ma világosan tudtomra adta,hogy ne is álmodjak nászról. Egy kis külsős belsős segítség jól jönne,viszont Loki személyisége hátborzongató volt,lehet jobban járnék Friggával. Az égre emeltem a tekintetem. Frusztráltan dörzsöltem meg a homlokom,s halkan felmorrantam.Legyen.
-Egy esélyt kapsz, érted? Ha egyszer is rosszul nézel rám megkeserítem az életed. -álltam elé kapkodva.
-Fair ajánlat. Kapcsolatunk megkoronázásának tetőpontja had legyen egy ajándékom számodra.
-Mi az?
-Ha tetszett Frigga kertje ez is fog. Kövess. -intett sután,s elindult.
-Nem megyek veled sehova. -fontam karba kezeimet. Türelmetlenül torpant meg.
-Moe...most békültünk ki, így hogy dolgozzunk össze, ha nem bízol bennem? -kérdezte nyájasan.
-Benned ugyan ki bízik, ki olyan bolond?-vetettem oda gonoszan.
-Az éles nyelvedet a bátyámnak tartogasd, és te leszel az a bolond Moe. Na gyere.
Fanyalogva követtem őt.Semmi kedvem nem volt az est hátra levő részében Loki társaságát élvezni.Sőt. De úgy voltam vele a nap már rosszabb nem lehet.

Egy barlanghoz vezetett. Fura sötét ösvényen haladtunk vagy egy órán keresztül.Az ösvényt erdő vette közre,félelmetes hangok ötvöződtek a kanyarulatokban,de Loki rájuk sem bagózott. Lételemem volt a sötétség,mégis az az erdő hátborzongató volt számomra is.Kérdésekkel bombáztam,de mintha meg sem hallotta volna.A barlang belseje meglepő módon sötétbe burkolózott. Loki mágiával fényt csiholt.Ámulattal néztem a fény gömböt,s azon tanakodtam,hogy tanulható-e Loki varázslatai,mert ha igen,akkor ezt szeretném a tudásom kertjében őrizni én is. Elvesztem a gondolataimban a séta alatt. Ámbár volt fényünk,mégis a sötétség jócskán több mindent takart szemeim elől,mint szerettem volna.Kezdtem kételkedni az ajándékom természetében,na meg a férfiben is.Aztán már nem volt szükség Loki fényére,ugyanis a barlang szívében egy kút volt,amely azúrkék fénnyel világított. Betöltötte a teret,s bár hideg volt és nyirkos mégis csodálatos látvánnyal rendelkezett. Csillogó tekintettel álltam Loki mellé,aki már a kút mellett állt,s abba tekintett.
-Mi ez a hely Loki?-kérdeztem gyermeki ámulattal,hangom felverte a képlékeny csendet.
-Ez Moe  a Tudás Kútja. Nem mindenki ismeri a helyet .Asgardban szinte senki,néhányan a palotán belül tudunk róla.Tiltott is ellátogatni ide,de a ma éjszaka után ez jár nekünk.
-Tudás Kútja?
-Minden kérdésedre megadja a választ.Ki sem kell ejtened a szádon,a Kút az elmédbe a lelkedbe lát.
-Varázslatos.
-Inkább hatalmas.
-Miért mutatod ezt meg?
-Mert azt mondtam segítek Thorral. Megmutatja a  Kút vize,hogy merre haladtok most a sors útvesztőjében.Azt is feltárja előtted,hogy mit kell tenned,hogy azt a végletet kapd amire vágysz.Vagy,hogy egyáltalán arra vágysz-e.
-Hogy működik?
-Csak hajolj fölé.-engedett utat nekem.Így tettem. Mosollyal az arcomon vizslattam a víz felszínét,néha fodrozódni látszott,de különösebb dolog nem igazán történt.Homlok ráncolva nézelődtem továbbra is,aztán Loki szidalmakat kezdett dobálgatni a levegőbe.
-Mi az?-kérdeztem,de nem hajoltam ki a kútból. Loki felnevetett.
-Meglehet..de csak meglehet hogy véletlenül rossz kúthoz hoztalak.-nevetett továbbra is.A szavak megmerevítették minden ideg szálamat,mert az a véletlen szócska egész direktnek hangzott a csínyek istenének szájából. Átvert. Kihajoltam a kútból,lassan feszülten.Éreztem,hogy a hátam mögé került.Nagyot nyeltem s kimérten felé fordultam.
-Milyen kút ez?
-Tudás..felejtés...annyira hasonló szócskák nem igaz Moe?-vigyorgott gonoszan. 
-Felejtés?
-Ha véletlenül bele esnél,vagy bele löknének...-hajolt nagyon közel hozzám-...a létezésed kitörlődne a világból.
Az agyam vész kürtjei eszeveszettül kezdtek el szirénázni.Mind azt harsogta VESZÉLY VESZÉLY . Menekülni akartam,de Loki beszorított a kúthoz. A homlokomon verejték cseppek gyöngyöződtek,nem mertem mozdulni se. A férfi beleszagolt a hajamba.
-Félelmet érzek Hercegnő? 
-Loki..bármit is készülsz tenni...
-Bármit?-vágott közbe-Mondjuk beletaszítani téged?-bökött meg egy újjal,mire én a kút peremét szorítottam meg teljes erőmből. A fogaimat össze szorítva néztem a férfi szemeibe.Tébolyt láttam és jó kedvet.Szórakozott velem. Aztán kacagva hátrébb lépett.
-Lazíts Moe én nem foglak belökni.
A lábaim majdnem felmondták a szolgálatot,ahogy hátrébb került tőlem.A pulzusom valamennyivel lassabbá vált,s majdhogynem normálisan kaptam levegőt.
-Viszont a kutat egy szörny őrzi.-mondta teljes nyugodtsággal.Esküszöm ott akkor a szívem kihagyott két ütemet. Kérdezni akartam,hogy miféle szörnyről,beszél,de ahogy kiejtette száján ezt az információt valami megragadta a két karomat,s hátra rántott,bele a kútba. Lefagytam,nem hittem el hogy ez velem történik,az utolsó dolog,amit tettem,s nem is tölt el büszkeséggel,de sikítottam.