The Serpent's Kiss

37.

Draco és Bella csak néztek egymásra. Aztán Sophia halkan megjegyezte.
- Szépen játszottál kicsim. Nagyon kellemes volt hallgatni.
A nő ismét őt nézte.
- Nagyon tehetséges vagy. Gyönyörű volt. De nem csak a zene.
A nő pirulva lelépett a zongora mellől.
Szatén szoknyáját megfogva széttárta, és tartva a szemkontaktust meghajolt. Draco álmában sem gondolta volna, hogy Isa ilyet tesz. Aztán eszébe jutott, hogy nevelték őt is.

" Hiába ismered már régóta, akkor is kifejezed tiszteletedet egy hölgy előtt."

Anyja - hiába tanították a legjobb tanárok - mindig mondott neki tanácsokat.
- Isabella Seraphine Delacroix. Üdvözlöm önt az otthonunkban Mr. Malfoy.

" Seraphine? Nem is tudtam, hogy van középső neve. Gyönyörű."

Ahogy illik ő is meghajolt, igaz nem annyira mint a nő.
- Draco Malfoy. Megtisztelő, hogy meghívott az otthonukba Ms. Delacroix.
- Kislányom, kérlek vezesd körbe vendégünket.
- Igenis.
Bella a szőke elé lépett.
- Erre kérem.
Egymás mellett csendben haladtak amit Bella cipője tört meg.

"Mégis mit kéne mondanom?"

Draco odafordult Isahoz.
- Komolyan más tárgyat nem tudtál volna zsupszkulccsá tenni?
Próbálta lazára venni miközben zsebéből elővette a fésűt.
- Ez illik hozzád.
- Miért? Mert értek a nők nyelvén?
A nőn látszott, hogy nem találja viccesnek a megjegyzését.
- Hát persze.
Ezután ismét beállt a csend.
- Nagyon...
Nem álltak meg, de Isa a szeme sarkából rá pillantott.

"Szexi? Kívánatos? Csókolni való?"

- ... csinos vagy.

"Ez de szánalmasan hangzott. rosszabb mint a csókolj meg."

- Köszönöm szépen.
- Szép a házatok.

" Baszki ennyi erővel az időjárásról is beszélhetnénk."

- Köszönöm. Generációk óta a Delacroix családé. Balra található a szalon míg jobbra a nappali. Úgy gondolom tekintsük meg a kertet is.
Az ajtó túloldalán napsütés fogadta őket. Bella egy pillanatra megállt és Draco észrevette, hogy hunyorog. Kezét nyújtotta.
- Szabad? Csak hogy ne ess el.
Lenéző hangú választ kapott.
- Nincs szükségem segítségre. Különösen egy Malfoytól.
A szőke régen megtorolta volna a sértést. De ahogy idősebb lett, szinte megszokta.
- Erre található a sövény labirintus. Szeretné megnézni?
- Igen.
Bella a labirintus felé irányította a férfit. A legbelső körben egy nagy szökőkút állt. Hófehér márványból készült kecses hattyút formázott. A csőréből kifolyó víz csillogva esett vissza a medencébe.
Bella elindult egy szépen nyírt lugas felé. Körben fehér és vörös rózsák nőttek. A lány leült a padra és a semmibe nézett. Draco ki akarta deríteni, hogy Bella miért olyan hűvös vele.
- Mi bajod van?
- Mire célzol?
- Arra ahogy viselkedsz. Mi ez a ruha? Ez a hideg modor? A távolságtartás.
- Anyám szereti ha így öltözök. Máshol olyan ruhát hordok amilyet akarok. De a kúriában ezt várja el.
- Nem feleltél a kérdésemre.
- Te férfi vagy. Én nő. Gondolkozz és rakd össze.
Draco egy pillanatra elgondolkodott.
- Mit kéne ezen össze rakni?
- Aranyvérű férfi vagy. Hiába vagyok a saját otthonomban attól még nő vagyok. A nőknek pedig az a dolguk, hogy engedelmeskedjenek. De ez egy elcseszett helyzet. Megalkuvás. Hallgatás. Szolga élet.
- Nem kötelező így élned.
A nő dühösen felelt.
- Mit tudhatsz te a kötelességről? Malfoy vagy.
A lány lendületből felállt és a hattyúhoz ment.
- Az életem abból fog állni, hogy igyekszem a jövőbeli férjemet támogatni és minél több gyereket szülni. Ugye milyen jó? - keserűség áradt szavaiból. - Minden lány erről álmodik. Előre látom.