The Serpent's Kiss

46.

( A jobb átláthatóság kedvéért az eszköz elfordítását javasolom)

Draco a nővel szemben ülve kezdte a vallatást.
- Szóval?
- Mit szóval?
- Szóval szépen elmondod, hogy mi ez az egész, ki vagy te és mióta titkolod.
- Nem titkolok semmit.
Draco figyelmét nem kerülte el, hogy Isa pótcselekvésként a fakanalat szorongatja. Csak egy pillantást vetett rá majd a konyha és a még mindig dolgozó eszközökre nézett.
- Ne hazudj Bella. Tudom, hogy hazudsz. A szemedbe se kell néznem, hogy észrevegyem.
- Én el akartam mondani. Csak nem most.

"Hogyan képes ilyenre? Meg kell tudnom."

- Hogy csinálod?
- Nem tudom. Mióta megszülettem képes voltam rá.
- Csak te? Sem anyád, sem apád? Nagyszülők?
- Senki.

A szőke mostmár ismét rá figyelt mikor az asztalra helyezte a kanalat és felállt. Sóhajtott majd szomorúan megszólalt.
- Mutatok valamit.
Csigatempóban a kijárat felé haladt de Draco szorosan követte. Majdnem beleütközött, mikor hirtelen megállt és visszatekintett. A szőke ugyanezt csinálta és meglepődött mikor minden csendben a helyére szállt. Újra elindultak, de senki nem szólt a másikhoz. A férfi nézte, ahogy Bella előtte halad. De a szoknya vagy a vadító vörös cipő sem segített. Nem húzta ki büszkén magát, inkább mint aki bele akarna simulni a falba és eltűnni. A folyosón az ajtókat megszakította egy-egy váza vagy más tárgy. Újra a könyvtárban voltak.

"Mi érdekes lehet egy halom könyv között?"

A szőke körülnézett de semmi újat nem vett észre. A nő nem állt meg, hanem a szemközti ablakokhoz ment. Ott befordult jobbra és a szekrény végéhez sétált. Draco figyelte a könyvek gerincén lévő neveket de egyik sem volt ismerős. Arra kapta fel a fejét, hogy Bella megállt és levett egy könyvet a polcról. Két lépéssel mögötte állt meg de így is tisztán látta mi az. Az oldalak közepén ki voltak vágva a lapok. A mélyedésben pedig egy ezüst szálon függő smaragd zöld kő volt ami kard formára volt faragva. Nem szólt egy szót sem csak nézte, hogy a francia nő mit tesz. Az sóhajtott egy nagyot és a láncot a kezében szorítva halkan beszélni kezdett. Olyan volt mint egy ima és származásához hűen franciául hangzott.
- Je suis ton bouclier ce que je perce avec une épée. Lux autem in tenebris est anima mea. et protège ma vie dans la peur glaciale. (Pajzsod vagyok mit kardom szúr át. Világítsd meg lelkem a sötétségben és oltalmazd életem a dermesztő félelemben.)

Draco elsőre nem értette miért kántál Bella ilyen értelmetlen szöveget. Aztán rájött. A fal eltorzult és egy ajtó körvonalazódott ki egy kulcslyukkal a közepén. Isa beillesztette a zárba és elfordította mire az "ajtó" hangtalanul kinyílt.
A nő elindult Draco pedig követte a lefelé tartó félhomályos lépcsőkön.
Mikor leértek Bella félreállt. Draco pedig körbenézett. Még hasonlót sem látott élete során. A falak világos fával voltak borítva és mindenhol régi korok tárgyait vette észre. Tekercsek, könyvek, festmények. Tisztaság volt de a férfinak volt egy olyan érzése mintha évek óta nem jött volna ide senki.
Középen jól megvilágítva egy bőrkötéses könyv pihent.
Furcsán csendes volt minden. Csak ők ketten voltak mégis az az érzés fogta el mintha ezer szem figyelné.
Draco meg akarta kérdezni, hogy mi ez a hely, de mikor Bellára nézett tátva maradt a szája. Nyoma sem volt a modern ruhának, helyette egy feketés narancsos hosszú újjú ruhát viselt. Kiengedett hollófekete haján megcsillant a gyenge fény. Ízléses nem hivalkodó arany fejdíszt viselt.

"Malazárra de gyönyörű. Nem is gyönyörű. És az enyém."

A férfi gondolta, ideje kérdéseket feltenni és infót gyűjteni.
- Hol vagyunk?
- A Delacroix birtokon. Az Ősök Csarnokában.
- Akkor elmondod végre, hogy mi ez az egész?
A nő finoman az emelvényen fekvő könyvre nézett.
- Olvasd el és megtudod.
- Mond el te.
- Úgyse hinnél nekem.
Draco a könyv elé lépett. Még utoljára ránézett de az ideges tekinteten kívűl nem kapott mást.
A kötet elején megkopott címer volt kivehető. Vörös korona alatta pedig kettő kard keresztben feküdt. Még utoljára Bellára lesett de a lány és az egész terem homályba borult. Draco úgy gondolta, hogy le lett választva a saját idősíkjáról így lassabban telik az idő.
Ki akarta nyitni a könyvet de egy ősrégi hang sziszegett a fejében.