Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

2.14 Merénylet

Az első hét igazán jól ment. Nem történt semmi esemény, beszólások sem voltak annyira és Harryék megúszták zökkenőmentesen a kalandjukat. Igaz, hogy majdnem kirúgták őket, mert egy mugli meglátta a repülő kocsit, de végül nem bocsájtották el őket. Nagy szerencse.

Elkészülődtem és felvettem a taláromat. Cofba kötöttem a hajamat és lementem gyógynövénytanra. Én kedveltem Bimba professzort, mert érdekesen tanította a tantárgyat és egy nagyon kedves tanárnőnek tartom. Kíváncsi leszek, hogy ma mit fogunk venni. Biztos izgalmas lesz.

Hermivel együtt lementünk az üvegházhoz és elfoglaltuk a helyünket. Közben Harryék is megjöttek és odajöttek hozzánk. Miután mindenki megérkezett és elfoglalta a helyét, Bimba professzor elkezdte az órát.

-Ma mandragórát fogunk átültetni. Először is, ki tudja felsorolni nekem a mandragóra tulajdonságait? - mint mindig, most is Hermione jelentkezett először.
-A mandragóra vagy szerencsegyökér hatásos regenerálószer. - darálta a lány, szokás szerint úgy, mintha lenyelte volna a tankönyvet. - Megátkozott vagy átváltoztatott emberek eredeti állapotának visszaállítására használjuk.
-Kitűnő, Granger kisasszony! 10 pont a Griffendélnek! - dicsérte meg. - A mandragóra a legtöbb ellenméreg alapösszetevője. Ugyanakkor veszélyes is lehet. Ki tudja megmondani, hogy miért? - tette fel a kérdést.

A tanárnő be se tudta fejezni a mondatát, de Hermione már azonnal jelentkezett.

-Aki a mandragóra sikolyát hallja, meghal.
-Helyes! 10 pont!

Átnéztem a másik asztalhoz és Malfoy gúnyos, komoly nézésével találtam szembe magam. Nyugodtan lehet ideges, egy cseppet sem érdekel.

-Vegyetek el egy-egy fülvédőt! - utasított minket Bimba professzor. - Mikor majd szólok, úgy tegyétek fel, hogy teljesen eltakarja a fületeket. Feltartott hüvelykujjal jelzem majd, amikor levehetitek. Figyelem, fülvédőt fel!

Követtem az utasításokat. Nagynehezen, de sikeresen át tudtam ültetni a mandragórát. Ahogy láttam, a többieknek is sikerült, kivéve Neville-nek, aki ijedtében elájult. Szegény Neville.. Bimba professzor felrakta az ujját és levettük a fülvelédőt. Nem volt egy szórakoztató feladat, de szerencsére túléltük.

A következő óra Lockhartal lesz. De nem bírom azt az embert, fogadok, hogy megint csak magáról fog beszélni egész órán. Mintha csak Malfoyt hallanám.. Véletlenül nem rokonok? Eléggé hasonlítanak egymásra..

Miközben mentem az SVK terem felé, na kik jöttek velem szembe? Malfoy és a csatlósai. Tele volt a kezem könyvekkel, mert nem fértek bele a táskámba az értelmes Lockhart könyvek. Malfoy már figyelt engem, majd láttam messziről, hogy gonoszul vigyorgott. Mikor már közeledtünk, direkt nagy erővel nekem jött és kiestek a könyvek a kezemből. Leguggoltam értük és Malfoyék rajtam röhögtek.

-Jajj, bocsi, Parker, nem láttalak. - játszotta meg magát nevetve. - Végülis egy szerencsétlennek mentem neki, szóval ez se a te napod.
-Fogd be! - szóltam rá halkan, miközben felvettem a könyveimet.
-El ne kezdjél bőgni, mert senki nem kíváncsi rá! - felelte komolyan. - Mondjuk, egy semmirekellő mugliivadékra ki kíváncsi?

Az összes haverja röhögött ezen, de én meg erre nem voltam kíváncsi. Nem szóltam semmit, csak idegesen továbbmentem.

-Jó szenvedést, sárvérű! - kiáltott utánam.

Remélem, egyszer ő fog szenvedni. Megalázó, amit csinál és folyton kikezd velem. Ha majd az átkokat megtanulom, az összeset örömmel fogom használni Malfoyjon. Alig várom már, hogy megleckéztessem és megbosszuljam. Akkor már nem lesz ekkora pofája, az biztos.