Pajzs[BTS ff] (Befejezett)

1.rész.

Suga szemszöge!

Ében fekete haját lágyan lengeti a szél. Lassan fordul felém, de nem néz rám, nem szól hozzám, mégis hallom dallamosan lágy hangját.- Évezredek óta várlak! - Majd felnéz.

Furcsa álomból ébredtem. Már megint. Nem tudom ki lehet ez a lány, miért látom Őt, de biztos vagyok benne hogy létezik. Ezért kezdtem el Őt keresni. Legutóbb majd 40 évig voltam távol a srácoktól, majd visszatértem után rögtön 3 hónappal ujra útra keltem. Egyszerűen nem tudok nem ellenállni az érzésnek hogy keressem Őt. Mert biztos vagyok benne hogy létezik, és rám vár. Felsóhajtottam. Tudatosult bennem hol is vagyok és ez most elkeserített. Oldalra néztem ahol Lia pihent. Zihálva vette a levegőt én pedig tudtam hogy szorít az idő. Liá-t lassan 300 éve nem láttuk és én most véletlenül rábukkantam. Tudom hogy Jin hugát, NaRin-t keresi. De most nagy bajba került és nem tudom túl fogja-e élni. Egyáltalán ki tudom-e innen vinni. Vagy ha ki viszem Jin meg tudja-e menteni. Vagy Ő is lidérc-cé fog válni?! Sajnos Taehyung-ot sem hallom. Lassan feladom hogy próbálom Őt meg hallani. Pedig most gyorsan ki kéne valamit találnom. Feltápászkodom, majd felébresztem Liá-t. De ahogy rám néz meg rettenek. Még önmaga, harcol, de a szeme fehéredik.
-Gyere, találnunk kell egy átjárót. - Mondom fel húzva a földről. Dühös vagyok magamra. Nem tudom mit keresek itt. Nem vagyok Yankari harcos, nem vagyok mágus de mégis hallhatatlan vagyok. Pedig semmi erő nincs a birtokomban, annyi csak hogy jól harcolok és jó stratéga vagyok. Ez minden. Pedig jó lenne valami segítség. Kell lennie itt egy átjárónak. Lia már nem beszél, már nem tud így magamra vagyok utalva. Valahogy ki kell jutnunk ebből a teremből, de a lidércek kint vannak. Lia megint le ül, így rá pillantok.
-Mi az a kezeden? - Nézek rá meglepetten. Közelebb lépek és akkor látom meg a jobb karján lévő karvédőt. Ezt miért nem vettem észre előbb?! Le szedtem a kezéről és fel húztam az enyémre. Fel húztam fáradt testét a földről, magamhoz öleltem majd szabad karomat ki nyujtottam. Erősen koncentráltam mire halvány fény kezdett derengeni a szobában. A lidércek nem szeretik a máglya által használt fényt. Legalábbis úgy tudom. Ki vágódok a teremből, vonszolva a mágust, miközben próbálom felidézni hol jutottam be. Büdös áporodott szag van, a folyosó kopár penészes mindenhol, pókhálók és mindenféle bogarak lakják . Nem veszek róla tudomást. Azt a különös mintájú ajtót keresem amin bejutottam. Ott van egy átjáró. Muszáj hogy még ott legyen. Lia megbotlik, de erősen szorítom, hevesen dobogó szívvel vonszolom tovább. Tisztában vagyok vele hogy lidércek százai vannak mögöttünk de a fény vissza tartja őket. Tudom hogy a karvédő nem fog sokáig védeni, ezért meg gyorsítom lépteimet. Iszonyuan fáj az oldalam a karom, és félek. Féltem a mágust. Jin szerelmét. Kétségbeesetten nézek szét és akkor meglátom az ajtót. Erőt gyűjtve oda vonszolom a rám nehezedő lányt és be rugom az ajtót. Egy két lidérc neki feszül így kénytelen vagyok elengedni a lányt aki ájultan esik össze. Minden erőmet össze kell szednem hogy ki tudjam zárni ezeket a dögöket, de végül sikerül. Fáradtan hajtom homlokom a zárt ajtónak, próbálom kapkodó légzésemet normalizálni majd ujra fel nyalábolom kedves mágusomat. Szétnézek és egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el számat.
-Megvan, Lia, mindjárt Jinnel lehetsz. - Felemelem karom mire a karvédő fényesen kezd el ragyogni és egy átjáró bukkan fel előttünk. A kapu ami tartja kicsi, hamar be csukódik ezért sietve lépek át rajta, erősen szorítva a lányt. Nem lenne jó ha most hagynám el valahol az átjáróban. Ahogy átjutunk bosszúsan sóhajtok fel. Nagyon magasan lehetünk, valami hegy csúcs lehet. Szinte le bénit a hideg ami körbe vesz. Magamhoz húzom Liá-t, próbálom Tae-t keresni a gondolataimmal. És akkor... meghallom őt a fejemben. A hideg miatt nehezen gondolkodom de hagyom hogy olvasson bennem. Aztán hirtelen egy fénycsóva jelenik meg, majd rögtön egy kéz szoritását érzem meg vállamon. Nem kell felnéznem hogy tudjam ki az. Hoseok erősen szorít magához míg én a lányt szorítom ahogy csak tudom, majd megérzem az ismerős szédelgést. Mikor ki nyitom a szemem Jimin hajol felém, Jin pedig a lányt veszi ki kezeimből. Remélem nem késtem el. Fáradtan mosolygok Jiminre majd hirtelen ellep a jótékony sötétség!

Nem tudom meddig feküdhettem ájultan, de mikor magamhoz tértem késő este volt már. Sejtettem hogy több napig fekhettem, ezért elindultam és lezuhanyoztam. Ki lépve a folyosóra hangokat hallottam.
Elindultam a nappaliba és csendesen közelítettem meg őket. Mind ott voltak. De volt még volt ott valaki. Egy lány. Ében fekete haján vissza verődött a csillár fénye. Vissza folytott lélegzettel kerültem beljebb mire is észre vettek. A lány mint aki parázson ült, hirtelen ugrott fel. Mint aki szellemet lát úgy bámult. Meg babonázva léptem közelebb és közelebb a lányhoz... az álmaimból. Már nem én irányitottam, hanem a tudatom legmélyéről valami titokzatos erő, mintha álmodnék, láttam ahogy felemelem a kezem hogy megérinthessem arcát.