Reni 🥺

4.3K 84 2
                                    

06. 17.

-Cortez -kiabáltam- kelj fel!!

Már egy hete, hogy kiderült, TERHES VAGYOK. Valószínűleg akkor fogant meg a baba, mikor Ricsi hívta Cortezt, hogy valahol jó lenne egy tali. Úgy mint régen.

Akkor M.o.-n voltunk de azóta vissza kellett jönnünk Párizsba. Annak már egy hónapja, de semmi sem lett belőle. Mindenkinek dolgoznia kellett vagy más programja volt. De most végre mindenkinek jó, így kitaláltuk, hogy elmegyünk a Balatonra. Nekünk van ott nyaralónk szóval mi oda, illetve van két vendégszoba. Velünk jön még Virág-Ricsi és Kinga-Dave párosok, plusz Zsoltink a kanapén alszik. A többiek egy közeli szállóban lesznek.

Cortez magántanár lett, nyelveket tanít elég jó pénzért. Sok tanítványa van. Én meg írónő lettem. A második könyvem bestseller lett, ezzel váltam ismertebbé. Rengeteg cikket láttam magamról akkor. Pedig csak azért kezdtem el írni, mert unalmasnak találtam az egyetemi beadandót. Ezért ahelyet, hogy azt csináltam megírtam az első könyvem. Aztán így tovább. Azóta írtam még egy bestsellert. Szóval Cortez és én is jól keresünk.

-Mond mégis mér' kiabálsz hajnalok hajnalán? -kérdezte még mindig félálomban. Felültem a hasára és megöleltem. Ő morgot egyet, de azért vissza ölelt.

-Kelj fel, mert mennünk kell. Egyikünk sem tud teleportálni! Úgyhogy múszáj repülőre szállni. -mondtam. Mert nekem még tart az egyetem, azokkal a szerencsésekkel ellentétben, mint Virág, Jacquest vagy pl. Zsolti. Most szünetem van, ezért tudunk visszamenni Magyarországra.

-Ráérünk! -mondta de ő is tisztában volt azzal, hogy ez nem így van.

-Antai-Kelemen Ádám! Tessék felkelni és felöltözni! Még be sem vagy pakolva, de 4 óra múlva indul a gép. És előbb oda akarunk érni, nem?

-Így olyan vagy mint Máday. -nyafogta- a gyerekkel is ilyen leszel? Mert akkor majd inkább én nevelem jobban!

-Álmodban! -nevettem el magam.

Felült, így én az ölébe csúsztam és puszit adott a fejemre, meg a pocakomra. Végre valahára elindult kifelé így én is elkeztem öltözni.

Megreggeliztünk és indultunk a reptérre. Úgy beszéltük, hogy 2 órával előbb oda megyünk. Épp helyet kerestünk mikor egy ismerős személyt láttot meg Cortez, pontosabban kettőt. Szólt és már mondta volna, hogy lépjünk le, de én megállítottam.

Vladár és Kardos egy csoport diák mellett ált és forgolódott. Természetesen amilyen szerencsém van pont Vladár pillantott meg minket. Cortez még mindig menni akart, de én oda húztam és köszöntem a ,,kedvenc,, tanárainknak.

-Jó napot! -mondtuk egyszerre Cortezzel, csak a hangsúly volt más. Én boldogan, ő viszont unalommal a hangjában mondta.

-Áhh... Antai-Kelemen és Reni. Csak nem, azért jöttek, hogy Cortez elmondja mit tud Poe-ról? -kérdezte Kardos csipkelődve. Cortez egy mosoly erőletett magára és válaszolt.

-De, gyerekek Poe egy író volt. Sok könyvet írt! És... Reni -bökte meg a vállam, de én csak mosolyogtam. Eszem ágában sem volt neki segíteni. -Hát ha Reni se tud többet akkor itt kifullt az emberünk.

-Kimondta, hogy nem tudok róla többet? -mondtam tetetett felháborodsággal.

-Én -nyomott puszit a homlokomra.

-Láttom még mindig együtt vannak. -szált be a beszélgetésbe Vladár is.

-Igen. Önök hogy-hogy erre? -próbáltam értelmesen megfogalmazni de ez még egy írónak is nehéz.

-A Szent Johanna legújabb versenyének a fődíjja egy utazás volt Párizsba. -Vladár

-Mi pedig a kísérő tanárok vagyunk. -tette hozzá Kardos.

-Ez nem ér, velünk nem volt ilyen, ha lett volna, Reni kiélhette volna a Párizs iránti vágyait és nem kellene jönnünk. -mondta Cortez

-De akkor is ide jártam és járok egyetemre. -zavarodottan mondtam, nem éppen értettem mire akar ezzel kilyukadni.

-Igen, de nem kellene minden nap sétálni a.. már nem is tudom, hol.

-De attól még ugyan úgy kellene. -mondtan somolyal az arcomon.

-Hogy megy az egyetem Reni? -váltott témát Kardos.

-Jól. Már csak egy vizsga és végzek. -mondtam tovább mosolyogva

-Az szuper.

-Örültem a találkozásnak de nekünk mennünk kell. További szép napot. -Corteznek nagyon sietős dolga akadt, olyan hirtelen ragadta meg a kezem és húzott el, hogy köszönni se volt időm, ezért csak intettem.

-Ennyire ne utáld őket. -forgattam a szemem.

-Ne forgasd, mert kiesik. -nézett hátra és rámmosolygott- Amúgy meg nekem bőven sok volt belőlük.

Felszálltunk a gépre és nem sokára el is indultunk. Pár óra múlva már Magyarországon voltunk.

SZJG-Új Élet | ✔Where stories live. Discover now