The Serpent's Kiss

41.

Bella madarak csiripelésére ébredt. Kinyitotta a szemét és szembe találta magát Dracoval. Aki aludt. Az ő ágyában. Meztelenül.

" Akkor tényleg megtörtént. Nem álom volt. Lefeküdtem Draco Malfoyal. Nem vagyok észnél. Simán kiküldhettem volna. Nem, én jobb ötlet híján az ágyamba hívtam. És nem csak oda."

A lány felült és maga köré tekerte a fehér takarót. Ahogy mozdult, úgy hasított bele a fájdalom bizonyítékként, hogy valóban együtt volt a férfival. Végignézett a mellette alvó szőkén. Markáns arca, jellegzetes tejföl szőke haja, és a kisugárzása ami még alvás közben is jelen volt. A hátán feküdt, jobb karja a mellkasán pihent, viszont a bal kinyújtva hevert. Isa közelebb hajolt és meglátta a jelet. Koponya aminek szájából kígyó jön ki. A Sötét Jegy. Csak Voldemort szolgáinak van ilyene. Ezek szerint Draco hivatalosan is közéjük tartozik. Isa halkan leszállt az ágyról. Hátra nézett és megpillantotta a mostmár sötét vérfoltot. Mintha azt kiabálta volna, hogy tisztátalan, szennyes és áruló lett. Gyorsan elfordult, bement a gardróbba, felöltözött és nesztelenül kisurrant a szobából. Nem akart zajt csapni ezért kiment a kertbe.

A nap már beterítette az udvart. Egy márványból faragott lány korsójában madarak fürödtek. A többi a fákon ült és dalolt. A virágok kinyíltak. Minden olyan harmonikus volt. Bella lement a lépcsőn és fekete elegáns szandáljában végig lépkedett a szabályos fehér macska köves úton. Lábán még érezte a harmatos füvet. A gardróbban meglátott egy szép fehér ruhát de nem vette fel. Helyette egy királykék vékony pántos mellnél húzott darabot választott.

"A fehér az ártatlanság színe. És én nem vagyok az. Méltatlan lettem rá."

Megállt egy lila hortenzia előtt. A szárát már lehúzta a teljesen kinyílt virág súlya. Fogalma sem volt mit tegyen. Tovább ment és most egy sötét rózsaszín liliomnál volt. Leguggolt és csak nézte - inkább bámulta - a növényt.

"Egy nő szüzessége nem zavarba ejtő vagy furcsa. Hanem kincs. Érted? Ezért, hogyha becsben tartod magadat, akkor nem szennyezed be holmi jött-ment érintésével. "

" Nesze semmi fogd meg jól. Odaadtam magam neki. És mit értem vele? Csak egy a sok közül. Hiába tagadja tudom, hogy igaz. Jönnek a szép szavak, becézések. Aztán az elmúlás. Hogyha vissza megyünk az iskolába levegőnek fog nézni. Úgy tesz, mintha meg sem történt volna. Hiszen ő a Mardekár Hercege. A lányok álma. Nem eshet csorba a hírnevén."

- Jó reggelt.
Bella közönyösen a felé tartó Dracora nézett, majd vissza a növényre.
- Neked is.
Draco zsebre tett kézzel, fekete ingben és nadrágban, kifogástalan állapotban nézett ki.
- Szép virág.
- Az.
A lány a szeme sarkából látta, hogy Draco a többi virágot nézi és bizonytalanul áll egyik lábáról a másikra.
- És... jól vagy?
- Miért? Rosszul kéne lennem?
- Nem. Csak azt gondoltam, hogy a tegnapi miatt...
Bella közben felállt és a szőkét figyelte.

"Szenvedjen csak. Nem érdekel."

- Jaa, hogy az. Fájt. Nem kicsit. De nem számít.
Draco még közelebb jött.
- Nem akartam fájdalmat okozni.
- Ami volt, elmúlt. Felejtsd el.
A férfi kivette zsebéből a kezét és indulatos hangon szólt.
- Most meg mi van? Azt hittem, te is élvezted az éjszakát. Nem kényszerítettelek, vagy megerőszakoltalak. Szóval mellőzd ezt a leereszkedő stílust és nyögd ki mi a fasz bajod van velem!

" Tudni akarod? Hát tessék."

- Kihasználtál.
- Én? Mikor?
- Természetesen tegnap.
- Nem igaz.
- Dehogynem. Elkezdted a szép szavakkal, a csókokkal, érintésekkel.
- Emlékeztetnélek, hogy ami köztünk kezdődött, az mindig viszonozva volt. Mindkét oldalról.
Bella ideges lett. Ökölbe szorította kezét és dühösen a férfira kiabált.
- Kihasználtad, hogy szeretlek és a hátam mögött pedig kiröhögtél!
Draco meg sem szólalt. Bella pedig ahogy rájött mi csúszott ki, a szája elé kapta a kezét és tágra nyílt szemekkel bámult a férfira.
- Te jó ég... - motyogta a kezébe. - én nem úgy gondoltam...
Próbált gyorsan eliszkolni, de mikor Draco mellé ért, az elkapta a kezét és visszaperdítette. Kezében a lányét a másikkal a derekát fogta.
- Nem hallottam tisztán.
Isa ki akart szabadulni a férfi öleléséből de az szilárdan tartotta.
A nő meg sem mukkant, csak oldalra nézett. Draco az állánál visszafordította és mélyen a szemébe nézett.
- Szerelmes vagy belém?
A francia lány szája enyhén kinyílt de semmit nem szólt.
- Válaszolj. Kérlek.
A viharszürke tekintetben nem volt sürgetés vagy harag. Csak a sötét, grafit szürke csillogás.