The Fuckboy

¦11¦

"Csak egy hosszas fejrázással reagáltam a kijelentésére, ami még jobban megerősítette a tényt, miszerint kezdek belezúgni a suli hímringyójába, ami nem jó jel. Nagyon nem jó jel."

A suli parkolójába érve a szokásos bandát pillantottam meg a bejárat előtt, egy ember azonban hiányzott.

Szívem a torkomban dobogott és kétségbeesetten fürkésztem a tömeget, de hiába.

- Sziasztok! - hallottam meg egy mély dörmögős hangot a hátunk mögül, majd az arc is csatlakozott hozzá.

A vékony srác odament Leohoz - aki meglepetten pislogott a fiúra -, és megölelte.

Leesett állal figyeltem az eseményeket, melyek váratlan fordulatot vettek.

A suli íratlan szabályai szerint, ha a Hatok társasága közül bárki figyelmet fordít rád, akkor onnantól kezdve népszerű leszel. És Bellamy elég sok figyelmet szentelt mostanában Leonak.

Immár az egész parkoló minket bámult, de Bellamy-t ez láthatólag nem érdekelte.

- Eljössz velem a bálba Leo? - kérdezte fennhangon.

Leo rám pillantott, ezzel jelezve, hogy minden rajtam múlik, és ha szeretném, akkor velem marad a bál estéjén.

Aprót bólintottam, tudatván vele, hogy nekem nem gond, ha elmegy, ő pedig mosolyogva igent mondott a másik fiúnak.

A nap hátralévő részében mindenki próbált a közelünkbe férkőzni - pontosabban Leo közelébe kerülni -, és a folyosón köszönni.

A hatodik óra előtt elváltak az útjaink a fiúval, ő matekra ment, én pedig kémiára.

A csengő után még mindig a szekrényemben kotorásztam a füzetem után kutatva, de az csak nem akart előkerülni.

Pár perc után végre megtaláltam, és bevágtam a szekrényajtót.

Sikoltás hagyta el az ajkaimat, mire a lesben álló személy halkan kuncogni kezdett.

Tenyeremet a mellkasomra nyomtam, és lehunyt szemmel mély levegőt vettem.

- Megijesztettél - suttogtam, és felnyitottam a szemhélyamat.

- Ne haragudj, nem állt szándékomban - mondta, és közelebb lépett.

Néma csendben figyeltem, ahogy egyre közelít, majd néhány centire tőlem megállt.

- Képzeld - kezdte, és tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége -, a minap azon gondolkodtam, hogy...

- Bocsi, de sietek kémiára, majd később megbeszéljük, jó? - vágtam a szavába, és meg sem várva a válaszát, sarkon fordultam, és a tanterem felé igyekeztem.

Nagy robajjal léptem be az osztályterembe, ahol minden tekintet rám szegeződött.

Ms. Silver már javában tartotta az órát, én pedig elvörösödve torpantam meg az ajtóban.

- Köszönjük, hogy megtisztel a jelenlétével minket Ms. Marshall - sóhajtott a nő. - Kérem ossza meg velünk, hogy miért késett!

- Én... Szóval csak...

- Elnézést kérek tanárnő, Valery miattam késett el. Éppen a következő korrepetálásom időpontját egyeztettük, amikor becsengettek - dörmögött mögöttem egy hang, mire ösztönösen megfordultam.

Arcom még vörösebb árnyalatra váltott, az egész csoport halk kuncogásban tört ki.

- Rendben, üljetek le - morogta Ms. Silver és a két üresen maradt szék felé mutatott.