The Fuckboy

¦10¦

"- Hé, figyelj csak - kezdte, és átkarolta a nyakamat, miközben kifelé sétáltunk -, jössz a bálra ugye?
Felvont szemöldökkel pislogtam fel rá, és vártam, hogy folytassa.
- Szóval, arra gondoltam, hogy mehetnénk együtt - folytatta egy kis hatásszünet után.

Értetlenül néztem a fiúra, aki a válaszomra várt."

Végigsimítottam az egyik fogason lógó mélyvörös ruhán. Ujjaimat csiklandozta a szatén finom anyaga, és az üzletben új ruha-illat uralkodott.

Továbbmentem a sorok között, és megpillantottam egy pisztáciazöld darabot.

Közelebb sétáltam hozzá, és azt is megtapogattam. Kiválasztottam a méretemet, és kiemeltem a többi közül.

Besétáltam vele a próbafülkébe és magamra rántottam.

Az anyag ráfeszült a hasamra, a csípőmnél viszont kiszélesedett, és hosszú abroncsban végződött. Vékony spagettipánt tartotta rajtam a ruhát. Egyáltalán nem volt kivágott, semmi merészség, csak a jól ismert egyszerűség. Pont, mint én.

Forgolászni kezdtem a tükör előtt, és most kivételesen szépnek éreztem magam, bár nem tartott sokáig.

- Kész vagy kicsim? Megnézhetem? - hallottam anyu hangját a függöny túloldaláról, és meg sem várva, hogy válaszoljak, bedugta a fejét az apró helyiségbe. - Kukucs - vigyorgott, és eltátotta a száját. - Ezt megvesszük - jelentette ki, és teljes testével belépett mellém. - Gyönyörű vagy kincsem!

- Jaj anyu, el ne bőgd magad - nevettem, és felé fordultam.

- Úgy örülök, hogy meggondoltad magad - szipogta, és megsimogatta a vállamat.

Utáltam, ha valaki sír mellettem, mert akkor én is késztetést éreztem rá. Megdörzsöltem a szemem, és mélyen anyu világosbarna íriszeibe néztem.

- Ne vedd el tőle a kedvem - sóhajtottam, és ismét a tükörbe néztem.

Elhúztam a számat, és oldalra döntöttem a fejem. Fogalmam sem volt, hogy mennyire kell egy ilyen rendezvényre kiöltözni, féltem, hogy vagy túlöltözök, vagy alul.

- Ez a te ruhád kicsim, ennél jobbat kívánni sem kívánhatnánk - hüppögött, és kiment a próbafülkéből.

Egy kis ideig még bámultam magam a tükörben, aztán levettem a méregdrága darabot.

Óvatosan fogtam a kezemben, miközben a pénztárhoz igyekztünk anyuval.

Néhány perc elteltével sorra kerültünk, és meglepődve néztem a pénztár mögött álló lányra.

- Valery! Szia - üdvözölt kedvesen.

Fogalmam sem volt, honnan tudhatja a nevemet, nem emlékszem, hogy mondtam volna neki.

- Szia... Olivia - olvastam le a ruháján lógó névtábláról.

- Hívj csak Livnek - mosolygott.

- Ti ismeritek egymást? - csatlakozott a beszélgetésbe anyu, és felváltva pillantott rám és Livre.

- Liv a szomszédban lakik, azzal a fiúval, aki a múltkor átjött bemutatkozni - válaszoltam, mire anyu a híres "Ó, értem" fejet vágta.

- Az a fiú, akit leburítottál a sütivel igaz? Nagyon elbűvölő - nosztalgiázott, nekem pedig égni kezdett a fejem.

Liv is elég kínosan érezhette magát, mindenfelé nézegetett.

Végül a mögöttünk álló férfi szólt közbe, hogy ha nem sietünk engedjük előre.

Gyorsan kifizettük a ruhát, és anya meghívta Livet, hogy egyszer jöjjön át vacsorára.

Szemforgatva intettem a lánynak, és elhagytuk az üzletet.

- Ez a kislány is megy a bálba? - kérdezte a kocsiba behuppanva.

