Törékeny [Max Verstappen ff.]

2. Több, mint ígéret

❗❗❗ A részben előfordulhatnak néhol obszcén szavak, káromkodások. ❗❗❗

Ajánlott zene: Bad Bunny - Booker T

"Bízom benne, hogy egyszer a legjobb leszek. Ezért dolgozom keményen mindennap."

~ Max Verstappen

/Max Verstappen/

2019. május 15. Milton Keynes, Egyesült Királyság

Gyorsan pörgetem végig a képeket az egyik legismertebb közösségi oldalon, hátha lemaradok valamiről, azonban nem lep meg, hogy végül semmi újdonságot nem tartalmaznak a posztok. Igazából csak azért csinálom ezt, hogy addig is lefoglaljam magam, miközben kicsit megmozgatom elgémberedett végtagjaimat. Hiába ülök egy látszólag kényelmes bőrfotelben, mégis várom már, hogy felkelhessek innen, miután leszálltunk a londoni reptéren, ahonnan még nagyjából egy óra vezetés vár rám a csapatom gyárához. Unottan nézek ki a kis, kerek ablakon, hiszen pontosan tudom, mire számítsak. A fehér felhők és a végtelen kék ég látványa már szinte megszokottak számomra. Autóversenyzőként az életem része a folyamatos utazás, amit egész jól viselek általában, főleg ezen az impozáns magánrepülőn. Most viszont nyugtalanság fog el az újabb repülés kapcsán.

Visszavezetem pillantásaimat az ablakról, majd tekintetem a velem szemben ülő személyen állapodik meg, akivel számos hasonlóságot hordozunk magunkon, tekintve, hogy az apámról van szó. Szintén bele van merülve a telefonjába, akárcsak én az előbb. Biztosan a barátnőjével beszélget. Ő az az ember, akinek a legtöbbet köszönhetem. Ugyanakkor szintén ő az, aki a legtöbbet vette el tőlem. A gyerekkoromat. Ennek ellenére hálás vagyok, mert nélküle nem lehetnék az, aki ma vagyok. A „nagy" Max Verstappen. A jövő reménysége. Lófaszt. Én csak bajnok akarok lenni. Nem egy kibaszott ígéret, mint az apám. Róla mindenki úgy tartotta, hogy egy napon a Formula 1 koronázatlan királya lesz. Aztán jött Michael Schumacher és Jos Verstappent arcon csapta a valóság, ami a karrierje végét is jelentette. Én nem akarok ilyen lenni. Többet akarok. És úgy fogok harcolni ezért, mint egy éhes oroszlán. Mert éhes vagyok a sikerre. Mindig is az leszek.

Halványan elmosolyodom, miközben ismét elfoglalom magamat a kezemben lévő kis készülékkel. Előveszem fejhallgatómat, hátha ez segít kicsit lenyugtatni a közelgő landolás előtt, ám mielőtt ezt megtehetném, apa szólal meg. Pedig már úgy elterveztem, hogyan fogom üvöltetni a zenét a füleimben, hogy legalább egy kicsit ne agyaljak. Szinte már hallottam Michael Jackson jellegzetes hangját a füleimben üvölteni. Apám pedig éppen ettől foszt meg most, ahogy hozzám szól.

- Minden rendben? - Kérdezi meg tőlem, miközben érdeklődve néz végig rajtam. Arcán már bőven meglátszódnak az idő múlásának jelei. Nem is mondanám meg róla, hogy nemrég lett újra apa. Öcsém születése azonban őt is megfiatalította. Mondjuk, ezen nem is csodálkozom, az a kissrác már most igazi energiabomba. Holott Jason még alig pár hetes.

- Persze. - Megengedek magamnak egy eléggé vérszegényre sikerült mosolyt, majd figyelmemet ismét a kezemben pihenő apró eszköznek szentelném, azonban a gyanakvó tekintet elől, amivel apám vizslat engem, nem tudok elmenekülni. Néha annyira jó, hogy kiismer engem. Máskor meg azt kívánom, bárcsak ne akarna ennyire belém látni. Habár a legfontosabb érzéseket elég jól el tudom rejteni előle. Most viszont olvas a gondolataimban, amikor azt feltételezi, valami miatt aggódom.

- Nem úgy tűnik. - Ennek hangot is ad, én pedig mélyet sóhajtok, mert tudom, hogy nem úszom meg ennyivel, és muszáj beszélnem. Ha neki nem mondok el valamit, akkor kinek tenném? Rajta kívül csak anyában, a tesóimban, a menedzseremben, a sajtósomban és a személyi edzőmben bízom teljes mértékben. Hiába van barátnőm, Dilara még nem érte el, hogy megkapja száz százalékban a bizalmamat. Egész életemben úgy neveltek, hogy a családomon kívül ne bízzak meg senkiben azonnal, éppen ezért kezelem minden kapcsolatomat óvatosan. A versenyzés miatt körülöttem mozgó embereket is időbe telt a bizalmamba fogadni.