Orbitális hányingerre keltem. A tegnapi sütögetős napon Justinnel rengeteget beszélgettünk, kitárgyaltuk az Arnold témát is, valamint este sor került az egyik könyvre is, aminek eddig minden oldalát imádtam. De ez minden könyvnél így van :)
A kirakott piskótatekercsek csak úgy csábítottak, és vadul szeletelni kezdtem, és betoltam a fele rudat, ami ki is jött belőlem :(
És ez így ment szinte egész délelőtt, amit végül megelégeltem, és korgó gyomorral feküdtem le alduni, mert ehhez később még egy rendkívül erős fejfájás is társult, úgy, hogy még a gyógyszer sem hatott.
Fél óra bóbiskolás után feladtam azt, hogy sikerül elaludnom, mert olyan erősen fájt a fejem, hogy teljesen be kellett sötétítenem a szobát, mert nem bírtam elviselni a fényt.
Így, hogy teljesen sötét lett, valamivel jobban éreztem magam, viszont továbbra se tudtam aludni, úgy fájt a fejem. A legkisebb fényt sem tudtam elviselni, ez így ment addig, mire végül valahogy sikerült elaludnom.
Végig Arnold járt a fejemben, akivel végigpörgött az elmúlt évek eseményei, egészen kilencediktől, a tegnapi alkalomig. Olyan volt, mintha beköltözött volna az agyamba, és nem akart onnan elmenni, ami rendkívül szar volt. Régen az Arnoldos emlékekre jó dolgokként gondoltam, de most mind a rossz dolgokat láttam benne, hogy mennyire irányítani akart. De amikor bekapcsoltam a telefonom, és elolvastam Virág boldog üzenetét Benivel kapcsolatban (befejezte a második osztályt) azonnal eltűnt onnan Arnold, és a semmi maradt ott. Rájöttem, hogy a gimi fele egy rossz baráttal ment el :(
YOU ARE READING
Ketten, Párizsban (SzJG FanFiction) (BEFEJEZETT)
Fanfiction,,Virág a kezembe nyomott egy unikornisos (?) Mamuszt, közölve, hogy barátságpapucs (?), szóval kaptam papucsot." Következő rész: Andris, Lefejellek!
