savior boyguard ||vkook|| [1]

4 - egy másik család

jungkook anyja volt az első, aki szeme elé került. a megint, vagy még mindig részeg nő pszichopatán vigyorogva fogott a kezében egy ostort, nevezetesen a fegyelmezőkorbácsot. a királyi udvarban mindenki félte az eszközt, ugyanis olyan sebeket lehetett vele ejteni, aminek egy életre ottmaradt a nyoma az emberi testen.

a személy, akit a kastélyban mindenki királynéjaként tartott számon, most ott térdelt egy alak felett, és a hátát korbácsolta.

"h-hagyd abba, k-kérlekh!" kiáltott fel a fekvő személy, és a hangjából taehyung már tudta: jungkook az. gyorsan körülnézett a szobában, hátha ráakad valami kézzelfoghatóra, amivel leütheti a nőt.

"nem hagyom! megérdemled, mocskos kölyök! te jeon fattyú! apádat sem szerettem!" idő kellett, pár másodperc, mire a nő újra felemelte a fegyvert, és lecsapott vele. taehyung pedig mont ezt az időt használta ki, hogy az egyetlen székkel, amit nem tudja senki, miért helyeztek oda, egy pár órára elvegye az asszony eszméletét.

mikor a rozoga ülőalkalmatosság nagyot csattanva széttört jungkook anyjának hátán, az idősebb felkapta a herceget, és amint becsukta, majd bereteszelte az ajtót, loholt is fel vele a kezében.

ahogy a szobába ért vele, gyorsan bezárta a falapot, majd óvatosan letette a kezéből jungkookot. beszaladt a fürdőbe, kapkodva keresett valami gézt, fertőtlenítőt, és fáslit. a szükséges dolgokkal a kezében visszatért a kisebbikhez, aki eközben televérezte az ágyneműjét. a karmazsin folyadék patakokban csordogált le fehér bőrén, beleivódva a textíliákba.

taehyung, rettenetesen vigyázva a hason fekvő jungkook felé mászott, és a hátát kezdte fertőtlenítős zsepikkel tisztítani. a kisebb kiabált, rángott a fájdalomtól. a teste remegett, szemeiből gyémántcseppek hulltak alá.

az idősebb azonnal elkezdte bekötözni a korbács hagyta nyomokat a fáslival. letekert egy nagy adagot, és a kisebbik testét csavarta körbe vele. az egész fáslit elhasználta, majd rögzítette a végét, nehogy kioldódjon.

"taeh..."

"kookie!"

a két fiú egyszerre szólalt meg, kettétörve a szoba csendjét. taehyung azonnal odakapta fejét jungkook arcára.

"mondd csak." bíztatta halkan, mire a kisebb belekezdett.

"csak annyi, h-hogy... k-köszönöm!" mondta halkan, szinte suttogva. megpróbált felülni, hogy az idősebbre nézhessen, de felszisszent a sebeibe nyilaló fájdalomtól.

"ne mozogj! túl gyenge vagy még, újra vérezni fogsz!" ugrott azonnal közelebb, kezét óvatosan a kisebb fejére vezette. "amúgy is, semmiség. az én hibám. nem kellett volna visszafordulnom..." mosolyodott el gyengéden, ujjai közt csavargatva jungkook puha tincseit. 

"taetae zavarba jött fenséges testemtől?" fáradt hangjában megbújó pajkosság elragadtatta az idősebbet.

"hajj, hagyjál..." sóhajtott fel. ledőlt a kisebbik mellé, mélyen a szemébe nézett, még mindig puha hajába túrva.

"taetae... fáradt vagyok!" ásított a herceg, lehunyva hosszú pilláit.

"akkor aludj." szólt halkan.

"ölelj át..." suttogta. taehyung úgy tett, ahogy mondta, a herceg pedig belesimult az érintésbe.

egy hónap telt el, mióta jungkookot részeg anyja megsebezte - nem is akárhányszor. a herceg fokozatosan épült fel, és sok időt a szobájában töltött. ez idő alatt természetesen fizikailag képtelen volt edzeni, de taetae lerendezte annyival, hogy játszottal, és a háta csúnyán lehorzsolódott. a felépüléshez kellő heteket pedig jungkook ,,gyenge" szervezetére fogták.