Törött Lélek •VKook•

28.

Sziasztok! Meghoztuk a folytatást :)

Taehyung -> VVYaoi
Jungkook -> Kimi

Jó olvasást! :)

Taehyung

Hónapok teltek el az utolsó rosszullétem óta, ami után nem jelentkeztek a tünetek, viszont én biztos voltam a dologban. Méghozzá abba, hogy egy új életet hordok a szívem alatt. Először nem akartam vele törődni, gondoltam hogy esetleg tényleg csak egy gyomorrontás, s csak én vagyok ennyire reményteljes, hogy esetleg kisbabám lesz, de miután a hasam növekedésnek indult nem volt kérdés; gyermeket vártam ismét. Vigyázni akartam rá, nem úgy mint az előző magzatra.

- Ha kell még esetleg valami Taehyung, szólj csak nekem vagy Yoonginak nyugodtan. – tette le Jin a kért teámat az ágyam mellett álló komódra.

- Nagyon szépen köszönök nektek mindent Jin, egy életre hálás leszek. – néztem rá mosolyogva és a takaró alatt megbújva simítottam végig dudorodó pocakomon.

Miután egyedül maradtam ledobtam a vastag anyagot magamról, ugyanis nem volt elég a bő pulcsikat hordanom a hasam takarása érdekében, ha fekszek akkor muszáj a takarót is magamon hagynom, nehogy mégis feltűnően látszódjon domború testrészem. Nem nagyon mertem elmondani senkinek, hogy mire jöttem rá, mert féltem hogy esetleg ezért elküldenének közülük, hiszen mégis csak egy új élet növekszik bennem, aki rengeteg felelősséget követel magának. Azt meg nem akartam, hogy visszaküldjenek Jungkookhoz. Haragudtam rá, s nem lettem volna képes újra szembenézni vele. Ha ilyen undorító dologra képes volt akkor kinézem belőle, hogy elveszi tőlem a babát is. Én pedig többet nem engedem meg senkinek, hogy bármit is tegyen az én gyermekemmel.

- Vigyázni fogok rád édesem! Nem fogom hagyni, hogy téged is elvegyenek tőlem. Eleget szenvedtem, s úgy látszik te leszel az a csillag az égen, aki kísér engem a boldogság felé. – halkan beszéltem a hasamhoz, nem akartam hogy meghallja bárki és rájöjjenek. Viszont tudtam nagyon jól, hogy örökké nem titkolhatom, hiszen egyszer be fog indulni a szülés, azt pedig nem fogom tudni egyszerűen visszatartani.

Vajon Jungkook gondol rám? Miért kellett ennek az egésznek így történnie? Én bíztam benne, pedig nagyon jól tudta, hogy hogyan állok az alfákhoz. A nővérem is benne lehetett? Nem...Hyori képtelen lett volna...ő nem.

- Taehyung gyere vacsorázni! – kiabált be nekem Yoongi, így muszáj volt összeszedni magamat, főként ha nem akartam egy újabb rosszullétet. Nagyon nehezen kikeltem az ágyból és elhagytam a szobámat, hogy az utolsó étkezéssel is tudjak vitamint és tápanyagot adni a magzatomnak. Hála istennek nem voltam kívánós, s ezért nagyon hálás voltam, ugyanis azzal egészen biztosan lebuktam volna. Ha a hónapokat számoltam akkor arra jutottam, hogy körülbelül olyan három hónapos lehet a csöppség, de fogalmam sincs Jungkook mégis mikor ejtett teherbe.

- Minden rendben Tae? Olyan furának tűnsz. – tette le elém a vacsorát Jin, utána nekiállt másnak a tányérát is megpakolni.

- Csak fáradt vagyok ennyi az egész. Eszek és szerintem utána megyek is aludni. – adtam gyors magyarázatot, s szerencsére Jin hitt nekem, mert utána többet nem kérdezett az egész vacsora alatt.

Csendes volt az étkező, senki nem beszélgetett a másikkal és ez nagyon furcsán hatott. A legtöbbször alig értem ha tőlem kérdeznek akkora a hangzavar. Csak reménykedni tudtam abban, hogy nem én vagyok az oka a csendnek.