Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

1.3 Abszol út

Még mindig nem fogtam fel, ami tegnap velem történt. Felvettek a Roxfortba és éjjel találkoztam Hagriddal. Hát valljuk be, nem hétköznapi eset. Még fogalmam sincs, hogy hogy fogom elmondani anyuéknak az éjjeli találkozót. Szerintem, hülyének fognak nézni és azt hiszik, hogy csak álmodtam. Viszont, az a valóság volt és nem álmodtam, hiszen kint voltam. Majd mindjárt kiderül.

Felkeltem és lementem reggelizni. Anyuék már ott voltak, Emi még aludt.

-Jó reggelt! - köszöntem és adtam nekik egy puszit.
-Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdezték, majdnem egyszerre.

Hogy aludtam? Nem is aludtam olyan sokat és éjjel találkoztam Hagriddal. De amúgy ahhoz képest elég jól.

-Hát jól, de nagyon érdekes estém volt. - vallottam be kissé álmoskás hangon.
-Na, miért nem tudtál aludni? Látszik a szemeden. - vette észre aggódva anyu.
-Hát, persze, hogy nem tudott, biztos a sulin járt az esze. - kezdte el apu a szokásos hisztijét.

Istenem, meddig fogja még ezt csinálni? Eléggé unalmas..

-Először is, apu fejezd be, mert ezt már megbeszéltük. - szóltam rá komolyan. - Másodszorra meg, azért nem aludtam, mert éjjel itt volt Hagrid, akit keresünk. - fejeztem be a mondatot.

-Fúú, tuti hülyének néznek, azt hiszik, csak álmodtam. - gondoltam magamban.

De nem. Tökre más volt a reakciójuk, amire számítottam. Azt hittem, ki fognak akadni, hogy hogy találhatok ki ilyen hülyeséget, de elkezdték őket érdekelni a tegnapi este. Na ez jó jel.

-Tényleg? - csodálkozott anyu. - Miért nem keltettél fel minket? És mit mondott?
-Nem mondod? És hogy nézett ki? - kíváncsiskodott apu is.
-Hát nem fogtok örülni, de éjjel kimentem egy kicsit, mert tényleg nem tudtam aludni és kellett a friss levegő.. - kezdtem el mesélni és már láttam, hogy ez már nem tetszik nekik. - Viszont egy idő után megjelent a semmibők egy óriás, aki végül Hagrid volt. Nagyon nagy ember volt, még magassabb volt, mint te, apa. - ezen apu elkezdett nevetni, de folytattam, amit mondott.
- Szóval azt mondta, hogy az Abszol út Londonban van és hogy azt ránk bízza, hogy vonattal megyek oda, vagy ti visztek el oda, de ma 13 körül ott fog várni a Londoni állomásnál. - fejeztem be Hagrid szavait.

Mindketten csodálkozva hallgattak. Viszont szerencsére nem szóltak semmi a szökésemért. Hála égnek.

-Azta, London nincs annyira messze, kocsival egy másfél óra, szóval én elviszlek. Én szabin vagyok ma. - ajánlotta fel apu.
-Oké, menjetek ketten, addig én is elviszem Emit vásárolni. - bólintott anyu.
-Okés, akkor egy óra múlva indulunk? - kérdeztem rá.
-Igen, készülődj és majd indulunk! - válaszolt apu.

Nem gondoltam volna, hogy ezt ilyen gyorsan és könnyedén meg tudtuk beszélni. Azt hittem, hogy sokkal nehezebb lesz.. Mindegy is, a lényeg, hogy megyünk Londonba és megvesszük a kellékeket. Már alig vártam.

Hamar letelt az egy óra és mi apuval el is indultunk London felé. Fogalmam sem volt, hogy merre van az Abszol út és hogy mennyire drágák lesznek a könyvek és a tárgyak, de még ígyis lelkes voltam. Nem hiszem, hogy apuék ezeket mind ki fogják tudni fizetni, de remélem, valahogyan csak ki tudjuk fizetni. Majd megoldjuk.

Észre se vettem, de negyed óra múlva már Londonban leszünk. Soha nem jártam még ott, pedig nincs is annyira messze. Nem baj, legalább most megnézhetem, hogy milyen. Biztos fantasztikus lesz minden perce.

-Na, prücsök, megérkeztünk Londonba! - jelentette ki apu és megkerestük az állomást, ahol Hagrid vár.

Az állomást szerencsére hamar meg is találtuk, de Hagridot sehol nem láttam. Bevallom, kicsit megijedtem. Mivan, ha tényleg nem volt igaz a tegnapi este
Lehet, hogy ezt csak tényleg mind álmodtam és lehet, hogy nem is Londonban kéne lennünk? De az nem lehet, hiszen nem álmodtam és tényleg megtörtént. Teljesen tanácstalan voltam.