PRETEND TO LOVE ME

4|the night

Egy végső pillantást véve a gyönyörűen feldíszített helyiségre lépek ki az üvegajtókon, egy aprót szorítva Marcus kezén amikor elérjük a lépcsőket jelezve neki, hogy egy kicsit lassuljon le. A fiú az irányomba pillantva nézi végig ahogy lesétálok a pár fokon, majd a karját átvetve a vállam fölött, szorít egy utolsó az ujjaimon majd fordul a lassan mellénk érő barátai irányába.

"Akkor jöttök a pénteki buliba?" Robert izgatottunk fordul felénk, azonban a kérdése hallatán bármennyire is próbálok érzelemmentes arcot mutatni felé, egy halvány grimasz kúszik az ajkaim köré. Kérdőn sandítok Marcus irányába, aki zavartan túr a tincsei közé a szabad kezével, miközben egy gyors pillantást vet felém. "Mármint Marcus te tudom, hogy jössz de nagyon remélem, hogy a barátnődet nem hagyod otthon." Minden egyes szó után érzem, hogy a gyomromban lévő görcs csak egyre fájdalmasabb lesz és tudom, hogy Marcus is érzi, hogy mennyire kényelmetlen számomra ez a helyzet.

"Még meglátjuk." Marcus egy aprót vonva a vállán szólal meg, gyorsan próbálva kitérni a beszélgetésből. "De mi lassan megyünk, Aspennek holnap korán kell kelnie." A halk megkönnyebbült sóhaj ami kikúszik az ajkaim körül nem marad észrevétlen. Érzem magamon Callum tekintetét, de egy a legjobb barátja irányába küldött mosollyal elérem, hogy ne kérdőjelezzen meg egy mozdulatomat sem.

Alig öt perc elteltével már úton vagyunk a parkoló irányába, azonban Marcus még így sem lépett el tőlem, s egészen addig el sem engedi a kezemet amíg át nem nyújtom neki a slusszkulcsot. A fiú - hasonlóan mint néhány órával korábban - most is kinyitja nekem az ajtót, amit zavartan köszönök meg neki. A bőr ülésre leülve egy nagyot sóhajtva döntöm a fejem a támlának, a pilláimat lágyan lehunyva.

Sokkal rosszabbra számítottam, azonban még ennek ellenére sem tudtam magamat önfeledten érezni, mivel minden pillanatban attól tartottam, hogy valaki átlát rajtunk és rájön, hogy semmi közöm nincs Marcushoz. Noha tudom, hogy ez egy szinte lehetetlen dolog lett volna, mégsem tudtam elengedni ezt a gondolatot.

"Nagyon-nagyon köszönöm." Marcus hangja halkan kúszik be a fülembe ami arra késztet, hogy a pilláimat felnyitva lustán forduljak az irányába. A fiú a biztonsági övét bekötve vezeti az íriszeit az enyémekbe, egy halvány mosolyt küldve az irányomba. "Komolyan szó szerint megmentettél. Ha te nem lennél egész este a csesztetésüket kellett volna hallgatnom."

Halkan felnevetve csatolom be a biztonsági övemet, a fejemet a tenyerembe támasztva miközben Marcus kitolat a parkolóból.

"Mi lesz a pénteki bulival?"

Tudom, hogy miben állapodtunk meg Marcussal. Ez az egy este. De egy pillanatra mégis hagyom, hogy a gondolataim elkalandozzanak. Ha már ma annyira muszáj volt neki egy lánnyal az oldalán megjelennie, akkor a pénteki bulin nem venné ki rosszul magát ha újra egyedül jelenne meg? Mármint oké biztos vagyok abban, hogy nem fogok megint elmenni vele - bőven elég volt az egy éjszaka, de a gondolataim nem hagynak nyugodni.

"Nem kell miatta aggódnod. Valahogy majd megoldom." A fiú hangja lágyan cseng, s az irányomba küldött meleg mosolya valóban azt az üzenetet küldi, hogy tényleg na aggódjak miatta, azonban az íriszeiben megcsillanó bizonytalanság teljesen másról árulkodik.

"Rendben." Aprót bólintva szólalok meg, a tekintetem kivezetve a szélvédőn, amin hihetetlen gyorsasággal jelennek meg az újabb és újabb esőcseppek. "Milyen esőben versenyezni?" A kérdés hirtelen hagyja el az ajkaimat, de ezúttal nem érzem magam kényelmetlenül miatta. Ezúttal nyugodtan kérdezősködhetek, mivel rajtunk kívül senki más sem hallja a beszélgetésünket.

"Hm..." Marcus egy piros lámpánál lelassítva pillant az irányomba majd vezeti a tekintetét az egyre sűrűbben megjelenő esőcseppekre. "Ha az élen haladsz akkor látás szempontjából óriási előnyben vagy, viszont fogalmad sincs, hogy melyik íven kellene elfordulnod szóval ott borzasztóan sokat tudsz veszíteni. A mögötted jövők nem látnak olyan sok mindent, viszont az élen haladóról könnyedén le tudják olvasni, hogy jó ívet vett-e vagy sem." A gázra taposva halkul el, végigszáguldva az úton, egyre jobban felverve a lehulló esőt. "Olyan mintha az esőben táncolnál az autóddal és a mezőny többi versenyzőjével."