My sweet little omega (Taekook ff)

2.RÉSZ

Még így is, hogy Jungkook mellettem volt, elég sok éhes pillantást kaptam. Talán igaza van és, ha egyedül jöttem volna ki akkor már szétszedték volna.

Lassan oda értünk egy kisebb házhoz aminek Jungkook bekopogott az ajtaján.
-Jó estét uram...uraim! -hajolt meg egy középkorú hölgy az ajtóban.
Az illata alapján egy béta.
-Itthon van a lányod? -kérdezte kedvesen Kook.
-Jennie? Igen itthon van. Lisaval van fent a szobájában. -engedett be minket a házba a hölgy.
-Kim Taehyung vagyok. -nyújtottam felé a kezem.
-Mrs.Kim, de szólitson csak Taeyeonnak. -fogadta el a kezem.
-Taeyeon, Taehyung ma csatlakozott a falkához. Omega és megszeretne ismerkedni a többi omegával. Jimin most nincs a faluban ezért ide hoztam. Remélem nem baj.
-Dehogy baj. Kérnek valamit inni uraim?
-Tegezz nyugodtan. Amíg apám nem hallja addig nem kell uramnak szólítanod. És köszönöm, de én nem kérek. Megyek, mert még apámékkal van megbeszélni valóm.
-Rendben. És maga? -fordult felém.
-Nyugodtan hívjon Taehyungnak. Nem vagyok itt senki csak egy... -igazából egy senki vagyok...
-Egy? -nézett rám kíváncsian.
-Ő az én omegám, de nyugodtan tegezd. -válaszolta Jungkook -De én most megyek is. Taehyung, majd jövök érted. Ne menj sehová. -mondta Jungkook és már itt sem volt.
-Én...én azt hiszem felmegyek a lányokhoz. -mutattam a lépcső felé.
-Balra a második ajtó. -válaszolta mosolyogva a nő, majd a konyhába ment.
Picit furcsa volt az a mosoly, de nem foglalkozva vele mentem fel. Bekopogtam az ajtón, majd beléptem.
-Sziasztok. Kim Taehyung vagyok és új vagyok itt. Omega vagyok, mint ti. Bejöhetek?
-Szia. Persze, gyere csak! -mosolygott rám egy barna hajú lány -Kim Jennie vagyok. -mutatkozott be.
-Én pedig Lalisa Manoban, de csak Lisa. -mondta a vörös hajú.
-Hogy hogy új vagy? Mármint. Eddig melyik falkában voltál? -érdeklődött Jennie.
-Igazából nekem már kiskorom óta nincs falkám. -mondtam lehajtott fejjel.
Nem akarom elmondani még nekik, hogy hova tartoztam.
-Jaj szegénykém. De ne állj ott. Ülj le ide. -ült arrébb és kettőjük közé mutatott, így a két lány közé ültem.
-Hány éves vagy? -érdeklődött Lisa.
-16. Ti?
-17. -vágták rá egyszerre.
-Van kedved sétálni?
-Jungkook azt mondta, hogy nem mehetek ki egyedül.
-Nem egyedül leszel, hanem velünk. -érvelt Lisa.
Picit gondolkodtam, majd bólintottam egyet. Végülis mi bajom lehet? Hárman leszünk.

Amint kiléptünk a házból már ránk is szegeződött egy csomó alfa figyelme, ezért megtorpantam.
-Mi a baj? -nézett rám Jennie.
-Se...semmi. -mondtam, majd megindultam.
Nem akarok két lány előtt beégni fiúként avval, hogy félek kicsit.

