15. Az Erdő titka

540 45 7
                                    

Hera még napokkal később is a föld felett lebegett. Hiába vesztegeltek az Erdőben, a lelke mélyén érezte, hogy minden rendben lesz. Kijutnak, és Shymal elveszi. Tudta, hogy a férfi nem hazudik. Az érzései benne voltak minden mozdulatába és szavába. Ahogy Herát ölelte, ahogy csókolta, ahogy szerelmes szavakat suttogott a fülébe, ahogy ránézett. Ezt képtelenség lett volna megjátszani, és felesleges. Ezzel nem nyert volna semmit.

Ez volt az ötödik hét első napja, vagyis egy újabb próba ígérete. Az ösvény ismét egy tisztásba torkollott, ám ezúttal füves rét és nem halott pusztaság fogadta őket. Olyan volt minden, mint egy normális mezőn. Zöld fű, néhol vadvirág. Az illatuk mindent belengett.

Hera összekulcsolta Shymallal az ujjaikat.

– Félek – vallotta be.

A férfi lehajolt hozzá, és csókot nyomott a homlokára.

– Eddig is megoldottuk, most is megfogjuk.

– De fogalmunk sincs, hogy mitől teljesítettük – sopánkodott tovább Hera. – Itt vagyunk már egy hónapja, nem lehet örökké szerencsénk.

Shymal megszorította a lány kezét.

– Megoldjuk – ismételte meg.

Lágy szellő simogatta a bőrüket, a levegőben pihék táncoltak. A nap felhők mögé bújt, a területet szűrt fény borította be. Kellemesen meleg volt, Hera mégis megborzongott. A korábbi jó érzése elpárolgott, helyét rettegés vette át. Görcsbe ugrott a gyomra.

Komótosan közeledtek a tisztás közepe felé, ahol nemsokára egy alak rajzolódott ki. Olyan volt, mint egy ember, testét viszont faágak alkották. Növényember? Faember? Hera nőnek tippelte. Hosszú haja levelekből állt, idomait levélruha takarta.

Hera nagyot nyelt, szorosan Shymal karjához bújt.

– Üdvözöllek benneteket a végső próbán – szólt a lény. Szája mosolyra görbült.

Shymal és Hera tisztes távolságban állt meg tőle. A lány fejében visszhangot vert a faember kijelentése: végső próba.

– És mi ez a próba? – kérdezte Shymal ridegen. Amikor így beszélt, Hera érezte benne a Halál Hírnökét.

A lény összeérintette az ujjait a teste előtt.

– Az áldozathozatal – mondta nyugodtan. – A feladat roppant egyszerű. Az egyikőtök meghal, a másikőtök távozik. Tíz percet kaptok a döntésre.

Hera tüdejében ragadt a levegő. Hirtelen köpni-nyelni sem tudott, nem hogy gondolkodni, Shymal azonban máris hozzáfordult.

– Nem kell ehhez tíz perc – jelentette ki. – Te mész, én maradok. Ezen nincs mit eldönteni.

Hera hevesen a fejét rázta, ajkára mégsem tódultak a szavak. Üresnek érezte a fejét.

– Nem – találta meg végre a hangját. A torka fojtogatott, szemében könnyek gyűltek. – Nem hagylak itt. És nem halhatsz meg miattam! Ez az én próbám, nem a tied!

Shymal megfogta mindkét kezét.

– Tied a próba, de én vagyok a segítő. Az a feladatom, hogy élve kijuttassalak innen. – Mosolyt ejtett a lány felé, Hera mégis fájdalmat látott benne. – Nem élném túl, ha történne veled valami. Neked kell kimenned.

Hera nem bírt tovább a könnyeivel, sírva fakadt. Az egész testét zokogás rázta, mire Shymal magához ölelte.

– Nélküled elveszett vagyok – szipogta a férfi mellkasába. – A várban nem látnak szívesen, egyedül nincs hova mennem.

– Szeretlek, Hera – suttogta Shymal a hajába, majd egy csókot lehelt a nyomára. Elszakította magát a lánytól, hogy odalépjen a lény elé.

Hera összetörten figyelte a férfit, az agya sebesen pörgött. Nem lehet ez a vég, nem lehet ilyen kegyetlen az erdő. Egy próbának mindig van megoldása, és az nem lehet, hogy ez az egyikük halála.

Lehunyta a szemét, végigpörgette az eddigi megpróbáltatásaikat. Ott volt a tövisalagút. Az ágak elkapták Herát, de miután Shymal puszta kézzel tépte az utat, átengedték őket. Aztán jött a járat. Csak mentek és mentek, de a lámpa kifogyott, és Hera használta az erejét. Talán ez lenne a kulcs? Vagy puszta véletlen? Utána a holtak seregénél Shymal a lány elé vetette magát, hogy megmentse. Akkor hullottak darabokra a holtak. A farkas pedig azután torpant meg, hogy Shymal megmutatta az erejét. Amikor hangosan parancsolt neki, állítólag abban a pillanatban teljesítette a próbát. Legalábbis a férfi ezt mesélte neki, ő maga nem hallotta az állatot.

Újra és újra lejátszotta magában az eseményeket, és akkor bevillant neki.

– Én halok meg – közölte ekkor Shymal a lénnyel.

Hera odarohant hozzájuk, megfogta a férfi kezét, és kihúzta magát.

– Én is feláldozom magamat miatta.

Aranyálarc /Befejezett/Where stories live. Discover now