19.

969 95 7
                                    

Éppen akkor fordult az autó az utcába, mikor én lementem. A sofőr udvariasan üdvözölt, mint mindig, majd megvárta míg beszállok és el is indult Jungkook házához, ahogyan eddig mindig mióta itt dolgozok. Fáradtan hunytam le a szemem, ahogyan hátradöntöttem a fejemet az ülésen. Magamban imát mondtam Jungkooknak, amiért autót küldött értem és megoldotta az utazásom, nem tudtam volna ebben az órában elindulni gyalog vagy busszal. Őrült korán volt, s még az egyik boltnál is meg kellett állnunk, hogy tudjak vásárolni. De folyamatosan az lebegett a szemem előtt, hogy nemcsak jobban keresek mint a gyerekvigyázással, hanem a munka is egyszerűbb. Mintha mindent onnan folytattam volna, ahol abbahagytam, azelőtt is főztem, mostam Jungkookra, nem volt újdonság. Csak a körülmények változtak, de azok sokat. 

Mély levegőt véve nyomtam le a kilincset, fél kezemben tartva a szatyrokat, viszont ahogy benyitottam, olyan rosszullét kapott el, azzal a lendülettel ki is fordultam a házból. Soha nem éreztem egyszerre olyan alkoholszagot sehol, mint a házban, konkrétan felhőként lepte be a szag a házat. Szemem azonnal könnybelábadt az intenzív és tömény levegőtől, alig tudtam lélegezni. Sietve a konyha felé vettem az irányt, hogy ablakot nyissak, legszívesebben elhánytam volna magamat, közel voltam ahhoz, hogy már csak attól berúgjak, hogy levegőt vettem. 

Hatalmas szemekkel néztem körbe, ahogyan felmértem a helyzetet. A konyha úgy nézett ki, mintha tornádó söpört volna végig rajta, sörösdobozok és üdítősdobozok mindenfele, az egyiknek a fele a földre folyt, majdnem teljesen rászáradva. A hűtő nyitva, kirámolva, a nappaliban a párnák, plédek szétdobálva, a TV némán ment de nem nézte senki, kajamaradék és üres tálak mindenfele, morzsák ragadtak a szőnyegbe, földre. Jungkook kizárt, hogy egyedül ennyi alkoholt ivott volna, instant halált jelentene egy ember számára a mennyiség, és még az emeleten nem is jártam. Azonnal rossz érzés fogott hatalmába...mi van...mi van ha egy lánnyal töltötte az éjszakát? 

Le kellett ülnöm, de nem is tudtam merre menjek, mindenhol szemét, kosz. Szemeim lehunytam, ahogyan felkészítettem magamat arra, mit is fogok látni fent. Arcom megdörzsöltem, s egy mély levegőt véve az emelet felé vettem az irányt. A lépcsőn legalább nem volt mit takarítani, mintha ez lett volna a tiszta övezet, milyen kedves tőlük, hogy legalább ennyivel kevesebbet kell takarítanom. 

Azonnal Jungkook szobája felé vettem az irányt. Az ajtó tárva nyitva volt, azonban amint megláttam ami bent van, számra kellett tapasztanom a kezemet, fel ne vihogjak. Jungkook ágyán, Jungkook teljes testtel és Jimin lábai pihentek, Jimin felsőteste a földön volt, félig már le volt csúszva az ágyról. Olyan erővel horkoltak mind a ketten, a függönyök szabályosan táncoltak az ütemre, egy két pohár pedig a szobában is volt. Egyik részem megnyugodott, hogy Jimin társaságában találtam rá, de másik részem azonnal aggódni kezdett, vajon miért ittak ennyit mind a ketten? 

Halkan leosontam a konyhába s az alapanyagokat előszedve nekiálltam egy kis levest főzni, mert teljesen biztos voltam abban, amint ezek felkelnek, a halált kívánják majd, olyan másnaposak lesznek. Amíg az csendben forrt magának, annyira halkan, amennyire csak tudtam, nekiálltam feltakarítani azt a rettenetesen mocskot, ami a konyhában várt. Undorodva fogtam meg a sörösdobozokat, amelyek ragadtak a piától, s fintorogva szagoltam meg a kezem. Alig nyúltam hozzájuk, bőröm mégis teljesen átvette a szagát. Ahogyan szedegettem a földről a szemetet, olyan intenzíven tört rám egy emlék abból az időszakból, mikor még Jungkookkal voltam, le kellett a földre ülnöm. Színtisztán emlékeztem arra az esetre, amikor Jungkook és én bevásárolni voltunk, majd mikor hazajöttünk, azt hittük a másik fogja a tojástartót és mind a ketten elengedtük, ezért az egész doboz hatalmas csattanással esett a földre, mindegyik tojást darabokra törve. Könnyesre nevettük magunkat, miközben a másikat hibáztattuk, hiszen egyértelmű volt, hogy egyikőnk sem hibás, csak és kizárólag a másik. Jungkook önfeledt nevetése, mosolya, gyönyörű fogsora, amit nevetés közben mutatott, szemei, amelyek vékony csíkká húzódtak amikor jól szórakozott, mind-mind felelevenedtek előttem, s könnyeim utat törtek maguknak. Fájt. Nem láttam azt a mosolyt már régóta. Nem hallottam azt a nevetést azóta. Emlékek ezek csupán, ennyi maradt meg belőle. 

Jackpot(JK) ~ BefejezettWhere stories live. Discover now