Már egy ideje sétálgatunk és már eléggé besötétedett. Megmutatták nekem szinte az egész falut, mikor megjelent az a rózsa illatú alfa.
-Szia Jackson. -köszöntek neki a lányok.
-Sziasztok kiscicák. -karolta át őket a derekuknál fogva.
-Szia. -köszöntem neki én is picit félve, de próbáltam azt mutatni, hogy én ugyan egyáltalán nem félek tőle.
-Szia Taehyung. Jungkook kiengedett? -kérdezte miközben nyelvével végig szántotta az ajkait.
-Igazából nem. Szóval lányok vissza kéne indulnunk. -mondtam a számat harapdálva.
-Taehyung nyugi. Mitől félsz? -simított a karomra Lisa.
-Nem félek. -mondtam halkan a fejem lehajtva.
-Jungkook mivel tömte a fejed? -kérdezte Jennie.
-Semmivel csak...csak menjünk vissza. Biztos hamarosan jön, majd értem és ő úgy tudja, hogy nálatok vagyok.
-Boo! -fogott valaki a derekamra, mire egy kisebbet sikkantva fordultam meg és egy béta srác vigyorgott rám.
-De ijedős valaki. -állt neki nevetni, mire mérgesen néztem rá.
-Felix ne ijesztgesd, mert Jungkook így is tele tömte a fejét hülyeséggel. -mondta Jackson.
-Jólvan na. Amúgy új vagy? -hajolt közel hozzám és a nyakamnál meg akart szagolni, de ijedten léptem egyet hátra.
-Mi bajod van? -rántott magához és magába szippantotta az illatom -Vanília, hm...finom. -nyalta meg a száját.
-Én...én tényleg vissza akarok menni. -fordultam a lányok felé, de ők már sehol nem voltak, csak Jackson -Lisa? Jennie? -kérdeztem ijedten.
-Haza mentek TaeTae. -jött felém Jackson mire hátrálni kezdtem, de Felixnek ütköztem.
-Mi...miért ha...hagytak itt? -remegett meg a hangom a testemmel együtt és az illatom megint erősödni kezdett.
-Nem tudom kicsikém, de mi nagyon örülünk neki, hogy itt maradtál velünk játszani. -álltak neki fogdosni.
Felix a mellkasom simogatta, míg Jackson a fenekem markolgatta. Rémülten próbáltam ellökni őket, de ez nem sikerült.
-Neh...ne csináljátok. Ké...kérlek. Hagyjátok abba! -sírtam el magam.
Sosem szerettem magamban azt, hogy férfi omega vagyok. Bármikor megjelölhet egy alfa és akkor már tőle fogok függeni... És, ha elhagy akkor meg bele halok a hiányába. Én ezt nem szeretném. Szabad akarok maradni.
-Nyugi picur csak játszunk picit. Ez nem fáj. -nyúlt a pólóm alá Jackson és fel vezette a kezét a hasamon.
-Engedjétek el! -hallottam meg Jungkook hangját, majd neki is rontott Jacksonnak, Felix pedig elfutott.

-Hogy mertél hozzá nyúlni? -kérdezte idegesen Jungkook, miközben magához húzott a derekamnál fogva.
Izmai megfeszültek és erősen tartott.
-Az nyúl hozzá, aki akar. -kuncogott Jackson.
-Nem! Rohadtul nem! Megmondtam, hogy az enyém!
-Nincs megjelölve. Amíg nincs addig mindenkinek szabad préda. -közölte a tényt, ami igaz és ez nagyon rosszul esik.
Miért az omegákat kell molesztálni?
-De eldöntöttem, hogy az enyém! Megjelölöm, ha úgy gondolom! Nem akarom elvenni a szabadságát! Soha többet ne merj hozzá érni! Se te, se senki! -fújta ki idegesen a levegőjét.
-Hát te bolond vagy. -röhögött Jackson, majd farkassá változva távozott a helyszínről.
Jungkook az arcomra simított és letörölt pár kósza könnycseppet.
-Mond kicsi Taem, miért nem hallgattál rám?
-Sajnálom Kook.
-Miért jöttél ki?
Most mondjam azt, hogy a lányokkal voltam? De akkor meg jön a kérdés, hogy ők hol vannak és nem szeretném elmondani Jungkooknak, hogy egyedül lettem hagyva.
-Csak sétálni akartam. -mondtam lesütött szemekkel.
-Szerencséd volt, hogy megéreztem az illatod. Viszont annyira erős volt, hogy biztos mások is megérezték, szóval most gyere. Haza megyünk. -fogta meg a kezem.
-Nem engednél el? Jó volt nekem egyedül.
-Nem! Vonz az illatod. Megörülök tőle. Legszívesebben itt helyben szétszednélek. -simított a nyakamra, amibe bele remegtem -De nem foglak bántani. Nem vagyok fasz. -adott a homlokomra egy puszit, ami jól esett.
Mivan velem? Ah... biztos csak az, hogy évekig társaság nélkül voltam... Meg soha nem ért hozzám senki. És... és még az első tüzelésem sem volt meg pedig 16 éves vagyok...
-Gyere. -húzott maga után én pedig mentem szépen utánna.
Ki kell tervelnem valamit, hogy eltudjak szökni, mielőtt ezek az alfák szétszednek...

Sziasztok. Ne haragudjatok ezért a két hetes kihagyásért, de közbe jött pár dolog az elmúlt napokba. A részben csak pár hibát javítottam ki, egyébként meghagytam magát a stroyt/részt sértetlenül. Hamarosan hozom a harmadikat részt. Addig puszi mindenkinek. 💜