Fiatalság Félegészség-Xiuchen[Hun]

53. Rész

Kim Minseok szemszöge 

Iszonyatosan erős fejfájással ébredtem, felemelni is rossz volt fejemet, így visszaejtettem a párnára. Vagyis csak azt hittem, hogy párnára. Mikor fel-le kezdett el mozogni, rájöttem, hogy valakin alszok és nem valamin. Ijedten megemelkedtem, nem tudtam, kire számítsak, azonban Jongdae mosolygó tekintetével találkozva megnyugodtam. 

- Szóljak Jacksonnak, hogy hozzon valamit? – lengette meg telefonját. 

- Fájdalomcsillapító jó lenne.

Átkaroltam és visszafeküdtem mellkasára. Kis idő múlva ujjai tincseim közé fúródtak és lassan simogatni is kezdte a fejbőrömet, amitől visszaaludtam. 

Baekhyun visítására keltem, ahogy a nevemen szólítva berontott a szobába. Ekkor már tényleg egy párnán pihentem. 

- Mi az? – emelkedtem fel félig kinyitott szemekkel. 

- Elromlott a wc és Chanyeol hányása most ott bűzölög a fürdőben! 

Istenem. Lehunytam szemeimet és megdörzsöltem halántékomat.

- És amúgy hol van Jongdae? Azt hittük, veled alszik. 

- M-mi? 

Felpattantam és a digitális órámra néztem. Délután egy múlt alig három perccel. 

- De lehet akkor ő zárkózott be Jacksonnal a húgod szobájába. Na mindegy, segítesz nekünk? Nem tudjuk, hogy mikor érnek vissza a szüleid.

Felkeltem az ágyról, hogy segítsek neki. 

- Addig megkeresed Jongdaet, kérlek? 

- Persze. 

Nem olyan nagy lakás, de ha elment innen, akkor baj lehet. Mit csináltam tegnap este? Valami rosszat? Nem emlékszem. De ha igen, akkor nem lett volna velem olyan kedves reggel. Vagy az csak egy álarc volt? Muszáj valahogy kiszednem belőle, hogy mi a baja.

Miután sikerült elhárítani a toalett problémát, ettünk egy keveset és leültünk tévézni. Arra várt mindenki, hogy elmúljon a fejfájásom és hazavigyem őket, de így is jól elvoltunk. Jongdae nem mondott semmit és nem is viselkedett feltűnően furán. Ugyanúgy bújt, semmilyen mozdulatomtól nem hátrált el, aminek kifejezetten örültem. A későbbiek során, mikor a társaságot fuvaroztam haza, sem mutatott ki semmit magán.

Baekhyunék megkértek arra, hogy vigyem őket a park felé, mert még nem akarnak hazamenni, emiatt miután Jongdaetől hosszan elbúcsúzkodtam és szüleinkkel beszéltünk egy keveset, célba vettem a közeli ligetet. Az út szélére parkolva azonban nem pattantak ki a járműből.

- Szeretnéd tudni, mi történt tegnap este?

Hátrafordultam.

- Nem is a parkba akartatok jönni.

Megrázták a fejüket.

- Minseok majdnem megvertél valakit.

- Mi?!

- Jongdae nem tud róla. – tette hozzá gyorsan Baek.

- Mi..? Mi történt?

- Miután leittad magad, elmentél a mosdóba, viszont utánad mentem, mert még nálam is részegebb voltál, a többiek viszont nem foglalkoztak veled. Pont sikerült elkapjalak a verekedés kezdete előtt. Azt mondtad Yehoonra hasonlított és Jongdaet akartad megvédeni. Mikor visszavittelek az asztalhoz, nem tudtunk leszedni Daeről, annyira rácsimpaszkodtál. 

- Nem csináltam mást?

- Nem. Vagyis nem tudjuk. A hálóba nem követtünk titeket.

Mi van, ha rámásztam? Francba, Minseok! Mekkora egy hülye vagy!