The Fuckboy

¦8¦

"Magamhoz szorítva az egyik párnát, sírógörcsök közepette -ami csak részben szólt Leonak-, az új kedvenc illatommal körülvéve merültem álomba az idegen szobában."

Isteni illatra ébredtem. Olyanra, amit szavakkal körbe se tudnék teljesen írni. Bódítóan édes, mégis keserű, csábítóan erős, mégsem tömény, melyben a tegnapi moszószer- és gyepillat is elmerült.

Csukott szemmel kúsztam egyre közelebb az illat forrása felé, de a fejem teteje valami keménybe ütközött.

A szemhéjaim azonnal felpattantak, de meg is bánták.

A szobában vakító világosság uralkodott, amitől egy ideig semmit sem láttam.

Valahányszor pislogtam, a szemeim lecsukódva akartak maradni, a mázsás súly, amit a tegnap esti sírás hagyott itt nekem ajándékba, lekényszerítette őket.

Fájdalom nyilalt a fejembe, először csak apró pontokon, majd szétterült az egész halántékomon.

Nyöszörögve dőltem hátra, de a puha matrac és köztem valami hosszú, kemény dolog foglalt helyet.

Bosszúsan kezdtem el rángatni, de amikor hangokat hallottam a jobb oldalamról, ijedten pillantottam oda.

Elengedtem a mellettem fekvő srác kezét, aki kapva az alkalmon, átkarolta felülről a derekamat, és a mellkasához préselt.

- Mmm - morogta a fülembe, majd némi fészkelődés után már rajta feküdtem.

Mozdulni sem mertem a nem mindennapi szituációtól, amit voltaképpen annyira nem is bántam. Legbelül. Nagyon nagyon mélyen.

Párszor még levegőt vettem, hogy beszippanthassam ezt a csodálatos illatvilágot, majd óvatosan -nehogy felébresszem az alattam békésen szunyáló srácot, ezzel kínos szituációba keverve magamat- mocorogni kezdtem, hogy kibújjak szorításából.

Természetesen nem volt ekkora szerencsém, mert amikor már majdnem sikerült lefejtenem a kezét a csípőmről, úgy döntött, hogy ő hason szeretne feküdni. Persze tehénkedjen csak rám!

Az óriási súly alatt úgy éreztem menten összetörnek a csontjaim.

Reed ismét ficánkolni kezdett, és a fejét a nyakhajlatomba helyezte, majd nyomott rá egy apró puszit.

Azt hiszi, hogy lefeküdt az éjjel valami ribanccal? Mert akkor jó nagyot téved.

Ismét sírhatnékom támadt, de ajkai helyén bizseregni kezdett a bőröm.

Hülye test!

Éreztem, ahogy lehelete nyomán libabőrös leszek, és a nyakamról egyre csak lejjebb vándorolt ez a furcsa érzés.

Hülye, hülye test!

A fiú ajkai ismét megtalálták a bőrömet, de ezúttal nem csak a torkomnál, hanem a kezei is becsúsztak a trikóm alá.

- Khm - kezdtem halkan, hátha reagál rá valamit, de mikor nem így történt, folytattam. - Reed!

Erre felkapta a fejét, és összehúzott szemekkel nézett le rám.

Lassan feltámaszkodott, a csontjaim pedig hálásan reccsentek egyet.

A fiú összezavarodottan pislogott, mint akinek fogalma sincs arról, hogy mi a neve, és hol van éppen.

- Te... mi... - makogott mély érdes hangon, mire nekem ismét libabőr futott végig a testemen.

Miért reflektál így a testem a közelségére?

Mármint helyes, meg aranyos, és néha tud kedves is lenni... várjunk, mi?

- Szóval, te meg... én - folytatta segítségkérően pillantva rám.