I./4. fejezet 🧙A küldetés lefújva🧙🏼

405 21 3
                                    

Születésnapom napján felébredtem. Mi otthon nem ünnepeltük az ilyes fajta eseményeket, így nekem a mai ugyanolyan, mint a többi nap. Valami csoda folytán nem keltem olyan hamar, mint általában.
-Ashley! Ne karmolódj!-nyöszörögtem a macskámra, aki éppen a takarómon ficergett. Ő a szólásomra abba hagyta, de mivel tudta, hogy felkeltem, így odadörgölőzött a kint lévő lábamhoz. Csodálatos keltés volt a számomra. A jó puha szőre csak csalogatta a tenyerem, hogy simogassam meg így hát nem is tettem másképp. A kezem a macska felé lendült, majd felemelve az állatot az ölembe vettem, majd simogatni kezdtem. Ezt dorombolással jutalmazta, ami mosolyra kényszerített. Ezt a nyugalmi állapotomat nem élvezhettem ki sokáig, mivel Nancy rontott be a szobába.
-Boldog születésnapot!-szaladt oda hozzám megölelni. Én visszaöleltem, majd egy köszönömöt suttogtam.-Gyere ki! Mutatni akarok valamit!-én rövidnadrágban és egy hosszú, bő méregzöld felsőben kibattyogtam, ahol az összes mardekáros ott állt, egy kisebb csomagot szorongatva.
-Egy, két, há' és-számolt be Tiffany, aki a kórusban is énekel.-Boldog szülinapot! Boldog szülinapot! Boldog szülinapot Isa! Boldog szülinapot!-énekeltek. Én a szám elé tartottan a kezem a csodálkozástól.
-Srácok! Nagyon szépen köszönöm!-mosolyogtam. A két prefektus előlépett egy tortával a kezükben. A sütemény egy sima csokitortának nézett ki.
-Megkértem a manókat, hogy csináljanak.-mosolygott Emma.-Ja és az a tiéd!-bökött a mellette álló mardekáros kezében lévő kis dobozra. A csomag egy sima zöld papírral volt körülcsomagolva rajta egy sötétebb színű szalag, ami összekötötte az egészet.
-Nem kellett volna!-hálálkodtam a kezemben tartott csomag miatt is.
-Bontsd ki!-mondta egy másik mardekáros. Lehúztam róla a szalagot, és kicsomagoltam a papírból. Egy ékszerdoboz volt, benne pedig egy méregzöld karkötő, amin a mardekár állata volt ezüstösen. Máris felvettem a kezemre, majd mindenkit egyesével megöleltem.
-Együnk!-jelentettem ki, miután szorosan közre fogtam a többieket. Még Draco Malfoyt is, akit ki nem állhatok. Mindenkinek meg van a sajátos tulajdonsága, de az övé csak a rosszból állt. Letették a tortát az asztalra, majd egy varázslattal tányérokat teremtettek elő Emmáék. A torta isteni volt, és most már azt is tudom kik készítik, házi manók. Igazán jó munkát végeznek, mivel mindig isteni ételt készítettek. Miután mindent megettünk felmentem átöltözni, ami fehér ing, a mardekáros nyakkendő, fekete szoknya hozzá egy harisnya, cipő és a karkötő. Talárt nem vettem fel, mert úgy gondoltam nincs olyan hideg, főleg ha ebben a klubhelységben nincs, akkor a Roxfort többi helyén sincs. Három nap és elkezdjük a nyomozást. Ez járt egész nap a fejemben. A Griffendélesekhez nem mentem, mivel nem akarok a nyakukon csüngeni, és nem is abba a házba tartozom. A torta után nem igen ment ki senki reggelizni, csak Malfoy gorillái, akik már így is elég nagydarabok. Úgy gondoltam kiszellőztetem a fejem egy kicsit, mivel kell a friss levegő, így hát kiballagtam az udvarra egy pergamen társaságában. Leültem egy padra és rajzolni kezdtem a papirosra. Ashley is jött velem, aki csak mellettem nézte a művemet. Seprűket, kvaffokat és cikeszt rajzoltam a lapra.
-Áá!-sikítottam, mivel egy kéz rázott meg.-Harry! Normális vagy?-ripakodtam rá. A macskám már harcra készen állt a sikításomról, de amikor látta, hogy az csak Harry visszahelyezkedett a nyugalmi állapotába.
-Sajnálom! De látnod kellett volna az arcod!-nevetett. Én hűen magamhoz ezt nem hagytam annyiban.
-Majd látni fogod, amikor megátkozlak egy életre. Jól vigyázz mit csinálsz Harry Potter!-tettem csípőre a kezem, de ez sem hatotta meg, mivel még mindig nevetett.-Hol hagytad a többieket?-váltottam témát.
-Bent maradtak. Hermione tanul, Ronnak meg semmi kedve nem volt kijönni.-ült le mellém miközben panaszkodott.-Látom érdekel a kviddics.-nézett a papirosomra.
-Igen, csak hát még egyszer sem voltam seprűn.-felcsillant a szemem.-Harry! Kérhetek egy szívességet? Mivel téged már elsőben felvettek a kviddics csapatba, így nem lenne-e kedved engem tanítani? Persze nem miszáj ha nem akarod, csak egy ötlet.-Harry egy ideig hallgatott, ami szerintem azt jelenti, hogy nem igazán szívleli ezt az ötletet.
