Ketten, Párizsban (SzJG FanFiction) (BEFEJEZETT)

12. Fejezet (Cortez)

Miután a vendégek leszálltak, a kabátomat felkapva beléptem az izlandi repülőtérre. A repülőtérnek az extrém hidegek mellett is működnie kell, így sokkal jobban fel volt szerelve, valamint kétszer nagyobb volt mint a magyarországi. Szinte mindenhol munkások, és látogatók nyüzsögtek, akik vagy hazatértek, vagy jöttek megnézni a fagyos szigetet. Csak egyet nem értek. Oroszországból jöttünk. Utaztak egy adagot, mire ideeértek, de közben meg a ruszkiknál is hasonló idő volt. Ott is van ám mit nézni! Mint mondjuk a hetvenes évekbeli apartmanokat, meg a sarkon driftelő Ladát! LoL.
Ahogy megkaptam a táskámat, léptem a taxihoz, ami egy közeli hotelhez vitt, hogy ott tölthessem az éjszakát. Nem volt a legjobb, de egy éjszakára tökéletes volt, hisz holnap úgyis indultam volna tovább. Csak működött volna az a rohadt fűtés! :D
Unalmamban legszívesebben felhívtam volna Renit, de az este tízes izlandi időhöz képest Párizsban éjfél múlt, ami azt jelentette, hogy Reni már biztosan alszik, ha nem maradt ébren könyvet szerkeszteni. Vagy írni. Mert azt mondta, hogy van valami a fejében, amit meg szeretne valósítani. Szerencsére nagyjából két órája értem ide, akkor írtam neki, csak hogy tudassam vele, hogy nincs elfelejtve, de azért még odacsaptam az üzenetbe, hogy szeretem, ami nem mellesleg totálisan igaz, mint ahogy Ricsi is megmondta! :D
Az elején tök lazán kezeltem azt, amit mondott, hogy neki már sok az, amennyit utazok, de ahogy teltek a napok, úgy döbbentem rá, hogyha így folytatom, akkor az nagyon hamar a kapcsolatunkra fog menni. Kb az eljegyzés is úgy nézett ki, hogy magamhoz kötözöm, de közben alig találkozok vele.
Ezt úgy az egyik éjszakámon átgondolva (amikor engem átölelve rajtam szuszogott) úgy döntöttem, változtatok egy-két dolgon, vagyis igyekszem minél több dologban kimutatni, hogy mennyire fontos ő számomra, és hogy mekkora, de mekkora dolog, hogy itt van és szeret :)
Ja, és én is szeretem őt. Ezt mondtam már párszor? :D