A rocksztár asszisztense -Lenke Arkanian menekülése

11. fejezet - Till

Till

Szinte semmit nem aludt, a rossz lelkiismerete kínozta, hajnalban sikerült elaludnia, aközben viszont nyomasztó álmai voltak. Tudta, hogy előző este helytelenül cselekedett és szégyellte magát miatta. Ha tehette volna fel sem kelt volna az ágyból, de kötelességei voltak. Scott közvetlenül a koncert előtt kérdezett rá, hogy mit gondol Lenkéről. Nem tudott rá, mit felelni, hiszen maga sem tudta pontosan, nem azt a fajta vonzalmat érezte iránta, mint más nők iránt ez annál sokkal mélyebb volt. Miután hazudott Scottnak az érzéseiről még egyszer ránézett a mobiljára. Az új telefonszámát alig ismerte valaki mégis ott volt az üzenet tőle. Lynette szívecskémnek szólította őt és megírta neki, hogy itt van és koncert után várja. Szerette volna ha nem lenne igaz, de tudta, hogy elkerülhetetlen lesz a dolog. Csak remélni tudta, hogy a két nő Lynette és Lenke soha nem találkoznak, mivel Lenke az utóbbi időben állandóan mellette volt kevés esélyt adott a dolognak. Abban hitt, hogyha megbántja őt akkor kevésbé lesz neki rossz Lynette jelenléte, tudta, hogy ha csak megsejtené azt, hogy fontos neki a kis asszisztense, Lynette kárt tenne benne lelkileg. Az ostoba terve viszont rosszul sült el, fájt neki, hogy megbántotta a lányt, látta, hogy milyen állapotba került, látta a bátyja Jai szemében a haragot és látta Scott arcán a meglepettséget, hiszen jól ismerte őt, tudta, hogy nem mondott igazat és kedveli őt.

Élete egyik legrosszabb estéje volt az előző, Lynette jelenléte mindent felforgatott, az a nő, nem akarta elfogadni, hogy nem akar vele lenni, a koncert után ittak néhány italt, majd Lynette vacsorára invitálta az egész társaságot, de senki nem fogadta el a meghívást, mindenkinek volt ürügye. Végül az evésből nem lett semmi, egy ideig a hotel bárjában ittak kettesben, ahol elhatározta, hogy végleg lezárja ezt az egyoldalú dolgot és megmondja neki, hogy nem lesz köztük semmi. Nehezére esett kimondani a szavakat, de Lynette nem akarta meghallani, amitől dühbe gurult. Végül szégyenszemre felállt az asztaltól és szó nélkül faképnél hagyta őt. Tudta, hogy ha most felkel, összecsomagol és útnak indul Lynette ott lesz valahol, hogy újra ráakaszkodjon. Hasra fordult, hogy néhány percet lopjon még magának, mielőtt sikerült volna elfelejtenie mindent kopogtak az ajtón.

-Ki az? - kiabálta

-Hát én. Lenke.

-Gyere!

Hallotta az ajtót és a könnyed lépteket amint a háló részhez közelített.

-Ó, nem tudtam, hogy még alszol.

-Nem alszom.

-Elmenjek?

-Ne! Kérlek ne. Hoztál nekem kávét?

-Igen.

Till megfordult és felült. Lenke is elgyötörtnek tűnt, kíváncsian nézte őt amíg nyújtozkodott és felállt. Elvette Lenke kezéből a kávét és beleivott miközben a fürdőszobába ment. Vett egy gyors zuhanyt, majd törölközővel a derekán a bőröndjéhez ment, Lenke az ablaknál állt, onnan nézett valamit, az asztalon ott volt a mobilja ami némán világított.

-Hívnak. - mondta neki

-Tudom. Majd később visszahívom. Most nincs kedvem beszélni senkivel.

-Senkivel? Velem sem?

Lenke csenddel felelt, nem mozdult, Till elővette a ruháit a bőröndjéből és felöltözött, közben nem vette le a szemét a nőről, de ő nem mozdult, nem leselkedett. Miután elkészült fogta a még mindig meleg kávét és leült az ágya szelere.

-Nos. Milyen feladataim vannak mára? - kérdezte

-Nem tudom, semmi különös. Csak közölni akartam, hogy Stockholmban a kondi terem foglalását lemondták, egy országos verseny résztvevői fognak ott edzeni zárt körben.