Lélekdoki

9. Fejezet

Reggel ijedten ébredtem, és hirtelen azt sem tudtam hol vagyok aztán rájöttem, hogy a saját ágyamban, csak éppen Kyle karjai között. Már előre láttam, hogy milyen nagy megdöbbenés lesz Scarlett számára, ha meglátja kijönni a szobámból. Nem mertem belegondolni, hogy milyen más lesz így minden, mert tudtam, hogy akkor túl sokat agyalnék, és mindent tönkre vágnék. Végre boldog lehettem, és ez egyelőre bőven elég volt.

A telefonom csipogni kezdett, mire felnyúltam az éjjeli szekrényemre, és a nyomógombok segítségével kinyomtam.

- Melyik szadista állította össze az órarendetek? - morgott mellettem Kyle.

- Nem tudom, de ma kedd van - jegyeztem meg alig visszatartott vigyorral.

- Tényleg - bólintott lassan. - Akarod, hogy délután bevigyelek dolgozni?

- Naná - bólogattam hevesen.

- Mi történt veled? - ült fel nevetve.

- Kialudtam magam. Kényelmes volt a párnám - utaltam arra, hogy a felkarján aludtam.

- Ennek nagyon örülök - csókolt meg. Kicsit meglepődtem, de aztán boldogan visszacsókoltam.

- Megyek, letusolok - rúgtam le magamról a takarót.

- Mehetek veled? - vigyorgott.

- Nem tudom, hogy van-e nem női tusfürdőnk - kerestem egy ártatlan kifogást.

- Akkor majd otthon - legyintett. - Felöltözök, utána eldoblak a Northwesternre, aztán hazamegyek.

- Ennyi időd van? - lepődtem meg.

- Aha.

- Hát, jó neked - kaptam fel a köntösöm. Kiléptem a folyosóra, de előtte körülnéztem. Besurrantam a fürdőbe, ahol Scarlett éppen a fogát mosta.

- Nem zavar, hogy itt vagyok? - kérdezte artikulálatlanul.

- Nem. Itt van Kyle - böktem ki úgy, mint aki lebukott.

- Hogy micsoda? - kérdezte kissé hangosabban a kelleténél.

- Itt van. A szobámban. Egész éjszaka itt volt - meséltem rákvörös arccal.

- Te jó isten, mondd, hogy...

- Igen - kaptam a szám elé a kezem.

- És jó? - csillant fel a szeme.

- Igen, Scar, nagyon jó. Az egyik legjobb, sőt talán a legjobb. De sokkal másabb.

- Mint?

- Mint ő - böktem a szememmel az ajtóra, hogy olyan legyen, mintha a távolba mutatnék vele.

- Naná. Jake-nél mindenki jobb - nevetett fel, bár én nem Jake-re gondoltam. - És most komolyan ott van a szobádban?

- Igen - bólogattam.

- Hát ez fenomenális. Részleteket akarok! - hajtotta le a vécédeszka tetejét, miközben én beálltam a kádba.

- Szóval tegnap délután elvitt dolgozni, és már a kocsiban is arról beszélt, hogy össze kellene jönnünk, aztán az irodájában megcsókolt, mire én majdnem elrohantam, de a liftnél utolért, és ott csókolóztunk benne, aztán mondta, hogy hazahoz. Egész este itt volt, és lefeküdtünk.

- Ennyi? - kérdezte.

- Mit vársz, mit mondjak? - forgattam a szemem.

- Mond el még egyszer. És azt is mond el, hogy miket mondtatok egymásnak.