A rocksztár asszisztense -Lenke Arkanian menekülése

10. fejezet - Lenke

Lenke

Nem volt könnyű dolga, Till pontosan elmondta milyen teára van szüksége, és azt is, hogy mindenképpen melegnek kell legyen. Sikeresen szerzett egy liter menta teát friss citrommal, de hideg volt. Végül a klub bárjába kéretözött be, ahová beengedték a belépő kártyája miatt. A pincérlány hátra kísérte, ahol a mikrósütő és három bögre segítségével megmelegítették annyira forróra amilyen csak lehetséges volt, a flakonba való visszatöltés közben a kezét is megégette. A kedves pincérlány rögtön hozott neki jeget és egy szalvéta segítségével beteketre a megsérült részt. Eltelt néhány perc, de nem akarta Lenke kezét elengedni, végül megértette, hogy Till várja teát és muszáj visszamennie. Így a forró üveggel a kézben lavirozott a folyosón az emberek között egészen az öltözőig. A jeget útközben eldobta, pedig még mindig fájt a keze. Az ajtót egy fekete férfi őrizte, akinek Lenke szerint óriások lehettek az ősei, néhány lány halkan beszélgetett, izgatottan várták, hogy a zenekar kijöjjön aláírást adni. Noel is ott állt és a mobiltelefonját nézegette.

-Szia. Bevinnéd ezt Tillnek?

-Ezt kérte?

-Igen.

-Akkor vidd be neki.

-De öltöznek, nem? Nem akarok zavarni.

-Ha azt mondta neked, hogy vigyél neki...mi ez? ...teát, akkor neked kell bevinned neki. Nyugodtan menj csak be.

-Rendben.

Érzete, hogy elsüllyed a szégyentől, mindenki őt nézi és várják, mit fog tenni. Egyáltalán nem akart bemenni oda, remélte, hogy valakit talál aki beadja, de nem volt szerencséje. Az ajtó felé fordult, ahol az erős termetű őr, egyenesen őt nézte, miközben kopogott az ajtón, majd benyitott és arrébb állt, hogy beengedje őt.

-Kösz. - suttogta oda neki

Bent világosság volt, a tagok székeken ültek, egyikük evett az asztalnál. Csendben voltak, fáradtnak tűntek. Till behunyt szemmel ült, Lenke mellé lépett és halkan megszólította.

-Itt van amit kértél.

-Meleg?

-Igen.

Felnézett rá, majd elvette tőle az üveget. Megtapogatta, majd a fejét csóválta. Letekerte a kupakot majd beleivott. Fintorogva, tette le maga mellé.

-Ez nem elég meleg és van benne cukor is.

-Cukormenteset kértem.

-Az lehet, de ez nem az.

-Hozzak egy másikat?

-Nem kell. Vannak már kint emberek?

-A folyosón?

-Nem! Az utcán! Hol máshol?

-Igen, öt nő és három férfi, egy hatalmas termetű biztonsági őr és Noel is kint van.

-Részletesebben nem megy?

-A nők húsz és huszonöt közöttiek, egyiküknek vörös, rövid haja van és orosz származású, két feketehajú, közülük egyik tetovált, dohányzik és részeges, a másik vegetáriánus, korábban anorexiás volt, a fiúk...

-Jól van, jól van...befejezheted.

Lenke csendben maradt, körülnézett, látta, hogy Scott elmélyülten néz rá, Madeline pedig hirtelen nevetésben tört ki. Elszégyelte  magát, akkor értette meg, hogy Till nem komolyan kérdezte, hanem gúnyolodott. Till nem nevetett, de nem is látszott jókedvűnek.

-Várj meg kint kérlek. - mondta neki rá sem nézve

Villámsebesen távozott a folyosóra, kibújt az ajtónálló karja alatt és arra a részre vonult ahol egyedül lehetett. Noel lépett mellé, meglátta, hogy sírás közeli állapotban van, talán emiatt kedvesen szólt.