The Different Way [Villain AU] (BEFEJEZETT)

Light-ball 1

Uraraka szemszöge:
-Nekem ez úgy hangzik, mint egy Paintball meccs- szólalt meg mellettem Todoroki-kun a szokásos érzelem mentes hangján.
-Nem inkább Lightball?- viccelődött a mellette álló Kaminari-kun- Hiszen sötétben játszunk. De nyugalom én megvédem a hölgyeket- kacsintott rám.
-Csak ne fuss ki a kontrollból- legyintettem- Ha kisütöd az agyad, akkor biztos eltalálnak- mondtam, miközben a bal karomra erősítettem egy rózsaszín szalagott- Amúgy ha szabad megkérdeznem miért velünk beszélgetsz és nem Bakugo-ékkal?
-Bakugo nem játszhat, még nem tért vissza a képessége- vonta meg a vállát a szőke hajú srác.
-Csodálnám ha ezt ilyen nyíltan elmondta volna neked Kaminari-kun- mosolyodtam el gúnyosan.
-Nem mondta de elég egyértelmű. Még nem robbantotta le a fejem.
Beszélgetés közben felkaptam a Paintball puskát és csatlakoztam a beton torony előtt várakozó türelmetlen tömeghez. Felnéztem az épületre, ami olyan volt, mint egy régi lestrappált világító torony. Még két perc és elkezdődik a "játék" és végre megismerhetjük leendő osztálytársunk erejét.

-Szerintettek mennyire jó ez a....srác?- kerdezősködött tovább kicsit félősen Kaminari-kun- Nem rajongok nagyon a Paintball-ért, nekem ez túl fájdalmas sport.
-Nem Lightball?- vonta fel a szemöldökét Todoroki-kun.
-Hoppácska! Ilyet sem láttam még tőle. Most komolyan viccelődni próbált?- gondoltam magamban, miközben a fejemre húztam rószaszínes üvegű sisakomat.
Mindenki a hősjelmezében volt, akinek nem volt alapból sisakja az síszemüveget kapott, hogy a szeme védve legyen a találatoktól.
-Hát amikor Hosu-ban találkoztam vele, akkor még elég bénának tűnt...de azóta elég sok idő eltelt- hajtotta le bűnbánóan a fejét Iida-kun- Olyan bunkó voltam vele aznap...egyenesen gonosz.
-Iida-kun az nem a te hibád volt- mondta Todoroki, miközben megigazította a csuklóján lévő fehér piros szalagot- Ebben a játékban még az ellenségünk, de utána bocsánatot kérhetsz tőle. Most koncentráljunk a feladatra.
-Amúgy mi is a képessége?- kotyantotta közbe Kaminari.
-Idióta! Neked most is ki van sütve az agyad?- lépett oda hozzánk Jirou- Ha ennyire nem figyeltél Sensei-re akkor csak magadra vethetsz.
-Teleportáció és gyógyítás- könyörültem meg a srácon.
-Hát persze! Én hülye!- csapott a fejéhez- Köszi Uraraka-chan.
-Oi! Denki! Haver gyere már ide!- bukkant fel Kirishima a semmiből- Bocs srácok de Denki tudd fényt csinálni, szóval előrébb visszük, amúgy sok szerencsét- azzal elrángatta a vadul ellenkező Kaminari-kunt.
-Jól van osztály figyelem!- hallottam meg Aizawa-sensei fáradt hangját- Painball-ozni fogtok, fejre nektek sem szabad célozni, ha az egyik osztálytársadat találod el, akkor azért is a "gonosztevő" kapja a pontot. A játék akkor ér véget, ha mindenkit eltalálnak, vagy ha a bent lévő osztálytársatok három találatott kap- azzal elált az ajtóból.
Az izgatott társaim szó szerint átlökdöstek az ajtón, amit, amikor mindenki beért, ránk csuktak.

Teljes sötétségben botorkáltunk, csak szalagjaink adtak némi fényt.
-Na akkor sziasztok. Én egyedül megyek- intett oda nekünk Todoroki és már el is halványult a szalagja.
-Kirishimáék is külön mentek- szólalt meg mellettem Iida-kun.
-Mi maradjunk együtt srácok- mondtam hangosan, mire több irányból is helyeslő "ühüm"-özés hangzott fel.
-Felmérem a terepet- mondta Jirou, aki feltételezhetően leguggolt- Nézzük csak. Todoroki a torony északi lépcsőén tart felfelé, Kirishimáék a nyugatin, a támadónk pedig...- nem bírta befejezni, mert valami tompán koppant a ruháján.
Mindenki rémülten nézett oda, Jirou ruháján egy neon zöld festékpötty virított.
-Jirou kiestél! Gyere ki! Mondom az utat- harsant Aizawa hangja.
-Bocsi srácok- mondta lila hajú barátnőm, majd eltűnt a sötétben.
Újabb lövés hallatszott, majd még egy és még egy. Három újabb zöld folt a csoportunkból.
-Shoji, Hagakure és Tokoyami ti is kiestettek- kommentált az osztályfőnökünk.

