A gyilkos, aki szeretett valakit |✔| |JAVÍTOTT|

1.rész

Sírt. Zokogott. Rettegett. Tudta. Tudta, hogy meg fog halni. Tudta, hogy én fogom megölni. Mégis megkérdezte, mert reménykedett.

- Most megfogsz ölni? - kérdezte könnyáztatta szemmel. Elmosolyodtam.

- Igen. Szemrebbenés nélkül végzek Önnel. És tudja mit? Élvezni fogom.

- De olyan fiatal vagy. Hogy vagy képes ilyesmire? - kérdezte. Szaggatottan vette a levegőt, ami még inkább mosolygásra késztetett.

- A kor csak egy szám. Mit gondol, hány éves vagyok? - kérdeztem a nőtől, aki koszosan, véresen, zokogva és reszketve ült a földön.

- 20-nál nem lehetsz több... - motyogta.

- 17 vagyok - mosolyogtam, mire a nő szeme elkerekedett.

- Hisz még gyerek vagy!

- Mint mondtam. A kor csak egy szám. Higgye el, hogy sokkal többet megéltem, mint Ön - mondtam a kezemben lévő rugós késsel játszva. A nő rám meredt, szeméből eltűnt a remény.

- Miért gyilkolsz? - kérdezte.

- Hát jó. Elmondom. Biztos benne, hogy ez az utolsó, amit hallani akar? - néztem rá, elrakva a rugós kést, és közelebb lépkedtem hozzá. Magas sarkúm sarka kopogott a padlón.

- Igen. Ha már úgyis megfogsz ölni...szeretném tudni, miért - bólintott a nő.

- Az egész a szüleim miatt van. Olyanok voltak, mint én. Gyilkosok.

- Voltak? Már nem azok? - kérdezte a nő megörülve.

- Meghaltak - mondtam érzelemmentesen.

- Úristen..én annyira... - kezdte meggyötörten.

- Sajnálja? Nem kell. Gyengék voltak. Nem teljesítették a megbízást.

- Milyen megbízást?

- Bérgyilkosok voltak. Mint én - mondtam, mire a nő falfehér arccal nézett rám.

- Bérgyilkos? Valaki fizetett azért...hogy megölj?

- Látom kapiskálja már a dolgot.

- Dehát...mit tettem? Ki bérelt fel téged?

- Ne érdekelje Önt. Amúgy sem mondhatom el. Köt a titoktartási szerződés - mondtam kemény hangon.

- Rendben. Elfogadom, hogy ezt kell tenned. Nem ellenkezek. Látszik rajtad, hogy ki vagy képezve. Igaz nem akarok meghalni, de legyen. Viszont szeretném tudni, hogy miért.

- Mit miért? - néztem a nőre kérdőn.

- Miért lettél ilyen? Hisz még gyerek vagy, előtted az élet - mondta könnyes szemmel.

- Mondhatnám, hogy fiatal voltam és kellett a pénz, de nem. A szüleim rángattak bele. Miattuk van az egész. Hamarabb tudtam a gyilkos szó jelentését, mint járni - mondtam könyörtelenül, mire elszomorodott. - De most elég a fecsegésből. Nem fogom elmondani az egész sztorit. Az a dolgom, hogy megöljem Önt, és jelentsem a főnöknek. Semmi több, mégis itt beszélgetek Önnel - mondtam, majd elővettem a fegyveremet, és megnéztem a tárat. Tele van. Közelebb lépkedtem a nő felé a pisztolyommal, mire az reszketve könyörögni kezdett.

- Kérlek ne...ne tedd - mondta sírva. Elmosolyodtam. Szeretem, ha sírnak.

- Megteszem - mondtam, majd a szíve felé irányítottam a fegyvert. - Utolsó szavak? - kérdeztem.

- Kérlek ne! Családom van! - kiáltotta kétségbeesve. Hahh. Család.

- Család? Én sose tudtam milyen egy igazi család. Az Öné se érdekel különösebben - mondtam, majd meghúztam a ravaszt. A nő torkára szorult a sikoly. A szeme fennakadt, kihunyt belőle a fény. Fehér blúzát eláztatta vörös vére, majd a teste ernyedten dőlt hátra.