Lélekdoki

7. Fejezet

Lihegve értem le a földszintre, ahol nem volt senki, csak az éjszakai portás. Köszöntem neki, aztán kiléptem a hűvös téli levegőbe.

Utáltam a karácsonyt, és nyomós okom volt rá. Most már eggyel több is lett. Karácsonykor csalta meg a barátnőjét velem a főnököm. Miután azt hittem, nem érezhetem magam nagyobb szajhának, eszembe jutott, hogy az éjszaka folyamán három pasit is megpróbáltam felszedni, és egy negyedikkel smároltam. Ha ezekhez még hozzáadtam, hogy tizenöt voltam, amikor elvesztettem az ártatlanságom, totálisan ribi voltam. Csak egy tábla hiányzott volna a hátamra.

Nem mertem sírni, mert a hideg szél kicsípte volna az arcom, így csak nagyokat sóhajtozva jutottam el a metróállomásig. Nem is értettem miért hívták metrónak. A föld felett közlekedett, nem úgy, mint New Yorkban, ahol a föld alatt. Maximum magasvasútnak lehetne hívni.

A házunk előtt belerúgtam az összehordott hókupacba, amitől a harisnyám teljesen átvizesedett. Scarlett hallhatta, hogy jövök, mert amikor odaértem azonnal kitárta előttem az ajtót, nem hagyta, hogy a kulccsal szarozzak.

- Neked meg mi bajod? Tudattalanul, hulla részegen kellene üvöltöznöd a trébbnél trébb számokat a karaoke közben! Mit csinálsz itthon fél tizenkettőkor?

- Megcsókolt - sírtam el magam. - Közben meg barátnője van. Azt hitte Chaddel járok. Barátnője van. Utálom Kyle Atkinst! - üvöltöttem fel elkeseredetten.

- Jaj, kicsim - húzott magához.

- Ma megpróbáltam három embert felszedni. Ebből egy meleg volt, egy meg simán negyven plusszos. A harmadik meg még egész jó lett volna, de otthagyott. És Kyle-lal csókolóztam. Én egy igazi kurva vagyok - temettem az arcom a kezembe.

- Ez nem igaz! Hallod? Egy értékes, és szuper csaj vagy, aki csak ki van bukva és kész. Nincs ebben semmi, néha mindenki ki van borulva, nem te vagy az egyetlen. És drágám, ha valaki le mer téged kurvázni, azt megskalpolom. De tényleg. Te meg ne érezd magad szarul, csak azért, mert Kyle Atkins egy disznó. Lehet, hogy helyes, de nem ér semmit sem. Egy nagy nulla.

- Hát nem tudom, Scar. Őszintén, nem tudom. Megyek lefekszem aludni.

Az állításommal ellentétben nem aludtam, sokkal inkább pihentem, de még annak sem nevezném, mert az agyam kattogott.

Valószínűleg Scarlett hatalmasat tévedett. Kyle Atkinsnél nem létezett tisztességesebb, kedvesebb, becsületesebb ember. Mindketten tudtuk, hogy Becky egy vicc, és csak azért szedte fel, hogy legyen valakije, bár mindentől függetlenül engem bántott a jelenléte, arról nem is beszélve, hogy miatta ment tönkre az esténk. És ki tudja mi történt volna, ha nem nyit ránk.

Nem, Kyle-lal nem volt semmi baj. Én voltam a hunyó. Semmi kétség sem fért hozzá, hogy minden a múltam miatt történik. Isten, vagy bárki, aki a világot működtette, ezzel büntetett, amiért nem úgy éltem régebben, ahogy az elvárt volt. Éppen, hogy betöltöttem a huszonnégyet, és már sok volt a számlámon. Sok mindent elkövettem, amit nem kellett volna. És menekültem. Menekültem ahonnan csak tudtam, ha nem éreztem magam komfortosan, és ha megvolt rá a lehetőségem.

Elmenekültem New Orleansból, amilyen hamar csak lehetett. Elmenekültem Kyle elől. Elmenekültem a múltam elől. Elmenekültem a kapcsolatok elől, mert tudtam, ha valaki kikezd velem, az végzetes lehet. Ehhez képest közel engedtem magamhoz az egyetlen embert, akit nem lett volna szabad. Kyle minden volt, csak az nem, akivel valaha is érintkeznem kellett volna.

De ebben is csak saját magam hibáztathattam, hiszen én választottam magamnak a szakom, hogy egyedül sikerüljön feldolgoznom a még feldolgozatlan dolgaim. Ehhez képest vakon rohantam a vesztembe.