Újra

XLII.

Hangos és nyüzsgő zajokkal körülölelve ücsörgött a két férfi a szőke kedvelt vendéglőjének pultjánál. A készülő ételek finom illata cirógatta orrukat, az előttük gőzölgő levesekben tükröződött arcképük. Percek óta csendben falatoztak. A következő pillanatban, azonban a kék szemű nagyot sóhajtott.

-Haver, ettől a savanyú képtől még az étvágyam is elmegy.-hunyta le a szemeit, miközben leeresztette a pálcákat tartó kezét.

-Akkor ne engem nézz, hanem a tányérodat.-felelte közömbösen, de nem fordult barátja felé.

-Sosem gondoltam volna, hogy ennyire megvisel, ha Sakura-chant mással látod.-rántotta meg a vállát, majd újra nekilátott az evésnek.

A fekete ónix az ebédje felett táncoló gőzt méregette, keze görcsösen szorongatta az evőeszközöket.

-Ha nem eszed meg..-pillantott a tányérra a szőke.-Akkor én szívesen.-mondta, majd felemelte a tányért és megitta a ramen maradékát.

Az Uchiha egykedvűen tolta át neki a sajátját, amire barátja sietve rávetette magát.

-És, mi a terved.-szívott be egy nagyobb tészta adagot.-Hogy jutsz vissza, az állítólagos valóságodba?-nyelt egy nagyot, majd kérdőn barátjára nézett.

-Még fogalmam sincs.-felelte őszintén.-De rá fogok jönni.

-És, mit csinálsz, ha kiderül, hogy tényleg csak álom volt?-tette le a tányért, ami halkan koppant a kemény pulton.

Sasuke nem nézett rá, csak maga elé meredt. Ezerszer lepörgette az összes lehetőséget. Olyan valóságosnak tűnt az, amit megélt. Nem akarta elhinni, hogy ez akár a valóság is lehet. Abszolút ostobaságnak tartotta.

-Héjj figyelj..-fordult felé Naruto, de befejezni nem tudta, hiszen egy madár, hangos vijjogása jutott el fülükig. Egyként kapták fel fejüket.

-Menjünk!-pattant fel Sasuke, miközben letette a pénzt az asztalra.

-Héjj! Várj már!-kiáltott utána és sietve lehúzta a levest, majd a zsebébe kotorászott és ő is letette a saját fizetségét.-Köszönöm!-bekiabált a konyhára, majd barátja után rohant.

Nehezen, de végül utolérte a fekete hajút, aki megkettőzte lépteit, hogy minél előbb elérjen az épülethez, ami felett egy barna madár körözött. Hangja át-átszelte a falu, széles utcáit. Alakja tükröződött a fekete ónixban, ahogy megbabonázva figyelte a fenséges álltatot. Nem szólt csak ment. Így hamar elérte a központi épületet, azon belül is a hokage irodájának ajtaját. Kopogott és várt, immár Narutoval együtt. Mikor engedélyt kaptak, beléptek.

Tekintetét azonnal végighordta a berendezésen. Minden ugyanolyan volt, mint amire számított, semmi gyanúsan nem látott. Még az asztal mögött ülő maszkos férfi is ugyanúgy kémlelte őt, mint ahogy azt megszokta.

-Ahh Sasuke!-intett neki.-Örülök, hogy végre magadhoz tértél.-méregette a feketét, aki megállt az iroda közepén.

-Kakashi!-biccentett.

-Honnan tudta sensei?-jelent meg barátja mellett Naruto is.

-Én vagyok a hokage. Tudok ezt-azt.-hunyta le a szemeit.

-Jellemző..-fújtatott sértődötten a kék szemű, keresztbe font karokkal.A hokage csak halkan kuncogott szőke tanítványán. Majd egyszer csak elcsendesült és Sasuket kezdte el nézni, aki állta a másik tekintetét.