Utazás egy másik Világba

Visszatérés

Harry Potter a Roxfort Expresszen utazott barátaival. A szülei meghaltak. Legalábbis ő így tudta. Elvileg nem volt semmilyen más családtagja Petunia nénin és annak családján kívül. Legalábbis ő így tudta.

Harry furcsának találta az ablak mellett gubbasztó alvó férfit. Biztosan szegény. Az az elnyűtt foltozott talár... Az egyetlen értékesnek tűnő dolog, amit viselt egy jeggyűrű volt.

- Szerintetek ki lehet ez? - szakította ki Harryt gondolataiból Ron suttogó hangja.

- R. J. Lupin professzor - vágta rá Hermione.

- Honnan tudod?

- Rá van írva a csomagjára - mutatott a poggyásztartón lévő bőröndre a lány.

- Vajon mit tanít? - töprengett Ron.

- Nem nehéz kitalálni. Csak a sötét varázslatok kivédése jöhet szóba - suttogta Hermione.

- Remélem érti a dolgát. Így ránézésre úgy tűnik, mint, aki egy sötétebb pillantástól beadja a kulcsot - rázta a fejét a vörös hajú fiú.

- Nem állhatnak jól anyagilag a feleségével - mérte végig még egyszer Harry. Valamiért ismerősnek érezte.

- Miért, van felesége?

- Ott az ujján a jegygyűrű.

- Aha. Oké - mondta Ron. - Mit is akartál mondani nekünk, Harry?

Harry elmesélte Mr. és Mrs. Weasley vitáját és azt is, hogy mire figyelmeztette őt Mr. Weasley. Ron kővé dermedt, Hermione pedig a szájára tapasztotta kezét. Mikor Harry beszámolója véget ért senki sem szólalt meg egy ideig, így behallatszott a folyosóról, hogy valaki halkan sír.

- Ti is halljátok? - kérdezte Harry, mire barátai bólintottak. - Vajon valaki kihallgatott minket?

- Nem tudom - rázta a fejét Ron.

- Megyek megnézem - jelentette be Harry, majd az kupéajtóhoz sétált és kinyitotta. Ami a szeme elé tárult eléggé meglepte. Egy nő ült a kupéval szeben, hátát a falnak vetve, hátizsákját szorongatva. - Elnézést... Segíthetek valamiben? - érintette meg a fekete, szőke tincses hajú karját, mire az felemelte fejét, belenézett Harry zöld szemeibe és még keservesebben kezdett el zokogni. A fiú meglepetten konstatálta, hogy meglehetősen hasonlít a nőre. Ugyanolyan arcberendezés, annyi különbséggel, hogy Harrynek mandulavágású szeme volt és nem olyan nagy, mint a nőnek.

- Úgy sajnálom... - szipogta. - Az én hibám Harry... Nem tudtam megmenteni őket...

- Kiket? Miről beszél maga? És honnan tudja a nevem?

- Mi tart ennyi ideig? - lépett ki a fülkéből Hermione, majd megmerevedve bámult a nőre. - Maga... Maga benne van a Modern Mágiatörténetben! Maga az, aki feltámasztott két embert, de meghalt közben! Olyan, mint azon a képen! Bár a nevét sejnos nem tudom - szontyolodott el a lány. - Nem írták le - tette még hozzá.

- De ha meghalt, mit keres az Expresszen? - kérdezte Harry.

- Hű! Ez nem az a nő, aki rajta van a csokibéka kártyákon? - érkezett meg Ron is. - Azt írták rá, hogy A Feltámasztó. Sehol sem találtam meg, hogy hívják, és anyáék is konokul hallgattak, mikor megkérdeztem. Pedig biztosan tudják a nevét! - magyarázta társainak.

- Camilla. A nevem Camilla - szólalt meg rekedtes hangon a nő, majd feltápászkodott a földről és besétált a kupéba, ahol férjét meglátva újabb síróroham tört rá. Leült a férfi mellé és vállára hajtotta a fejét. A három gyerek várakozóan függesztette tekintetét a jövevényre.