A rocksztár asszisztense -Lenke Arkanian menekülése

13. fejezet -Till

Till

A zenekar első éveiben sokat készült az interjúkra, egy idő után rájött, hogy az újságírók mindig ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, ugyanarra kíváncsiak. Crystal átadta nekik a kérdéseket, mivel mindegyik ártalmatlan volt zöld után kapott tőlük. Berlin volt az egyik kedvenc városa, a nagyapja Németországban született és az első világháború idején emigrált Amerikába. Kisfiú korában szerette hallgatni a Berlinről szóló meséket. Az itteniek tudván a családja eredetéről megkeresték azt az utcát ahol a nagyapja élt 12 éves koráig, a legutóbbi turné alatt meg is látogatta. Most nem készült erre, nem volt ott semmi látnivaló számára, viszont mindig kérdezték erről.

Scott másnaposnak tűnt, meg sem szólalt az autóút alatt, Noel végig telefonált, a többiek pedig nézték a városi forgatagot. Crystal és Lenke egymás mellett ültek a mögötte lévő sorban, hallotta őket sugdolózva beszélgetni és kuncogni. Az utóbbi időben megtalálták a közös hangot egymással. Noel hátraszólt az első ülésről, hogy nemsokára megérkeznek és sok rajongó várja őket az épület előtt. Egy idő után munkának tekintette őket, egyforma arcokat látott maga előtt. Mindegyikük csak egy fotót, csak egy aláírást akart tőle, volt aki még ennél is többet, de ő ritkán adózott ennek a lehetőségnek. A rajongó lányok megbízhatatlanoknak bizonyultak, előfordult, hogy olyan nővel feküdt le akinek még a nevét sem tudta. Az egyik ilyen nő eladta a történetet egy bulvármagazinnak, persze ő tagadta, de utána óvatosabb volt. Hosszú idő volt megszoknia, hogy ne csinos és csodás lehetőségként tekintsen rájuk némi szex reményében. Ma már nem volt nehéz ez, tette a dolgát és kész. Most azonban szerette volna azt, ha Lenke látja mennyire népszerű, eddig is vele volt alkalmadtán, de soha nem figyelte meg, hogy reagál, kíváncsi volt a véleményére. A tévé épülte előtt legalább ötven embert látott, először Noel szállt ki a kisbuszból, aki rögtön intett a biztonságiaknak. A férfiak a fiatal lányok fölé magasodtak ahogyan utat törtek köztük. Noel kinyitotta az ajtót, amint biztonságosnak ítélte a bejáratot. Madeline vidáman szállt ki, mögötte Scott volt, aki igyekezett a legjobb formáját hozni, majd kiszállt ő is, Noel azonnal előrehajtotta az ülést, hogy Norman is csatlakozhasson. A két lány is kiszállt, odafordult, hogy lássa Lenkét, rámosolygott amikor látta, hogy őt nézi. Crystal bement az épületbe, ő pedig a keze alá nyomott fényképeket kezdte el aláírni. Igyekezett a saját arca alá, néha csak egy firkantás volt, ha hallotta a nevet akkor azt is odaírta, szinte mindig felnézett az arcukba, mindegyik mosolygott rá, mondtak neki valamit, de nem mindig értette őket a hangzavarban. Meg sem tudta volna mondani mennyi felvétel készül róla egy -egy ilyen alkalommal, mert mindenkinél ott volt a mobiltelefon. Szisztematikusan haladt a bejárat felé, Madeline a háta mögött volt, ott írt alá, látni nem látta, csak hallotta. Megfordult egy pillanatra, Lenke nem volt sehol, csak idegen arcokat látott maga körül. Próbált nem elesni, mert mindenki egyszerre nyomta a kezébe a fotót, füzetet, újságot amire aláírást akartak kapni. Érezte, hogy valaki a zsebébe nyúlt, próbált arrébb lépni, látta, hogy Madeline is küszködik és igyekszik a bejárat felé menni. Túl sokan lettek hirtelen és kezdett elszabadulni a tömeg. Megfogta Madeline karját és megpróbált vele elindulni befelé, akkor két biztonsági ember jelent meg, akik egy kicsit durván félrelökdösték a lányokat. Odabent elengedte Madelinet és Lenket kezdte el keresni, megnyugodott amikor meglátta őt.

-Jól vagy? - kérdezte tőle felé közeledve

-Igen, Noel kijött értem és behozott ide.

-Megijedtél?

-Igen. Te nem? Neked ez nem volt ijesztő?

-Á, én nem vagyok olyan felős. De ha jól vagy, akkor és mindenki más is jól van akkor mehetünk.

Elindultak az emeletre, Madeline megvárta őt, nem törődve a hozzá beszélő férfival, aki valószínűleg a tévének dolgozott.

-Kösz Till. Már -már azt hittem eltaposnak.