SZJG-Új Élet | ✔

Andris🤯

07. 16.

A nap első fele jól telt, aztán...

Kinga úgy döntött mégis megyünk múzeumba, ahol mindenki -durván 5 emberen kívül- halálra unhatja magát.

Szóval mindenki ment a szobájába felöltözni, majd megint a szálloda előterében találkoztunk.

-Na, most, hogy mindenki itt van, ismertetném a tervet. -kezdte el Kinga az unásig ismételt szövegét- Ma csak egy múzeumba megyünk, ahol az ókori Rómából lesznek tárgyak. Illetve e város régi emlékeit láthatjuk.

-Úhh... lesznek olyan katonák is? -nézett Virág bamba szemekkel.

-Persze. -hagyta rá Kinga.

○○○○

Elindultunk a városban, majd egy ,,nagy épület,, előtt megálltunk.

-Ez lenne az? -fogta meg a vállam Robancs, miközben tátott szájjal nézte a gigantikus romhalmazt.

Mármint ,,nagy épületet,,!

-Én ebbe nem megyek be. Mivan ha a fejemre szakad? -szólt Zsolti.

-Nem ártana sokat, hidd el! -oltotta be Kinga, majd előre ment.

A többiek követték, de nekem jobb ötletem támadt.

Visszarántottam Robikát és a másik írányba mutattam.

-Biztos vagy benne, haver? -vigyorgott, mint a tejbe tök.

-Aha, csapassuk. -összepacsiztunk és röhögve elindultunk a tetóváló szalon felé.

Megálltunk előtte és összenéztünk.

-Vajon mennyibe kerül? Csóró vagyok, lehet nem jut majd kaja egy hónapig otthon!

-Megoldjuk majd valahogy. -rántott vállat Robesztusz, aztán beb*szta az ajtót.

-Jó napot. Beszélni English? -néztem egy fiatal lányra.

-English? Yes.

-Na szuper, Robancs beszélj!

Valamit dumáltak amiből csak az árakat, meg azt értettem, hogy add egy könyvet, amiből nézhetünk mintákat.

Mikor megkaptuk a könyvet, leültünk két székre és nézegetni kezdtük a tetkókat.

-Úh, te mit szolnál ahhoz, ha mondjuk nekem az lenne, hogy ,,Felkeltél már... vagy felpofozzalak?,, -néztem Robertre.

-Gyenge és ahhoz mit szólsz, ,,Aki gyümölcsből lekvárt főz, más gonoszságokra is képes!,, -lettetük a könyvet és ilyeneken gondolkoztunk.

○○○○

Végül egy hosszú fél óra ötletelés után, megvolt a ránk legjobban jellemző, de nem bánnánk meg 40 év múlva szöveg.

,,Ki az a Mérték? Mindenki azt mondja, hogy vele igyak...!,,

Leírtuk egy lapra, hogy ők letudják másolni a betűket. Kérdeztek pár dolgot, majd valami betűtípussal -aminek nem tudom a nevét- elkezdték Robinak felvarni.

Én addig kint untam magam, bár be kell vallanom, hogy rendesen izgultam milyen lesz.

Nem sokára engem is behívtak, miután Robesz tetetett fájfalommal kifelé batyogott.

-Ne tedd, bele halsz a fájdalomba, haver! Ne tedd! -mondta elhaló hangon.

Nevetve bementem és leültem egy székre. Oda tartottam a karom a nő pedig elkezdett dolgozni.

Annyira nem volt fájdalmas, mint vártam így mosolyogva mentem ki. Mikor megláttam Robika vigyorgó fejét, én is elvigyorodtam. Fizetés után visszaindultunk a múzeumnak csúfolt helyre.

-Szerinted itt vannak még? -kérdezett rá a tetkó ikrem.

-Nem tooom. Lehet. De az is lehet, hogy itt hagytak. -nevettem fel.

-Ja, az gáz lenne, mert nem tudom az utat.

-Én se. -vágtam grimaszt, majd belevágtam a vállába- Némá' ott vannak!

-És télleg'! -vihogott, aztán velem együtt oda futott hozzájuk.

-Helló barmok. Nézzézek mink van! -kinyújtottam a karomat, Robi meg a lábát.

-És mi vagyunk a barmok? -nevetett Zsolti velünk.

-Most csináltátok? -csillogott Virág szeme.

-Ezért biztos megérte Kingától megszökni? -nézett ránk Cortez is.

-Tök jó lett. -mondta Reni.

-Menő, hadd csináljak képet! -jött hozzánk Dave és Macu, és ez mind egyszerre történt.

Majd megláttuk Kinga dühös fejét, aki Hallerrel vágtat felénk.

Innen minden sötét, csak arra emlékszem tisztán, hogy Kinga ver és kiabál.

⭐⭐⭐