Egyre jobban összezavarodtam, túl sűrű volt a sötétség. Megéreztem, hogy valaki mögöttem áll, halvány neon zöld ragyogás.
-Ilyen közelről ugye nem hibázol, kicsi hős?- suttogta valaki a fülembe, akinek kicsit ismerős volt a hangja.
Ijedten hátrafordultam és lőttem párat.
-Uraraka! Mit művelsz?!- kiáltottak rám az eltaláltak.
-Tsuyu, Iida és Kaminari kiestettek.
-Uramisten! Annyira sajnálom! De itt volt mögöttem! Hallottam!- kezdtem el magyarázkodni
-De hát minket Uraraka-chan talált el- feleselt a sötétséggel Iida-kun.
-Ezért is a "gonosztevő" kap pontot. Figyeljetek jobban- szidott minket Sensei.

A csapat megmaradt tagjai szorosan egymás mellé álltak. Lassan megindultunk a legközelebbi lépcső felé. A puskáját mindenki maga elé szegezte, hátha megláttunk egy neon zöld fényt. Nem tudom mennyi ideje haladhatunk így felfelé a lépcsőn, de egyszer csak kiértünk egy hosszú folyosóra. A falakat különböző színű festékpöttyök tarkították.
-Istenem- tette a szája elé a kezét Momo- És én még azt hittem, hogy véletlenszerűen lővöldözik.
-Ezt, hogy érted?- kérdeztem tőle.
-Nem vetted még észre Uraraka-chan? Már az elején kilőtte Jirou-t és Shoji-t, a két megfigyelőnket.
-És mi van Tokoyami-val?- kérdezte Sero- Meg Denki-vel? Ő nem...épp...egy lángelme.
-Tokoyami a képessége miatt jól lát a sötétben- kezdtem kapisgálni a dolgot- Denki pedig fényt tud csinálni.
-Pontosan- mondta Momo- És észrevettétek, hogy nem lő mellé?- mutatott a festék pöttyös fal felé- Alapból is biztos jók a lövészi képességei, de szerintem éjjellátó szemüveget használ. Készítek párat, hogy nekünk is legyen esélyünk, addig fedezetek.
Pár perc várakozás után megszólalt Aizawa hangja.
-A "gonosztevőnek" egy élete lement, szép munka Todoroki-kun.
A hír hallatán a csoportunk pár tagja folytott örömujjongásba tőrt ki.

-Tessék Uraraka-chan az első legyen a tiéd- nyújtott felém egy szemüveget Momo.
Elvettem, gyorsan levettem a sisakomat és felvettem a szemüveget. Minden sokkal világosabbá vált számomra, körbenéztem, ijedten fordultam Momo irányába, de elkéstem. Barátnőm vállán már ott virított a zöld pötty.
-Yao Momo, Aoyama kiestetek- Sensei hangja mintha élénkebb lett volna.
-Aoyama-t mégis mikor találta el?! Honnan lő?- kezdtem el körbe-körbe forogni.
-Ejnye, ha mondták volna, hogy ez ilyen egyszerű lesz- hallottam a korábbi hangot- Gyerünk "hősök", pörögjetek fel! Még maradt két életem!
Végre megtaláltam honnan jön a hang. Azzonnal felkiálltottam.
-Srácok felfelé lőjetek!
Pánik és véletlen szerű lövöldözés kezdődött. A magasan lévő plafont pillanatok alatt beterítette a világító festék.
-Na végre valami! Ugyan hősök ti tudtok ennél jobbat- állt meg a folyosó végén, kicsit meghajolva, jobb vállán ott virított Todoroki-kun fehér-vörös találata- Mi lenne ha segítenék egy kicsit?- azzal futni kezdett, maga előtt lődözve a falat, hogy biztos ne veszítsük el.
-Mindenki utána! Nem hagyhatjuk, hogy így gúnyolódjon!- kiáltott Sero mire mindenki a "gonosztevő" után rohant.

Már én is indultam, ha valaki nem állít meg. Megdermedtem és 180 fokos fordulatot vettem. Az eddig hátam mögötti illetőre szegeztem a puskámat, de csak addig, amíg meg nem láttam az arcát.
-Ne menj! Szerintem ez csapda- mondta a felemás hajú srác nyugodtan.
-Tudod, hogy majdnem lelőtelek? Már azt hittem, hogy te vagy...francba! Tudjuk egyáltalán az új osztálytársunk nevét?- fakadtam ki.
-Nem, de majd megkérdezzük tőle. Most pedig maradj csendben és gyere utánam.

És igen! Újra voltam olyan ügyes, hogy nem fért bele egy fejezetbe!😅 Folytatás a jövő héten kedves olvasóim! Remélem tetszett.

Heti kérdés:
Eltalálják még Dekut? Ha igen, akkor ki?