2. A Halál Hírnöke

662 55 22
                                    

Shymal életuntan zötykölődött a nyeregben, csuklyáját mélyen a szemébe húzta. Gyűlölte a királyi várat, most pedig egyenesen odamehetett. Esze ágában sem lett volna megjelenni ezen a hülye összejövetelen, ha a felettese rá nem parancsol.

– Úgy sem kell ott szart se csinálni – mondta Zachery. – Ott vagy két hétig, mutatod azt a ronda pofád, azt visszajössz. Ennyit igazán megtehetsz, vagy keress másik csapatot. De most mondom. Zsoldos lovagok nem teremnek minden fa mögött.

Hát legalább neki nem kötelező az a nyavalyás próba.

Rengetegen jöttek ki az utcákra bámészkodni. Úgy tolakodtak a tömegben, mintha a lovagok olyan érdekesek lettek volna. Vagy Shymal már túlságosan hozzászokott ezekhez az emberekhez, hogy nem érti a nép rajongását? Mindenesetre nem lehetett mindennapi látvány, hogy közel ötszáz lovag érkezett a fővárosba – minden negyedik évben más csapatokat hívnak meg erre a nemes eseményre.

Shymal amúgy is feltűnést keltett, hiszen a lovagok ezüst és fehér öltözéke helyett talpig feketében lovagolt az egyik szélső sorban. Ha már ráaggatták a Halál Hírnöke nevet, nézzen úgy is ki.

– Te – súgta oda neki a mellette ügető társa, Reed. – Szerinted lesz itt pár jó nő, akit felpróbálhatnánk, vagy csak azok az ártatlan áldozati bárányok?

Shymal vállat vont.

– Csak kijöhetünk az egyik bordélyházba. Személy szerint szándékomban áll beköltözni is. A fene akar a várban maradni.

– Elutasítanád a vári szobát? – döbbent meg Reed.

Shymal felvonta a szemöldökét, bár a barátja ezt nem láthatta. Az öltözékét képezte a fejére húzható anyagmaszk, amiből csak a szeme látszott ki. Az ellenségei a puszta látványától összeszarják magukat.

– Úgyis egy lyukat fogunk kapni. Ha szerencsénk van, csak ketten nyomorgunk benne. Vagy szerinted hova szállásolnak el ötszáz lovagot?

– Ez mondjuk jogos – fintorodott el Reed. – Igazad van. Költözzünk be egy bordélyházba. Bár – mélázott el – én azért kíváncsi vagyok az áldozati bárányokra. Lehet, lesz jelentkező, aki inkább a bűnbeesést választja, csakhogy biztosan megmeneküljön a próba elől. Hogy őszinte legyek. Inkább bélyegezzenek szégyentelennek, minthogy bemenjek oda. Még jó, hogy nem vagyok nemes lány!

Shymal, aki már egy ideje előre fele nézett, most ismét a barátjára pillantott.

– Szerintem is. Rusnya egy nő lennél.

Reed jóízűen felkacagott.

– De most komolyan. Neked mi a véleményed? Egyáltalán nem vagy kíváncsi rájuk?

– Miért lennék? Veled ellentétben engem nem érdekelnek a kislányok.

A barátja felhorkantott.

– Én sem a kislányokra bukom – dünnyögte.

Shymal ráhagyta a dolgot. Inkább azzal foglalkozott, hogy felkészítse magát a ceremóniára. Arra az ostoba dologra, amely ezt a véres hagyományt éltette. Nem mintha a férfit annyira érdekelte volna, hogy a gazdagok mit csinálnak a leányaikkal, de semmi kedve nem volt a király szónoklatát hallgatni. Vajon feltűnne nekik, ha már most lelépne, és egy telt keblű nő ölelésébe rohanna?

– Tudom, mire gondolsz – szólalt meg Reed. – És nem ajánlom. Ha a parancsnok megtudja, kiherél minket, én viszont ott szeretem őket, ahol vannak.

– Mi ez a királyi többes?

– Nem hagysz egyedül szenvedni – közölte. – Ahova mész te, oda megyek én is.

Aranyálarc /Befejezett/Where stories live. Discover now