Féktelenül [Charles Leclerc ff.]

4. Megszegett ígéret

Ajánlott zene: J Balvin - Tu Veneno

"I will respect Ferrari's decision for whoever is next to me and at the end it's my job to adapt to the person next to me and you can always learn from whoever is your team mate."

~ Charles Leclerc

/Charles Leclerc/

2021. január 15. Fiorano, Olaszország

Utáltam a tavalyi szezont. Az előtte lévő évekhez képest hatalmas visszaesésnek éltem meg a szenvedést, mely végig kísért minket az összes futamon. Nekem valamelyest szerencsém volt, mivel Sebastian alatt sokkal rosszabbul működött a kocsi, ezáltal inkább ő került a figyelem középpontjába. Én valamelyest könnyebben alkalmazkodtam a szörnyű vezethetőséghez, illetve aránylag nyugalomban végeztem a munkámat, ami időnként kiugró eredményekhez vezethetett. Azonban számos mélypontot kellett magam mögött hagynom a tavalyi események során. Ezek közül a legfájóbb talán a Monzában való kiesésem volt. Küszködtem végig a csapat hazai nagydíján, mégis reménykedtem egy jó eredményben. Azonban túl hirtelen veszítettem el a tapadást, majd kötöttem ki a gumifalban, tehetetlenül végignézve, ahogy elveszítem az autó felett az uralmat. Néhány másodpercre el is sötétedett minden körülöttem, olyan erővel csapódtam be a gumifalba. Mérnököm hangját csak a távolból hallottam, végül azonban visszatértem az életbe, ahol szembesülnöm kellett bukásommal. Mivel előttem német csapattársam is kiesett fékhiba miatt, ezáltal hivatalosan kijelenthető, hogy a Ferrari egyik legrosszabb hétvégéjét teljesítette akkor. Ennek ellenére nagy élmény volt ismét a tavalyi autónkat vezetni, mert már nagyon hiányzott a száguldás érzése. Ha tehetném, még a téli felkészülés helyett is versenyeznék. Mert nincs olyan, amivel össze lehet hasonlítani a száguldást. Egyszerűen ez a lételemem. Enélkül nem érzem, hogy igazán élnék.

Most viszont másé a főszerep, én pedig itt ülök a korlát szélén, mely elválasztja a fioranói aszfaltot a hozzá tartozó boxutcától. Érdeklődve szemlélem, ahogy ismét elszáguld a piros autó a rajt-célegyenesben. Tekintetemmel, ameddig lehetséges, követem az autó cikázását a kanyarokban, amit egész pontosan vesz be a számomra ismeretlen sofőr. Magam elé helyezve márkás napszemüvegem, enyhíteni próbálom a napsütés okozta fényeket, melyek akadályoznak a tisztánlátásban. Tudni akarom, ki ül abban az átkozott autóban. Mert rajtunk kívül már minden csapat bejelentette a felállást erre a szezonra. Azok után, hogy Carlos Sainz az Alpine frissen alakuló csapatához igazolt nemrég, kétszeres világbajnok honfitársa mellé, minden lehetséges tippemet kilőttem, ami csapattársam kilétét illeti.

- Nos, milyennek találod eddig? - Meghallva a közelemben álldogáló csapatfőnök hangját, érdeklődve szentelem neki figyelmemet. Mattia kíváncsian várja válaszomat, én viszont a pokolba kívánom őt titokban, amiért nem mondja el, ki köröz a géppel a pályán. Nem értem, mi ez a felhajtás körülötte. Ez az egyetlen dolog, amit szívből gyűlölök a Ferrari és a Formula 1 világában. Ezek az idegesítő játszmák, amelyekben részt kell vennie mindenkinek, máskülönben esélytelen túlélni ebben a cirkuszban. Mintha ezzel az idegőrlő várakozással az tűrőképességemet tesztelnék. Egész pontosan, hogy meddig bírom cérnával. Legszívesebben a pofájukba ordítanám, hogy nagyjából semeddig. Nem ezt érdemlem azok után, hogy tavaly mindent kihoztam a kocsiból, vagy még többet is.

- Egész ígéretes. - Nehezen préselek ki magamból valamiféle visszajelzést. Azt el kell ismernem, hogy az illető nem használ rossz íveket, abból kiindulva, amennyit látok belőle. Biztos vagyok benne, hogy nem egy rutintalan versenyzőről lehet szó, mert könyörtelenül kitapos mindent az autóból. - Csak tudnám, ki az. - Morgom az orrom alatt sokkal inkább magamnak, mint az olasz férfinak, elvégre egyre nehezebbnek bizonyul hangtalanul elviselnem ezt a bizonytalanságot, ami jelenleg körbeveszi a csapatot.