Motyogtam egy "gondolom" -ot, és kinéztem az ablakon.

Éppen egy másik autó parkolt le mellénk, ezzel kitakarva a lemenő napot.

Morcosan néztem a vezetőoldalon ülő sofőrre, és elkerekedtek a szemeim.

- Anya, menjünk már - kérleltem felé fordulva, de ő a telefonját bújta, meg se hallotta, hogy hozzá szóltam. - Anya! - próbálkoztam, de leintett, hogy maradjak csendben, éppen valami fontosat olvas.

Rémülten fordultam vissza a fekete Porsche felé. Tulajdonosa abban a pillanatban hagyta el a járművet, egy szál cigarettával a szájában. Nekitámaszkodott az autó oldalának, és hatalmasat sóhajtva engedte szabadjára az ajkai között gomolygó füstöt.

Találkozott a tekintetünk, de ez alkalommal nem mosolyodott el, mint ahogy szokott. Csak komoran bámultuk egymást az ablakon keresztül, és egyre kínosabbnak éreztem a szituációt.

Egészen addig bámultuk egymást, amíg el nem szívta a cigarettáját, anyu pedig a legtökéletesebb pillanatban izzította be a motort: amikor Reed elindult a kocsink felé.

Szerencsémre nem vette észre a fiút, ezért gond nélkül elhajtott mellette, miközben vígan ecsetelte, hogy mennyire boldog, amiért elmegyek a bálba. Ja, én is az vagyok.

Másnap reggel korán ébredtem.

Fogalmam sem volt, hogy csináltam, de felkeltem. Talán a hétvégi bál keltette izgalom. Mert izgultam.

Bár Reednek azt mondtam, hogy még átgondolom az ajánlatát, miszerint vele megyek majd a bálba, és ennek egyáltalán nem kellett volna semmilyen feszültséget sem keltenie bennem, mégis ideges voltam miatta.

Felvettem egy hosszú, fekete, szűk farmert, és egy sötétkék pólót. Gyorsan megfésültem a hajamat, elvégeztem a reggeli rutinjaimat, és lementem a konyhába.

Szokás szerint, cetli a konyhapulton, egy "kaja a hűtőben, este későn jövök" felirattal. Síri csend volt.

Kinyitottam a frigót, és elővettem a tejet. Megkerestem a müzlit, és egy jó nagy tányérba kiburítottam a zacskó felét. Jól nyakonöntöttem a tejjel, és falatozni kezdtem, miközben a közösségi oldalakat böngésztem.

Fél nyolckor hangos dudálás hallatszott a ház elől. Kinéztem a függönyön, és Leo kocsijával találtam szembe magam.

Villámgyorsan betömtem a maradékot, és a táskámat felkapva rohantam ki a felhajtónkra.

Ott bepattantam mellé, és fáradtan üdvözöltem.

- Mi ez a lomha tekintet? - kérdezte vicceskedve.

- Csak fáradt vagyok - hazudtam.

Igazából féltem iskolába menni. Legszívesebben az ágyamban feküdnék pulcsiban, melegítőben, nyakig betakarózva, összegömbölyödve, de sajnos nem lehet.

- Ájj, tuti Rihanna miatt van - nevetett, és kitolatott a felhajtónkról, és beletaposott a gázba.

- Miért lenne miatta? - kérdeztem tettetett értetlenséggel.

Már bántam, hogy elmeséltem neki a bálos dolgot.

- Mindketten tudjuk, hogy miért. Vagy szeretnéd, hogy eláruljam én neked? - kérdezte, miközben rám nézett egy pillanatra.

- Igen, kérlek világosíts fel! - mondtam gúnyosan, de ő komolyan vette.

- Fülig bele vagy zúgva abba a fiúba.

Csak egy hosszas fejrázással reagáltam a kijelentésére, ami még jobban megerősítette a tényt, miszerint kezdek belezúgni a suli hímringyójába, ami nem jó jel. Nagyon nem jó jel.

Hellósztok!😁
Tudom, ez most elég rövidke fejezet lett, és nem túl eseménydús, de azért remélem tetszett💞💖
Romanticlama