A gyilkos, aki szeretett valakit |✔| |JAVÍTOTT|

9.rész

Az arcomat melengette a meleg napsugár. Nyöszörögve kinyitottam a szemem, és Aleckel találtam szembe magam. Békésen aludt mellettem. Eszembe jutottak az este emlékei, és elmosolyodtam. Viszont most hív a munka. Meg kell ölnöm szerencsétlen ügyvédnőt, aki csak a munkáját végezte.

Sóhajtva kikeltem az ágyból, és felkaptam a földről Alec pólóját, amit fel is vettem, majd átsétáltam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán aztán felöltöztem. A konyhában lefőztem egy adag kávét, és amíg vártam rágyújtottam egy cigire.

A kávémat szürcsölgetve elgondolkodtam. Milyen lehet az, amikor valakinek normális élete van? Amikor nem kell gyilkolnia, amikor nem körözik országszerte. Szabadság. Vicces, hogy mindenkinek mást jelent. Valakinek azt, amikor a börtön ablakán kinézve látja a tájat. Valakinek azt, hogyha extrém dolgokat csinálhat. Nekem pedig a normális életet. Egészen eddig azt hittem, az a normális, amit én csinálok. Egészen izgalmasnak gondoltam, bujkálni a zsaruk elől, látni a "Művem" a tv-ben. Az egész ország, sőt talán máshol is ismernek. Sztárélet. Aha. De aztán jött Alec, és a hétköznapi életével és hétköznapi problémáival felnyitotta a szemem. Közrejátszott Emma is. Rámutattak arra, milyen amikor az ember normális életet él. És én szeretnék normális életet élni. Amikor nem azon aggódsz, hogy mikor tör be az FBI az ajtón és tartóztat le a gyilkosságaid miatt, hanem azon, hogy baszki elfogyott a wc papír. Csodás lehet.

Amikor az utolsó kortyot is kiittam a bögrémből, visszamentem a szobába. Alec háton feküdt, szemei csukva voltak. Egyenletesen lélegzett, arca ki volt simulva. Mosolyogva néztem, aztán odahajoltam hozzá, és nyomtam egy puszit a szájára, mire elmosolyodott, és lassan kinyitotta a szemét.

- Hát te? Hova mész? - ült fel hirtelen, amivel majdnem lefejelt.

- Munka van - húztam el a számat.

- Nem kell megcsinálnod - fogta meg a kezem.

- Tudod, hogy meg kell. Luke nem nyugszik le, megfog ölni - sóhajtottam. - Maradj itt. Ne menj sehova, ez nagyon fontos. Felőlem Jake is átjöhet, de nagyon fontos, hogy úgy tegyetek, mintha nem lenne itthon senki. Ha csengetnek nem nyitod ki - soroltam.

- Értettem anyu - mosolyodott el. - De akkor se kéne megtenned.

- Én sem akarom megtenni. Na jó, most már tényleg mennem kell - hajoltam oda még egy puszira, aztán kimentem a házból. Az ajtót bezártam, majd a kocsiba is beszálltam, és elindultam.

*

A nő adatlapja szerint ma nem dolgozik, otthon van. Akkor a saját házában hal meg.
Sóhajtva kiszálltam a kocsiból az ügyvéd háza előtt. Panellakás, ráadásul a jobbik fajta, tiszta pucc meg luxi az egész. Még az idejövet közben megálltam egy benzinkútnál, és felvettem egy parókát, meg raktam be színes kontaktlencsét, hogy ne ismerjenek fel. Alec óta hírhedtebb vagyok, mint eddig bármikor. Elvégre, a polgármester fia. Szóval a derékig érő barna hajam eldugtam egy vállig érő szőke paróka alá, illetve a zöld szemem is eltakartam egy kék kontaktlencsével.

Luke azt mondtam, hogy mivel ilyen luxi lakásban él, van portás, aki nem enged fel akárkit. Azt kell neki mondanom, hogy Anne, az ügyvéd, egyik barátnője vagyok. A jelenlegi szettemmel, és "nevemmel" tényleg lehetek ő is. Az évek alatt megtanultam színészkedni, így az olcsó prostitól kezdve, az előkelő hölgyig mindent eltudok játszani hitelesen.

Beléptem a panellakás lengő ajtaján, majd odaléptem a portáspulthoz. A férfi felpillantott rám szemüvege mögül, majd kérdőn nézett rám.

- Jó napot kívánok! Miben segíthetek? - kérdezte udvariasan.