A HETEDIK TAG || JiKook ff. || ✔

♪ Tizenötödik ♬

♪ Jungkook ♬

Omo, úgy izgulok… egész nap vele lehetek! Biztos nem álmodok? Már megint nem tudom levenni Jiminről a szemem. Nem is nagyon figyeltem arra amit mondott, csak őt fnéztem, és azt kívántam bár ne kellene mindig hordania azt a kicseszett maszkot.

– … szóval olykor komolynak tűnik, de jófej valójában. Gyerekkorunk óta össze voltunk nőve, még a meghallgatásra is együtt mentünk. Sosem felejtem el azt a napot, mikor kiderült, hogy mindketten be jutottunk – kuncogott.

– Aha…

– Minden rendben? – pillantott rám.

– Uhu, miért? – kaptam el róla tekintetem egy másodpercre.

– Amióta dumáok, csak annyit mondasz néha, hogy "aha".

– Oh… bocsi, csak még félig alszom – simogattam meg szabad kezemmel a tarkóm.

Mert a másikat ő fogta…

– Semmi gond. Egyébként itt vagyunk – álltunk meg a dorm előtt, ahova be is mentünk.
– A többiek szerintem már bent vannak~

– Park Jimin! Már megint eltűntél és nem mondtad, merre vagy!

Hát kurvajó, már megint ez a srác… ha hozzáért Jiminhez, eltöröm a kezét…

– Annyeong – biccentettem.

– Neked is szia – forgatott szemet Jimin. – Jungkooknál maradtam, mert nem éreztem jól magam.

– Aigoo – sóhajtott fel, aztán keresztbe tette karjait, és végig mért.

Csak pislogtam felé. Ő pedig eléggé undorodva nézett rám, miután látta, hogy Jimin fogja a kezem…

– Kim Taehyung vagyok – mutatkozott be végül.

– Jeon Jungkook.

– Megyek zuhanyozni meg átöltözök – fordult felém Jimin majd Taere nézett.

– Oké, nekem mennem kell a stúdióba – mondta.

– Akkor majd később, Alien – nevetett. – Na megyek, addig ülj csak le – mutatott a kanapéra, és elengedett, hogy menjen a dolgára.

Tae pedig elviharzott mellettem, és kiment az ajtón… azt hiszem máris utál engem, nagyszerű. Majd megölt a nézésével! Szerintem vagy kitalálta, hogy meleg vagyok és "fúj", vagy pedig féltékeny rám, ami azt jelenti hogy ő is meleg, mint az Etna. Harmadik tippem, hogy el aludtam a hajam és hülyén nézek ki, mondjuk én mikor nem vagyok ronda? Na mindegy, inkább leültem a kanapéra, hogy megvárjam Jimint.

* * *

– Omoo, te vagy az az énekes pacsirta? Élőben mégcukibb! – támadott le egy srác. – De kis törpe!

– Hobi, megijeszted! – szólt rá Jimin.

– Nem félek semmitől – motyogtam.
– Annyeonghaseyo, Jeon Jungkook vagyok – hajoltam meg.

Bár csak Namjoon volt ismerős, és rajta kívül még két srác volt a táncteremben.

– Jung Hoseok, avagy J-Hope, de csak hívj nyugodtan Hobinak! – nyújtott felém a kezét vigyorogva.

– Rendben – bólintottam, és kezet fogtunk.

– Sziaa! Kim Seokjin, vagy eomma vagyok! – mutatkozott be a másik srác, és vele is kezet ráztam.