My sweet little omega (Taekook ff)

8.RÉSZ

-Vigyázzatok rá! -nyomott anya a bátyám kezébe.
-Veletek mi lesz? -kérdezte testvérem ijedten.
-Megleszünk fiam. Csak ígérjétek meg, hogy vigyáztok rá! -mondta apám és ekkor...
-Add meg magad! -rontottak ránk a Jeon falka harcosai.
-Menjetek! -kiáltott anyám, majd a bátyám velem a karjaiban és legjobb barátjával az oldalán futni kezdett a hátsó ajtó felé.
-Anya! Apa! -sírtam fel.
-Ne nézz oda! -próbálta a testvérem eltakarni a szemem, de egy kis résen pont láttam, ahogy levágják apám fejét, anyámat pedig lefogják.

Az erdőbe futottak velem egészen addig, míg az utunkat el nem állták alfák tömkelege...Hiába volt a testvérem és a legjobb barátja is alfa...ők sokkal többen voltak...

-Addjátok át az omega kölyköt és szabadon elmehettek. -állt elő az egyik.
-Soha! Előbb halok meg!
-Kis alfa...Naív kisgyerek vagy még! Ha átadjátok az omegát, akkor megkímélnénk az életeteket.
Ekkor testvérem letett az öléből, majd az ellenség felé kezdett tologatni.
-Ne! Ne, ne tedd! -sírtam el magam és menekülni akartam.
-Taehyung...Fuss! -lökött a mellettünk lévő mély árokba bátyám, mielőtt az ellenséges alfák hozzám értek volna.
Fájt ahogy a földre pottyanok, de gyorsan átváltoztam és szaladni kezdtem.
-Ezért most meghaltok! -hallottam meg az utolsó szavait a másik alfának, és hogy pár alfa utánnam rohant...

Soha többet nem láttam a testvérem és a legjobb barátját... Valószínű, hogy ők akkor ott meghaltak...miattam...

...

Lassan nyitogatni kezdtem a szemem és hamar feltűnt, hogy sírtam... Nem tudom miért éltem át álmomban újra azt a szörnyűséget. Átfordultam a másik oldalamra Jungkook felé...csak volt egy kis bökkenő...

-Jungkook? -ültem fel az ágyban.
Válasz nem jött a megszólításra, így egy nagyot nyelve keltem fel az ágyból. Az órára néztem, ami hajnali hármat mutatott...
-Jungkook!? -mentem be a fürdőbe, de ott sem volt.
A szívem hevesen vert és féltem. Hol van Jungkook? Miért hagyott egyedül? Nem akarok egyedül lenni...még a végén...megint bánt valaki...
Vissza másztam az ágyba és törökülésbe ültem. Nyugtattam magam, hogy biztos hamarosan vissza fog jönni és ekkor nyílt az ajtó. Ijedten kaptam oda a fejem és mikor megláttam őt...
-Kook! -futottam karjai közé.
-Tae, mi a baj? -ölelt szorosan magához.
-Merre voltál? Aggódtam és féltem! -néztem fel szemeibe.
-Nem akartalak felébreszteni csak le kellett mennem inni egy kicsi, mert szomjas voltam. -simított az arcomra, majd az ágy felé kezdett tolni.
-Oké. -bújtam a nyakhajlatába, míg ő tovább késztetett a hátrálásra.
Az ágyhoz érve elfektetett rajta. Karjaim a fejem mellé ejtettem és úgy néztem fel rá. Most ugye nem azt akarja? Hagynom kéne magam?
-Aludj még egy kicsit. -puszilt az arcomra, majd fejét a mellkasomra hajtotta.
Megnyugodva vezettem egyik kezem a puha hajába, míg a másikkal a hátát simogattam, majd lassan elnyomott az álom.

*Jin szemszöge*

-Mi a baj kicsim? Miért nem tudsz aludni? -ölelt át Namjoon hátulról az ágyban.
-Csak nem hagy nyugodni a tény, hogy Hobi pár nappal ezelőtt látott egy omegát. Vagyis...ő nem tudja, hogy mit látott, de ahogy elmondta, biztos egy omega volt.
-Kitalálom...Eszedbe jutott az öcséd.
-Olyan kicsi volt. 10 éves volt Joonie. -fordultam felé és pár könnycseppet ejtettem.
-Nem a te hibád, hogy elvesztettük. -simogatott.
-Ha apa és anya még élne akkor nagyot csalódtak volna bennem. Egyedül hagytam a 10 éves öcsém, aki egy kölyök omega volt és utánna nem találtam meg. Aztán az emberek közé jöttem, megtagadva alfa létem. Olyan régen változtam már át, lehet már nem is menne.
-Ugye tudod, hogy ezt én is átéltem veled?
-Sajnálom. Istenem már biztos nincs életben, hiszen nem tudta magát megvédeni és élelmet se tudott magának szerezni. Gyilkos vagyok. -sírtam el magam, de Namjoon szorosan a karjai közé zárt.
-Jin, szívem, nem vagy gyilkos. Mi más tudtál volna tenni? Ha nem lököd el, akkor meghalt volna.
-De Nam, azok az alfák utánna futottak, biztos utol érték és szétszedték.
-Tudom nehéz, de ne rágódj a múlton.
-Nem rágodok csak eszembe jutott. Ahj biztos gyűlöl engem, vagy gyűlölt a halála előtt.
-Ezért? Jinie ő is tudja, hogy menteni akartad!
-Akkor is rosszul érzem magam miatta ennyi év után is. Olyan pici volt...
-Próbálj meg aludni. -puszilt a homlokomra Namjoon, majd én inkább az ajkaira adtam egy jó éjt csókot és nagy szív fájdalommal, de elaludtam.

Sajnálom T.......

*Taehyung szemszöge*

Reggel Jungkook karjai között ébredtem, de valami más volt...
-Kook. -kezdtem őt ébresztgetni, hogy arcát simogattam.
-Hm? -nyitogatta szemeit.
-Rosszul érzem magam...vagyis nem...hanem... inkább furán érzem magam...a hasamnál.
-Mi? -ült fel hirtelen.
-Jungkook...mo...most már fáj is. -húztam össze magam, mert hirtelen brutálisan elkezdett fájni a hasam.
-Taeh... -hajolt le hozzám -Az...az illatod... -szippantott egy mélyet belőlem a nyakamhoz hajolva.
-Kookh...segítsh...