Sírt. Zokogott. Rettegett. Tudta. Tudta, hogy meg fog halni. Tudta, hogy én fogom megölni. Mégis megkérdezte, mert reménykedett.
- Most megfogsz ölni? - kérdezte könnyáztatta szemmel. Elmosolyodtam.
- Igen. Szemrebbenés nélkül végzek Önnel. És tudja mit? Élvezni fogom.
- De olyan fiatal vagy. Hogy vagy képes ilyesmire? - kérdezte. Szaggatottan vette a levegőt, ami még inkább mosolygásra késztetett.
- A kor csak egy szám. Mit gondol, hány éves vagyok? - kérdeztem a nőtől, aki koszosan, véresen, zokogva és reszketve ült a földön.
- 20-nál nem lehetsz több... - motyogta.
- 17 vagyok - mosolyogtam, mire a nő szeme elkerekedett.
- Hisz még gyerek vagy!
- Mint mondtam. A kor csak egy szám. Higgye el, hogy sokkal többet megéltem, mint Ön - mondtam a kezemben lévő rugós késsel játszva. A nő rám meredt, szeméből eltűnt a remény.
- Miért gyilkolsz? - kérdezte.
- Hát jó. Elmondom. Biztos benne, hogy ez az utolsó, amit hallani akar? - néztem rá, elrakva a rugós kést, és közelebb lépkedtem hozzá. Magas sarkúm sarka kopogott a padlón.
- Igen. Ha már úgyis megfogsz ölni...szeretném tudni, miért - bólintott a nő.
- Az egész a szüleim miatt van. Olyanok voltak, mint én. Gyilkosok.
- Voltak? Már nem azok? - kérdezte a nő megörülve.
- Meghaltak - mondtam érzelemmentesen.
- Úristen..én annyira... - kezdte meggyötörten.
- Sajnálja? Nem kell. Gyengék voltak. Nem teljesítették a megbízást.
- Milyen megbízást?
- Bérgyilkosok voltak. Mint én - mondtam, mire a nő falfehér arccal nézett rám.
- Bérgyilkos? Valaki fizetett azért...hogy megölj?
- Látom kapiskálja már a dolgot.
- Dehát...mit tettem? Ki bérelt fel téged?
- Ne érdekelje Önt. Amúgy sem mondhatom el. Köt a titoktartási szerződés - mondtam kemény hangon.
- Rendben. Elfogadom, hogy ezt kell tenned. Nem ellenkezek. Látszik rajtad, hogy ki vagy képezve. Igaz nem akarok meghalni, de legyen. Viszont szeretném tudni, hogy miért.
- Mit miért? - néztem a nőre kérdőn.
- Miért lettél ilyen? Hisz még gyerek vagy, előtted az élet - mondta könnyes szemmel.
- Mondhatnám, hogy fiatal voltam és kellett a pénz, de nem. A szüleim rángattak bele. Miattuk van az egész. Hamarabb tudtam a gyilkos szó jelentését, mint járni - mondtam könyörtelenül, mire elszomorodott. - De most elég a fecsegésből. Nem fogom elmondani az egész sztorit. Az a dolgom, hogy megöljem Önt, és jelentsem a főnöknek. Semmi több, mégis itt beszélgetek Önnel - mondtam, majd elővettem a fegyveremet, és megnéztem a tárat. Tele van. Közelebb lépkedtem a nő felé a pisztolyommal, mire az reszketve könyörögni kezdett.
- Kérlek ne...ne tedd - mondta sírva. Elmosolyodtam. Szeretem, ha sírnak.
- Megteszem - mondtam, majd a szíve felé irányítottam a fegyvert. - Utolsó szavak? - kérdeztem.
- Kérlek ne! Családom van! - kiáltotta kétségbeesve. Hahh. Család.
- Család? Én sose tudtam milyen egy igazi család. Az Öné se érdekel különösebben - mondtam, majd meghúztam a ravaszt. A nő torkára szorult a sikoly. A szeme fennakadt, kihunyt belőle a fény. Fehér blúzát eláztatta vörös vére, majd a teste ernyedten dőlt hátra.
![](https://img.wattpad.com/cover/226376145-288-k620423.jpg)
YOU ARE READING
A gyilkos, aki szeretett valakit |✔| |JAVÍTOTT|
RomanceEgy fiatal lány, akinek sötét múltja, és jelenje van. Egy fiatal srác, aki szép jelent tartogat a lánynak. Romantikus regény egy gyilkosról és a szerelméről.