Újra itthon, Párizsban. Nagyon nehéz belegondolni, hogy nem olyan rég még jegyesekként léptünk ki az ajtónkon, most meg házasokként léptünk be. A lagzi, és maga az egész esküvő csodálatos volt, a "nászutunk" pedig két nap Balcsi volt, és a kora áprilisi idő ellenére nagyon szép időt sikerült kifognunk, bár a tóba csak egyszer merészkedtünk be (egy szabadstrandon) de szinte belefagytunk, így mivel Badacsony a közelben volt, megmásztuk a Kisfaludy-Házat, ahol kajáltunk is, és végigjártuk az egész környéket, valamit pár pincét is útbaejtettünk. Csodálatos két nap volt, az biztos :)
De azóta több mint két hét telt el. Visszatértünk Párizsba, boldogabban mint valaha, és ma döbbentem rá, hogy az elmúlt időszakban szinte alig(!) olvastam valamint könyvesboltban sem voltam mostanában. Ennek apropóján felpattantam ma a buszra, és a közeli plázához buszoztam, ahol tudtam, hogy van könyvesbolt.
A lábaimat gyorsan szedve (nem tudom miért :D) beléptem a túlzsúfolt pláza ajtaján, és célirányosan a könyvesbolt felé mentem, ami szerencsére viszonylag üres volt, így fellélegeztem, és mélyen beszívtam az ikonikus könyvillatot.
Szinte azonnal a thriller részre mentem, mert már nagyon rég óta szerettem volna valami hasonlót olvasni, majd az egyik polcon megláttam két Lucy Dawson-könyvet. Automatikusan lekaptam mindkettőt a polcról (Kegyes Hazugságok, Temetetlen Múlt, franciául) és elolvastam a borítójukat. Azonnal megtetszett mind a kettő, és a pénztárhoz siettem. A sorban álldogálva körülnéztem, amikor megláttam, hogy a lépcsőn (emeletes könyvesbolt) Arnold(!) Sétált le. Teljesen megváltozott az évek alatt: erős borostája lett, valamint John Lennon stílusú szemüvege. Egyáltalán nem tetszett, amit láttam, ráadásul még egy copfja is lett. Teljesen eltűnt az az ember, akit én 12.-ben újra az életembe engedtem, majd újra összevesztünk. Tudtam, hogyha észrevesz, valószínüleg balhé lesz, mert Cortez eljegyzett, sőt a felesége is lettem. Azonban mire a pénztárhoz jutottam, meglátott, és félrehívott az egyik könyvespolchoz.
- Reni! De rég láttalak... Rengeteget változtál- döntötte oldalra a fejét, engem vizslatva.
- Igen, és... És te is- váltottam magyarra.
- Én másra gondoltam- rázta a fejét.
- Én nem vettem észre- vontam meg a vállam.- És még mindig olvasok- tettem hozzá cinikusan.
- Látom- siklott a tekintete a könyveket tartó kezemre.- Az ott egy gyűrű?
- I-igen- bólintottam.
- Ádám eljegyzett?- kerekedett ki a szeme.
- Igen! És két hete házasodtunk össze- mosolyodtam el.
- Reni, csak birtokolni akar- nyúlt a kezemért.
- Nem! Arnold! Lassan 7 éve együtt vagyunk, annyi, de annyi esélye lett volna, hogy elhagyjon! De nem tette! Akárhányszor valami bajom volt, addig nem hagyott, amíg meg nem oldottuk! Segített mindenben... Mindig azt mondja én vagyok a legjobb dolog az életében. Ne akarj ellene fordítani Arnold!- ráztam a fejem, letörölve egy kósza könnycseppet.
- Reni várj!
- Nem- raktam bele az oldaltáskámba a könyveket, majd sietősen elhagytam a könyvesbolt területét, és elvegyültem az embertömegben, és kifelé igyekeztem.
***
- Réni!- ölelt át Justine, aki hívott, hogy átugrana egy lányos délutánra.
- Szia- mondtam neki franciául, és beengedtem a konyhába, ahol éppen a piskótatekercs összetevői voltak kikészítve.
- Sütögetünk?- mosolyodott el.
- Ühüm- kaptam elő a habverőt, és megmutattam neki a receptet.
YOU ARE READING
Ketten, Párizsban (SzJG FanFiction) (BEFEJEZETT)
Fanfiction,,Virág a kezembe nyomott egy unikornisos (?) Mamuszt, közölve, hogy barátságpapucs (?), szóval kaptam papucsot." Következő rész: Andris, Lefejellek!
