savior boyguard ||vkook|| [1]

42 - lebukás

jungkook az ágyában kelt, a feje be volt kötve. nagyot sóhajtva ült fel, ledobta magáról a takaróját, majd egy szál pizsamában a folyosóra lépett.

kint szolgák sürögtek-forogtak nagy zsibongással. félmondatokat hadartak egymásnak, mindenki sürgősen tette a dolgát. egyszercsak hoseok lépett hozzá a semmiből.

"na, hogy vagy?" tette fel a kérdést mosolyogva.

"fáradtan." dörzsölte meg szemeit a fiatalabb.

"azt nehezen hiszem. átaludtál egy egész napot. szombat van, délután négy óra." közölte kedvesen a nagyobb.

"jesszusom! akkor holnap...?" kérdezte halkan jungkook.

"igen. holnap házasodsz össze jennie-vel." jelentette ki hoseok, majd alig észrevehetően a kamera felé pillantott, ami a folyosó plafonján piros villogással őket figyelte.

jungkook egész nap egy olyan képzésen vett reszt, ahol meg kellett tanulnia, hogy álljon az oltár előtt, milyen szavakkal illesse a leendő hercegnőt és nulyen válaszokat adjon a vendégeknek.

táncolnia is kellett, és bár azt tanult párszor, a tanára maximalitasának köszönhetően a bokája majdnem kifordult, úgyhogy ezt egyelőre hanyagolták.

egy nappal ag esküvő előtt lévén jungkook néha látta namjoon szüleit. jennie-vel egyszer sem találkozott, de nem is kereste a lányt. a szüleivel viszont kellett valtania pár szót.

a szavaikból csak annyit tudott kivenni, hogy nem érdekli őket namjoon hogy- és holléte. szerintük megérdemli, hogy most a börtönben sínylődik. a fiú ebben nem volt olyan biztos.

hét órakor jungkook úgy döntött, hogy hoseokkal elmennek az erdőbe lovagolni pihenésképp. az istállóban nyergelték fel a lovakat, és beszélgettek.

"tudod... én tényleg nagyon szeretnék elmenni innen, de még nem mondtad el a tervet." kezdte jungkook.

"bocsánat. minél kevesebben tudjak, annál jobb." válaszolta egy bűnbánó mosollyal hoseok.

"ah, oké. de biztos vagy benne, hogy sikerül?" kételkedett a kisebb.

"igen, biztos."

"oké. nem akarok ilyen kicsiként házasodni, főleg nem egy lánnyal. ha választanom kéne, biztosan-"

"tudom, biztosan taehyungot választanad, igazam van?" futott át hoseok arcán egy sejtelmes mosoly.

"igen." pirult el egy kissé a herceg.

"mily meglepő..." heccelte a kisebbet a másik.

"ne piszkalj már! úgy szeretem taetae-t, hogy ha kellene... meg is halnék érte." sóhajtotta jungkook.

"tudom. különleges, ami köztetek van." helyeselt hoseok. "biztos vagy benne, hogy ezt akarod?"

"mit?"

"hát... én csak arra gondoltam, hogy... oké, taehyung az első szerelmed, de lehet, hogy ez elmúlik. aztán jön egy új szerelem, és lehet, hogy ő lesz a nagy ő." vezette fel félénken hoseok.

jungkook egy pillanatig némán meredt rá, úgy, hogy tekintetéből lehetetlen volt kiolvayni, mit érez. aztán egy hirtelen mozdulattal a nyakánál fogva a falhoz vágta az idősebbet.

"ki ne merd ezt ejteni a szádon mégegyszer... taehyung az első, utolsó és igaz szerelmem. nem kell nekem más, csakis ő. ha ezt meg mered kérdőjelezni, karóba fogatlak! világos voltam?" halkan, fenyegetően és kimérten szólt a meglepődött hoseokhoz.