A HETEDIK TAG || JiKook ff. || ✔

♪ Kilencedik ♬

♪ Jimin ♬

Végül csak hazaértem, de nem volt Taen kívül senki sem otthon, úgyhogy elmentem zuhanyozni, és át öltöztem, majd elindultunk az Ent. -be, ami ugyebár mellettünk van, hála az égnek.

– Hol voltál egész éjjel? – kérdezett.
– Azt írtad, dolgod van, és hogy jössz utána, erre most jöttél haza…

– Hát segítettem Kooknak, valaki bántani akarta vagy nem tudom, és nem akart vele menni – kezdtem.
– Szóval ezután haza kísértem.

– És utána miért maradtál ott? – nyitotta ki az üveg ajtót, ami vissza is csukódott utánunk. – Már megint csak Kook, Kook és Kook…

– Milyen már megint? Jöttem neki egyel, amiért hazavitt múltkor – sóhajtottam fel. – Ott maradtam, mert azt mondta folyton egyedül van. A nővére sem volt otthon~

– Nem nagyon izgat, nem akarom hogy máshol aludj! … nem hülyeségből költöztünk egy dormba! És itt vége a beszélgetésnek – ment előre gondolom a táncteremhez.

Én meg álltam egy helyben a folyosón, és azon gondolkodtam, hogy mi baja már megint… fiatalabb, de kioktat! Nem vagyok kisgyerek, aki nem mehet oda, ahova akar. Most mi van azzal, ha nem akartam egyedül hagyni részegen? Amikor elsírta magát, hogy már megint egyedül van, megesett rajta a szívem. Akkor azt mondtam magamban, hogy szakítani fogok rá időt, amit eddig arra szántam, hogy ide-oda menjek. Nem ismeretlen számomra ez a magány dolog, ráadásul még mindig nem értem, mi történt a családjában. Aggódom érte.

– Jimin, beszélnünk kell – jött ki a teremből Namjoon hyung, mielőtt beléptem volna…

– Bocsánat, hogy nem szóltam – vágtam rá.

– Aigoo, a manager hyung nagyon mérges rád, és Bang PDnim is, tőlük kérj bocsánatot! – tette vállamra a kezét. – De örülnék, ha tudnánk majd négyszemközt beszélni, és elmondanád, hogy mi a baj. Így tényleg nem tudok segíteni!

– Hyung, örülök hogy te vagy a vezetőnk, jobbat nem is kaphattunk volna. De ne aggódj értem, oké? – néztem a szemébe. – Mostmár megpróbálom összeszedni magam…

– Rendben, ez a beszéd! – mosolyodott el. – De akkor is menned kellene beszélni a managerrel, mielőtt mérgesebb lesz…

– Megyek, aztán jövök vissza – bólintottam.

– Jól van, igyekezz, le vagy maradva egy kicsit. – engedett el.

– Oké – indultam el a lift felé.

♪ 15:26 ♪

Valami brutális napom volt ma…
Reggel PDnim az orromra kötötte, hogy ha sokat fogok hiányozni, akkor repülök. Valamint pszichológushoz akar küldeni… természetesen nem kell agyturkász, rosszul vagyok tőlük. Életben nem voltam még, ezután sem akarok.
Aigoo, reggel nyolctól délután négyig kötelező bent lennem minden nap, nyilván a vasárnap kivételével. Az a napunk az egyetlen a héten, mikor nem kell bemennünk. Most pedig van egy tíz perces szünetünk, de ez rövid… gyerünk már, hol van már öt óra? A koreográfus azt mondta, hogy bent kell maradnom segíteni magamon, és egyúttal Namjoon és Jin hyungnak, hisz ők a fekete bárányok, ha táncról vam szó. Namjoon is megmondta: „I'm a Rap Monster, not a Dance Monster”.
Bár szerintem kezdenek belejönni.
Aigoo, azt mondtam Kooknak reggel, hogy este beugrok, de fogalmam sincs, végzek-e ötre… írnom kéne neki?

– Nesze, víz – tolt a képembe Tae egy üveg vizet, miközben a padlón fetrengtem.

– Kutyának meg tessék? – fogadtam el, és felültem majd a tükörnek döntöttem a hátam. – Még mindig haragszol rám?