-Holnap megfelel? Mondjuk az edzésünk után?-nézett rám. Hát mégis elvállalja?! Akkor vigyázat Mardekár! Anyuci tanul!
-Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!-hálálkodtam, és szoros ölelésbe zártam.
-Ja és.. Boldog szülinapot!-hajtotta a fejét a vállamra.
-Köszönöm!
-Hányszor használod ezt a szót?-nevetett. Színlelt töprengésbe vágtam majd megszólaltam.
-Elég sokszor.-nevettem én is. Megszólalt egy hang a fejemben, ami Harry hangjára hasonlított: „Hihetetlen, hogy egy mardekárossal barátkozom"-Tessék?-toltam el magamtól egy kicsit.
-Nem mondtam semmit?-vonta fel a szemöldökét.
-Akkor már hallucinálok is, remek!-fogtam a fejem.-Ash! Ne nyávogj már mindig!-fordultam a kisállatom felé, aki mostanába elég sokat nyávog.-Mi történt már megint?-kaptam az ölembe a szőrgombócot. Ő félénken hozzábújt a hasamhoz majd dorombolni kezdett a simogatásomtól.-Akkor majd holnap!-vigyorogtam majd felálltam a helyemről.-Szia Harry! És mégegyszer köszönöm!
-Nincs mit! Ja és még valami. Ha lehet, akkor ne mondd el senkinek ezt a tanításom, mert végül én veszem át Madam Hooch helyét-vigyorgott. Én csak nevetve bólintottam majd tovább álltam. Utam a hálókörletembe vezetett volna, csak, hogy ott volt az a bizonyos Draco Malfoy is. Aki ismét próbált a földbe tiporni, ám ez megint nem sikerült neki.
-Nem unod még Malfoy?-forgattam meg a szemem, majd hátra fordultam, mivel egész végig követett, csak hogy a fejemhez vághasson mindent.
-Mit kéne unnom?-értetlenkedett vigyorogva. Úgy letörölném most azt a vigyort a képéről, de nem lehet, mert aztán mehetek büntetőmunkára, de talán megéri.-Viszont, én mindent tudok rólad. Szóval, ha megakarsz tudni valamit akkor jobb lenne ha tisztelnél.-szóval már ő is tudja. Komoly, itt mindenki tud rólam valamit, amit saját magam nem!?
-Dugulj be Malfoy!-halottam meg Harry hangját. Ő mindig, mindenhol ott van. A srác tud teleportálni, vagy mi?
-Na mi van Potter? Jöttél megvédeni a barátnőd?-nevetett. Én kissé elpirulva pásztáztam tovább a földet. Na, erre mit lépsz Harry? Ajánlom, hogy valami jó járjon a fejedbe, mert a végén te is a gyengélkedőn kötsz ki.-Nem bírja magát megvédeni?-ilyenkor sajnálom, hogy nem tanultunk még jó átkokat, sőt, semmilyen varázslatot nem tanultunk. Viszont Harry pálcát rántott. Most hálát adok az égnek, hogy Mrs. Norris idekóborolt, tehát Frics is mindjárt megérkezik. Ilyen sem mondtam még, hogy örülök ennek a dögnek..
-Hát itt meg mi folyik?-hallottuk meg a rekedt, éles hangot a folyosó másik végéből.-Pálcát használni a folyosón? Azonnal jönnek Piton professzorhoz. Diákok.. Mindig csak a baj van velük.-fújtatott, majd megragadta a két fiú talárját. Kötelességemnek éreztem, hogy én is velük menjek, így hát követtem őket, végülis miattam történt ez. Nem sokat kellett gyalogolnunk, mivel Piton, mint mindig kotyvalt valamit. A gondnok bekopogott, majd betuszakolt minket az ajtón. Harryt nem McGalagonyhoz kellett volna vinni? Végülis ő a házvezető tanárja..
-A két fiú pálcát szegezett egymásra a folyosón!-árulkodott Frics. Olyan, mint egy rossz óvodás.
-Akkor Isabella mit keres itt?-nézett rám félig felvont szemöldökkel a tanár. Rideg hangja miatt megrezzentem, de megadtam rá a választ, miszerint én is ott voltam. Büntetőmunkának azt szabták ki mind a hármunknak, hogy a halloweeni ünnepség után el kell mennünk a trófeatermet kipucolni, pluszba még tíz-tíz pontot vonott le mindkét háztól.
-Ezt jól megcsináltad!-szúrtam oda Dracónak, miközben a klubhelység felé baktattunk.
-Potter szegezett pálcát, nem én. Szóval csak köszöngesd a barátodnak.-köpte oda a szavakat nekem.
-Ő nem a barátom, Malfoy! És jobb lenne, ha nem hinnéd magad szentnek, mert igenis benned is van hiba, mint mindenkiben!-álltam meg, amire ő is megtorpant, majd értelmetlenül figyelt rám.-Te sem vagy különb apádnál, ha ezt így folytatod. De lehet, hogy te pont olyan akarsz lenni, mint ő!-siettem vissza a klubhelységem felé.
-Én legalább tudom, hogy ki az apám!-kiáltotta nekem oda tíz méterrel köztünk. Igazán rosszul esett, de nem volt alkalmam most siránkozni, így csak megforgattam a szemem, és továbbálltam. Remek, hát akkor ennyit arról, hogy nyomozni fogunk. Büntető munkára kell mennem, a hülye Malfoy gyerek miatt.

Az áruló GrangerWhere stories live. Discover now