Utazás egy másik Világba

A terv, ami mindent megváltoztat

- Hiába tagadnád, tudom, hogy te vagy az, Sirius.

- Csámpás, ha megkérhetlek, kinyitnád? - intett a lány a fúriafűz felé. A macska odakocogott, ráhelyezte mancsát a kiálló göcsörtre és a fa megdermedt. - Csak utánad, barátom! - mutatott a lyukra Camilla. A kutya után magával vonszolva a hatalmas piknikkosarat ő is lemászott a gyökerek közé.

A Szellemszállás emeletén ülve várt rá a fekete kutya.

- Visszaváltozhatsz, Sirius - mondta, majd leült az ágyra és várt. A kutya emberi alakot öltött, bár az ember a legnagyobb jóindulattal is csak csontváznak volt titulálható.

- Ki vagy te? - kérdezte rekedt hangon a férfi. Nagyon ismerős volt neki a lány, mintha legjobb barátját látná tizenhárom évesen.

- Most megsértettél! Komolyan nem ismersz meg? - nézett dacosan Siriusra. - Én segíteni akarok neki, erre tessék, még meg sem ismer!

- Azt látom, hogy hasonlítasz Jamesre. De Harrynek nincs testvére.

- Viszont Jamesnek van! Neked megették az agyad a dementorok Sirius? Camilla vagyok észlény! - méltatlankodott a lány, majd magára irányította pácáját és visszaváltozott eredeti alakjába.

- Ca...Camilla - suttogta elhaló hangon Sirius. - Hiszen azt mondták, végül meghaltál és nem ébredtél fel a kómából! Mégis hogyan?

- Először te mesélsz! Halljam, Makesz tényleg Pettigrew, vagy úgy van, ahogy Remus mondja, miszerint te kényszerítetted árulásra?

- Igen, a Weasley fiú patkánya Pettigrew. De honnan tudod? És hol van?

- Indulás Dumbledore-hoz! Jaj, nem várj, először egyél! - adta át a kosarat. A férfi szólásra nyitotta száját, de Camilla leintette. - Nem beszél, nem kérdez, nem magyaráz, eszik! Az igazgatóiban mindent elmondok! Csak segítek rajtad - parancsolta és megidézett egy patrónust. A kisbárány körbeugrálta, majd a kastélyba suhanva átadta üzenetét az igazgatónak, miszerint Camilla igen érdekes hírrel tud szolgálni és a professzor hívassa be McGalagonyt és Remust.

**☆**

A fekete hajú lány az igazgatói iroda ajtaja előtt állt, mellette egy hatalmas fekete kutyával. Összeszedte a bátorságát, majd egy kopogtatás után belépett az irodába. Minden szem rá szegeződött. Dumbledore-é kíváncsiságot, McGalagonyé értetlenséget (mégis mit keres itt ez a kutya), Lupiné pedig mélységes mély csalódottságott, meglepettséget és szomorúságot tükrözött. Remus arca teljesen fehér volt, remegett minden tagja, akár a kocsonya és csalódott volt. Azt hitte, a felesége elárulta. Camilla magára irányította pálcáját, így újra harminhárom évesnek nézett ki, majd leült az asztal melletti egyik karosszékbe, a kutya pedig kényelmesen helyet foglalt a padlón.

- Segítettél neki? - kérdezte olyan nagy csalódottsággal a hangjában Remus, hogy mindenki megsajnálta volna, és csokoládébarna szemeit feleségére függesztette, miközben a varázspálcája Tapmancsra szegeződött.

- Igen. Ereszd le a pálcádat! - mondta halál nyugodt hangon a nő. Ha lehet, férje még csalódottabb lett, hiszen azt hitte, hogy az ő szeretett felesége egy bűnözőnek segített. 

- Miért? - kérdezte elhaló hangon, de a pálca még mindig a kezében volt.

- Azt mondtam, ERESZD LE A PÁLCÁDAT, REMUS! - kiáltotta, mire a férfi kezéből kiesett a varázseszköz. - Köszönöm drágám!