Éj Királynő

3.Fejezet

A figyelemre méltóan undorítóan kellemetlen reggeli után a szobámba igencsak nehezen eljutva szusszantam egyet,s próbáltam nem fogcsikorgatva az összes párnát felvágni a levél vágó késsel. Legszívesebben hisztérikusan sikongattam volna dühömből fakadóan. Elképzeléseim szerint csendes beletörődéssel kellett volna végig mennie ennek az egésznek.Hiszen üzlet ez az egész házasság. Nincs bonyodalom csak hatalom,erre ez a pökhendi herceg ki kezd velem és megnehezíti az amúgy már eleve nehéz helyzetet. De ezt a játékot ketten játsszák. Én nem a herceg szerelméért utaztam Asgardba. A trónomért teszem és a népemért. Hát ne legyek hercegnő ha hagyom magam kiábrándítani,még ha erőszakkal kell az oltár elé vezetnem az istenséget,akkor is megteszem. Fájdalmasan tekintettem a mostanra már bevetett ágyamra. Aludni szerettem volna,elfelejteni hogy hol is vagyok. Már épp az ágyam felé csoszogtam volna,hogy az igazak álmát aludjam,de egy szolgáló lány bekopogott,s bekiáltott,hogy valamiféle tornára várnak engem. Morogva kapkodtam le magamról a fehér ingemet,amit nagyra becsült vőlegényem összeköpködött. Még jó,hogy ruhadarabokból bepakoltam az útra,bár ha Thor minden reggelinél,ebédnél és vacsoránál ilyen műsorral ajándékozz meg,hamar ki fogok fogyni a tiszta ruhaneműimből és akkor asgardi viseletet kell öltenem.

A torna,mint kiderült egy küzdő téren volt és körülbelül annyiról szólt,hogy Thor és a legbelső köre gyakorlatoztak. A kis hadi létszámon túl én és Loki voltunk jelen. Egy lelátóra telepedtem,vőlegényem öccse,pedig úgy döntött társaságát nekem ajándékozza,tette azt úgy,hogy mintha ez valami kiváltság lenne számomra.Na és a vőlegényem...szemérmetlenül félmeztelenül harcolt. Egészen meleg napnak örvendtünk,de ez mégis csak túlzás volt,már csak azért is mert az angyalok ezért a testért biztos vagyok,hogy bűnre hajtanák a fejüket. Tudtam,hogy férfi létére Thort igencsak megáldották,de ezt látni. Na az már más mese. Gondolataimból egy kendő szakított ki,amit a másik herceg nyújtott felém. Kérdőn néztem rá,mire undorodva válaszolt.
-A nyáladnak. Hamarosan kifolyik.
Elszégyelltem magam,s szemlesütve toltam arrébb a kezét,amiben a kendőt tartotta. Hogy zavaromat mulasszam random beszélgetést kezdeményeztem.
-Tegnap volt a küzdelem nem? Akkor meg miért harcolnak?
-A bátyám és annak csőcseléi lecsengenek.Ilyenkor még bennük van a harc iránti vágy.Most béke honol,így aztán itt élik ki magukat.
-Te nem tartozol a belső körbe?-néztem az ifjú hercegre,aki egyik térdét felhúzva támaszkodott rá,s úgy figyelte őket.
-A bátyám mellett harcolok a csatákban.De ha nincs háború mégis miért legyek velük?-bólintott a küzdőtérre,ahol épp egy lány és Thor hadakoztak,meglehetősen játékosan. Fekete haja hosszú lófarokba volt kötve , s fel volt vértezve. Elgondolkodva tekintettem rá.Ha annak idején apám engedte volna,hogy képezzenek én is így állhatnék e most a birodalmam kapujában. Készen megvédeni Molochtól.Karddal és páncéllal nem pedig gyűrűvel és férjjel.
-Ő ki?-kérdeztem csendesen,mert furcsának találtam,hogy nő létére ott áll közöttük.
-Lady Sif. Az első női harcos a seregben,aki nem Valkyr leszármazott.
-Biztos remek harcos.
-Ámbár az és én sose mondanék neki ilyet,mégsem a harc iránti vágy vitte arra,hogy fegyvert ragadjon.
-Hát micsoda?
Loki felnevetett. Ennek hatására a harcoló felek ránk emelték tekintetüket. Thor szemei elsötétültek,ahogy rám vetette tekintetét. Talán morgott is. Nem tetszett neki jelenlétem,de ez ellen nem tehettem semmit. Engem csak kiparancsoltak ide.
-Inkább kicsoda.-suttogta a fülembe a fiatalabbik Odinson. Meglepetten tekintettem rájuk. Ahogy harcoltak és... tehát ezért nem szeretné Thor ezt a frigyet.
-Oh..szóval ők ketten..-hagytam lógva a következtetésemet,hogy befejezhesse Loki.
-Ó nem dehogy is. Sif csak szeretné ha úgy tekintene rá a fivérem.
-Thor nem osztozik az érdeklődésben?
-Thort nem érdekelték sose az ilyen nők.
-Milyen nők?
-Azok akik kemények,mindig csak a sérülékeny nők kötötték le.Ilyen volt Jane is.
Meg akartam szólalni,rá akartam kérdezni ki az a Jane,de Loki nem hagyta,s valami villant szemeiben.Fájdalom.Jöttem rá,de mire jobban megnézhettem volna már el is illant szemeiből.
-Ne is kérd,hogy meséljek róla,nem fogok!-vált szigorúvá a hangja,aztán át váltott gúnyosra.- De neked gratulálok. Megnyerted a mamlasszal a főnyereményt,ami a szerencsétlenséget illeti. Élhetsz egy olyan király oldalán,aki örökké küzdeni fog ellened.Beszéljünk inkább rólad.Tudom miért vagy itt,mond a birodalmad megér ennyit? A hatalmat olyan isten kezébe akarod adni,aki öntelt,forró fejű,nem törődöm és csak magával képes foglalkozni? Ennél szánalmasabb nem is lehetne a földed aranyom.Amilyen a királyné,olyan az országa is. A tiédről pedig süt a jellemtelenség,a gyengeség.Kezdem érteni miért volt olyan sokáig rejtve. Apád helyében én is titkoltam volna létezését,főleg,hogy ez téged is takart.-hajolt hozzám olyan közel,hogy könnyűszerrel pofon vághattam volna,s csakugyan meg is tettem a szemeiben csillogó gonoszság miatt.Becsmérelt engem,becsmérelte a népemet,az apámat és mindent,amit mi képviselünk. Loki arca félre mozdult. A gyakorló tér elhalkult. Nagyot nyeltem s felszegtem az állam.
-Ha bátyád olyan rossz,akkor te rosszabb vagy .Odinban fel sem merült a neved a tárgyaláson.A legelső név ami kijött a száján a két trónnal és legfőképp VELEM kapcsolatban az ő neve volt és nem a tiéd. Jól mondod amilyen az uralkodó olyan az országa és ezt Odin tudja.Te drága herceg nem vagy méltó rá fele annyira sem,mint a bátyád-suttogtam felé mérgesen. A herceg szemei villámokat szórtak,s indulatot véltem felfedezni az arcán.Nem tudom miért kezdett el gonoszkodni,de nem tűröm,tőle nem kell elviselnem. Fel morgott,majd már pattant is ültéből,s magával húzott állásba.Szorosan tartotta karomat,nyakamat megragadta,levegő után kaptam. Megijedtem,hogy bántani fog,de egy öblös mély hang megállította.
-Loki! Ereszd!
Thor volt az.