savior boyguard ||vkook|| [1]

6 - a herceg szerelme

"miről akartál beszélni?" kérdezte jungkook érdeklődve, de még mindig halkan. az anyja nagyot sóhajtott.

"a házasságkötésről lenne szó" tényleg, már ki is ment a fejéből! az agya automatikusan elfelejthette, mivel semmi kedve nem volt hozzá. "jungkook, ez egy magyon jó esély leánykérésre, bár elsősorban nem erről van szó. a kim család erős hadsereggel, és lojális 'alattvalókkal' rendelkezik. igaz, nem olyan gazdagok, mint mi, de az erejük és befolyásuk sok más birodalomra kiterjed, tekintélyük szinte végtelen." magyarázta. "mióta apád meghalt, a birodalmunk hanyatlásnak indult, még úgy is, hogy a tanács sokat segít nekem az udvar körülötti teendőkben." tekintete aggódóvá vált.

vagy inkább te költötted el a nagyját a kincstárnak, gondolta magában a herceg, de nem mondta ki hangosan, nehogy nagyobb összetűzés legyen a vége. taehyung nélkül nem érezte magát biztonságban, és így, hogy a nap minden órájában együtt voltak, ez a néhány perc is hiányt váltott ki jungkookból.

"de én nem akarok megházasodni, vagy elígérkezni! azzal akarok összeházasodni, akit szeretek!" valahogy azonnal taehyung körül kezdtek forogni a gondolatai.

"miért, van már valakid? az nem lehet, nem jársz ki olyan sokat, hogy lányokkal találkozgass... akkor az udvarból valaki? de nincs egy korodbeli lány alkalmazottunk sem... fiúba lennél szerelmes?" tekintete megkeményedet, tüzes szemekkel nézett a fiára. "taehyung az, igaz? az az átkozott, elcsavarta a kisfiam fejét! tudtam, hogy apád gyermekeként nem leszel normális, argh!" fújtatott dühösen. ezek még csak a saját következtetései voltak, de máris tényként kezelte őket. az már egy másik téma, hogy ez volt az igazság, azonban a királyné erről nem tudhatott.

"és ha igen? mi bajod vele? akkor sem akarok összeházasodni egy ilyen csitrivel, mint jennie!" csúszott ki hirtelen a száján, de legalább őszinte volt. ennek meg is lett az eredménye: egy tenyér csattant az arcán, a feje elfordult.

"vigyázz a szádra, büdös kölök!" kiáltotta fülsüketítő hangon. "most, hogy tudom, kibe vagy szerelmes, ez csak még egy okot ad arra, hogy elfogadjam azt az ajánlatot, neked pedig nincs beleszólásod!" sipította, majd még egyet lekevert jungkooknak, és otthagyta az égő arcú fiút.

taehyung az ajtón kívül az anyját vélet felfedezni. az asszony barnás haja néhol őszülő szálakkal volt tele, arcán csak néhány ránc futott. azonban most, ahogy kezét tördelve, kissé előrebukva, bűnbánóan nézett a fiára, úgy látszott, az idő jócskán eljárt felette. barna szeme szeretettől csillogott.

"a-anya?" kérdezte taetae meglepődve.

"fiam..." hallatszott a felelet meggyötörten.

"beszélni szeretnél a királynővel? ő most éppen jungkookkal van, gyere vissza kés-"

"igazából... veled akartam beszélni!" szakította félbe bátrabban, meg mindig szorosan összekulcsolva két kezét.

"v-velem? miért, mi baj van?" kérdezte az anyjától.

"tudom, nem itt kéne ezt elmondanom, de nincs egy szabad perced jungkook nélkül, így erre csak most van esélyem. kérlek, ne utálj meg emiatt..." kezdte halk hanggal.

"anya, megijesztesz. mondd, hátha tudok segíteni!" fogta tenyerei közé anyja kezeit, és mélyen a nő szemébe nézett.

"ezen nem lehet segíteni! ez egy tény, ami azt támasztja alá, hogy szörnyű szülő vagyok!" kiáltotta elkeseredve. taehyung karjait maga mellé ejtve egyenesedett ki, és várta, hogy anyja elkezdje. "apád pont azon az estén beszélt velem erről, amikor meggyilkolták. beszélgettünk rólatok, az életetekről, hogy mi lesz veletek ezután-"