My sweet little omega (Taekook ff)

19.RÉSZ

*Hoseok szemszöge*

Az alfa végig mért mind a harmunkat, majd rajtam akadt meg a tekintete. Egy darabig nézett, majd a torkomnál fogva nyomott a falnak.
-Hé! Te meg mit csinálsz? -próbálta lerángatni rólam Jin.
-Engedj el! -förmedt rá, én pedig ijedtem próbáltam leszedni a kezét magamról.
Mi baja ennek az alfának?
-Te engedd el a barátunkat! Ő nem olyan ember, mint a többi! Most szabadított ki minket! -mondta mérgesen Jin, mire az alfa elengedett engem és Jin felé fordult.
-Ch... persze! Az összes ember egyforma! -mondta mérgesen -Egyébként meg... Milyen alfák vagytok ti? -szagol a levegőbe.
-A rég lemészárolt Kim falkához tartozunk. -válaszolta Namjoon.
-Tessék? -nyugodott le egy picit a még ismeretlen alfa.
-Kim Namjoon vagyok és a Kim falkához tartozom.
-Én pedig Kim Seokjin és a Kim falka örököse lettem volna ha nem mészárolják le. Ő pedig Jung Hoseok, az ember, aki magához fogadott minket. -mutatott rám.
-És te ki vagy? -tette fel a kérdést Nam.
-Jeon Jungkook, a Jeon falka örököse. -válaszolta a fekete hajú, mire Jinből hirtelen kitört minden.
-Hogy mi? Te vagy Jeon Jungkook? Azt a...! Teherbe raktad az öcsémet és hagytad elmenni és még az apádtól se védted meg! Tudok ám mindent te te te! -állt neki ott pattogni és Namnak és nekem kellett vissza fogni.
-Nyugodj már le! És várj! Te vagy Kim Taehyung bátyja!?
-Várj... Te teherbe raktad Taet? -gondolkodtam el hirtelen -Szóval ezért nőtt meg a hasa! Nem is hízott meg, csak babás! -lettem hirtelen boldog, de ez gyorsan elmúlt.
-Szóval megvan a gyerekem... Istenem köszönöm!
-Ne reménykedj! Lehet már nincs meg a babád, mert az az elmebeteg könyvtáros már kiszedte belőle! -mérgelődött Jin.
-Ahelyett, hogy itt állunk inkább keressük meg! -szóltam közbe, és szinte azonnal mind a négyen Tae keresésére indultunk.

*Taehyung szemszöge*

-Mit tettél te kis kurva!? -lökött neki a falnak Hoseok apja, én pedig csak sírtam.
-Nem tettem semmit... -csúsztam le a fal mentén a padlóra.

Elvileg holtan találta azt a beteg gyökeret, aki kísérletezett rajtam és mivel voltak alfák az épületben, így szerinte az én illatom miatt lettek ilyen vadak, hogy most lemészárolják a falut. De ez nem ez én hibám. Az illatom nem kényszerít egy csapat alfát arra, hogy gyilkoljon.

-Akkor mégis hogyan tudtak kiszökni? -húzott fel a földről a hajamnál fogva.
-Áh, nem tudom. -fogtam a kezére és már alig láttam a könnyeimtől, mikor az ajtó hirtelen kivágódott és ismerős illatok csapták meg az orrom.
-Engedd el az omegámat! -tépte le rólam valaki Hobi apját, én pedig mikor megláttam, hogy ki az, újra a padlóra estem.
-Tae? Jól vagy? -húzott hirtelen magához valaki, aki az illat és a hang alapján Jin volt.
-Annyira féltem. -bújtam hozzá sírva és közben hallottam, hogy Hoseok és Namjoon épp Jungkookot akarják leszedni Hobi apjáról, kisebb nagyobb sikerrel.
-Nem! Hozzá ért az omegámhoz! -ordította Kook és végig futott a fejemen egy csomó minden.
Hogy került ide?
Ezek szerint mégis csak megtalálta őket az a fasz, de előbb, mint gondoltam. Akkor a Jeon falka kezdte a falut lemészárolni. És... Jungkook nem jelölt meg engem, mégis ilyen...vadállat... Mi lenne ha meg is jelölt volna?
-Ne öld meg az apám kérlek! -kiabálta Hoseok, mire Jungkook hátrébb lépett, de heves lélegzetvételén látni lehetett, hogy nagyon ideges.
Hobi az apja segítségére sietett, míg Namjoon, Jinnel együtt segített nekem felállni.
Remegő kezekkel nyúltam Jungkook felé, aki hirtelen fordult meg és szemei vörösen égtek. Éreztem, hogy a szemeim kéken kezdenek ragyogni, ahogy Jungkook közelébe lépett hozzám, már csak pár centi választott el minket egymástól...

Közben nem is sejtettük mekkora veszély közeledik felénk, csak mikor hallottuk a Jeon és a Lee falka vonyítását....